Kedves Loisz és Rosta!
Mi, ronda
![Wink :wink:](./images/smilies/icon_wink.gif)
reformátuskók, akik viccelődni szoktunk szegény "lutyikon", mondván, hogy mivel Luther nem akart elszakadni Rómától <az tagadta/közösítette ki őt és követőit> s ezért nem távolodott el - szerintünk - "kellő mértékben"... ezért a félmegoldást képesek vagyunk "lutheránus megoldás"nak nevezni...
Sőt: olyan adomákkal "büszkélkedünk", amely szerint a ref. püspök evangélikus kollégájának azt mondja, amikor a közös hálóhely általa már elfoglalt kényelmes ágyát nézegeti amaz, s kérdi: hát én hol fogok aludni? - Hát vagy alatta, vagy fölötte, vagy mellette, de BENNE NEM! - itt az alkalom, hogy
bocsánatot kérjünk!
hiszen Luther itt az egyik legfontosabb kérdésben, az úrvacsora kérdésében az óvatos Kálvinnál többet és tartalmasabbat mer mondani!
a magam részéről legalábbis ebben vagyok biztos...
S hogy miért gondolom oly fontosnak Luther idézett szavait? (Köszi Loisz!
![Laughing :*:](./images/smilies/icon_lol.gif)
)
Hadd kezdjem azzal, hogy e tekintetben egyrészt azt tartom nagyon fontosnak, amit Jézus a Jákób kútjánál mond a samáriai asszonynak: Az Isten Lélek, és ezért imádóinak is lélekben és igazságban kell imádniuk Őt! - Meg azt, amit 1 Móz 1 mond a teremtés első napjáról: Isten Lelke lebegett a vizek felett...
(Ez utóbbiról az egzegéták, tudományuk nagy voltának bizonyítására annyi tücsköt-bogarat összehordtak már, hogy a Fővárosi Állatkert rovarháza 10x is tele lenne velük!)
Számomra a két Ige kapcsolata egyrészt azt jelenti: a teremtésre nézve - hogy Isten SZEMÉLYESEN volt jelen a teremtésnél (a világ legtöb teremtésmítosza ugyanis feldobja valamiféle "közvetítő" jelenlétét-szerepét - itt pedig ezekkel szemben leszögeztetik: Isten nem "másodkézből" teremtett, hanem s z e m é l y e s e n!) - a samáriai nőnek adott válaszban pedig (Hol kell imádni Istent?!) azt hangsúlyozza, hogy a hely nem fontos - de a MÓD (hogyan imádjuk Őt?) annál inkább:
a Lélek-Isten = a "Személyes" Isten = a JELENLÉVŐ Isten imádata is Teljes jelenlétünkkel (=önmagunk teljes át-/odaadásával) - teljes személyiségünk Isten kezébe való letételével... s mivel ezekre - óemberi alapállásunknál fogva önállóan nem lennénk képesek - hát az Isten Lelke/a Lélek-Isten által megragadva/megszólítva/megváltva történhet meg csak mindez!
Luther ezt majdnem szószerint kimondja - és jól teszi, hogy nem konkretizálja úgy, mint nagy magyarázó hevületemben én itt, a fenti sorokban
![Embarassed :oops:](./images/smilies/icon_redface.gif)
- hiszen az általam adott magyarázat(?) legalább annyira érthető félre (!) is, mint meg-.
S a józan óvatossággal együtt is többet mond, mint az "unio mistica cum Christo" igaz és kedves, de rettentően szűkszavú állítása.
Az úrvacsorával ui. élni kell - (és nem agyon-magyarázni, Kálvin erre adott jó példát...amit fentebb nem jól követtem
![Wink :wink:](./images/smilies/icon_wink.gif)
) - de amennyit emberileg meg lehet mondani róla/felőle, azt igenis ki kell mondani - s ebben vélem Luthert telitalálatosnak (pedig nem is totózott
![Wink :wink:](./images/smilies/icon_wink.gif)
)!