Akkor te olyan vagy, mint a Teller, akiről azt mondták, nyolc nyelven beszélt, mindegyiken magyarul.

szép napot!

Izgalmas
Mindjárt megnézem én is, és beszámolok.
Jó hétvégink vannak és ronda hétköznapjaink. Gyuri nagyon nehéz időket él át bent. Nálunk nincs semmi különösebb baj, de a főnökbácsi mindig rosszkedvű, akárhányszor látom, és ez sem jelenthet jót. Tündi első szülinapi buliját szervezzük gőzerővel, egyelőre ott tart a dolog, hogy gyönyörű meghívókat osztogatunk, és mindenki örül . Reméljük, ez aznap estére is így lesz. Mármint, hogy mindenki örülni fog.
Tegnap Tündi megkérdezte Éva barátnőnket, hogy "Amikor még csak te és a férjed voltatok, akkor esténként sétálgattatok Istennel?" Szegény épp evett, és majdnem félreszaladt neki a falat. Aztán Gyuri megmentette a helyzetet azzal, hogy á, ez nem az az Éva, ő pár hónappal később született. Nevettünk.
Szombaton játszóházba menet találkoztunk a házból két kertészkedő nénivel, Tündinek mindkettejükhöz volt 15-20 kérdése fejenként, aztán a papírbolt előtt kint állt a papírboltos néni, akit gyorsan meghívott a szülinapjára - aztán találkoztunk a Nagyival is, aztán vidáman mentünk ugrálni. Az a lényeg, hogy ha találkozunk valakivel, Tündit a köszönéskor el kell kezdeni elrángatni, és akkor talán csak a fél lakótelepet hívja meg. Persze nem baj (reméljük, nem veszik komolyan).
Aztán a játszóházban még izgalom is volt: nem lehetett használni a mászófalat, mert a gyerekek felhúzták a karabínert a tetejére, és nem tudta senki lepiszkálni. Mit csinál ilyenkor egy magyar anya? Hálás, amiért végre van alibije mászni.
Vasárnap is volt egy aranyos momentum: mutattam Tündinek a tévében, hogy 'nézd, ez a néni Szabó Magda, a kedvenc könyveimet mind ő írta', erre visszakérdezett, hogy 'A Bibliát is ő írta?' .
Aztán délután átmentünk Tündi nagy barátjához, akivel bölcsibe is együtt jártak, de már bölcsi előtt is rég ismerték egymást, és nagy volt az öröm. Jó volt látni, milyen udvariasan elbeszélgetnek már egymással:
(- Gyere, megmutatom, hogy működik - Én is kipróbálhatom? - Hát persze, tessék - Köszönöm - Nagyon szívesen!)
A következő hétvégénk még izgalmasabb lesz, mert színházjegyünk is van, táncház is lesz a kerületben, és még lehet, hogy családi délután is lesz, és kézilabdameccs, és még kitudja. És pihenni is kéne azért. Komolyan, mert egyre nehezebb fölkelni reggelente.

Nagyon jó a freerice-játék! Egy baj van vele, hogy nehéz abbahagyni.

Aki komolyan akar tanulni, annak jó lehet ez a profi magyar honlap is:
www.freeenglish.hu. Regisztrálni kell, de megéri.
Üdv.
n.

Köszi, kedves NemoSineX

Tündi úgy döntött, nevet változtat: csütörtök óta Tünde Hamupipőke Tímeának hívják. Megkértem, hogy segítsen a takarításban, és segített,de megjegyezte, hogy én őt használom szolgálólánynak, és legalább vegyek egy kis hamut, hogy legyen hol aludnia. Aztán sajnálta, mikor megértette, hogy hamut nem árulnak a boltban. Ilyen az élet .

Elég unalmas munkát végzek mostanában. Néha valaki megpróbálja dúdolással lekövetni a rádióból szóló zenét, ami ettől csak rosszabb lesz. Én is szoktam dúdolgatni, dehát az más, mert az az én fejemben szóló zenébe simul bele, tökéletes zeneileg. Igyekszem vigyázni, mielőtt hozzámvágnának valamit, mindig abbahagyom. Múlt pénteken volt az ölelés világnapja, az Örsön ott vigyorgott a metrókijáratnál két kamaszlány "free hug" táblával, de nem öleltem meg őket, mert nem voltak szimpatikusak. Meg nem akartam, hogy kilopják a pénztárcámat hátul. Gyurcsány lemondott, mi színházban voltunk szombat délelőtt, délután táncházban, vasárnap családi délutánon, és már el is jött a hétfő.
Óriási Asimov-felfújtat olvastam az utóbbi hetekben - három regény volt egy nagy vaskos kötetben. Kellemesen hülyének néztek, mert nem fért be a táskámba, és egy kis szatoyrban vittem magammal a buszra. Ki a fene ér rá az erkélyen vagy a lépcsőházban lévő mohos kőpadon ilyen óriási köteteket olvasni? Három olyan regény volt benne, amit egy-egy novellából fújt fel a szerző regénnyé. Igaza volt, mert a novelláiban volt annyi ötlet, mint másnak a regényfolyamaiban sem, de ezzel együtt, a saját műveihez viszonyítva kicsit hígnak éreztem ezeket így. Az első, Leszáll az éj című regény alapötlete megtalálható a 22 évente sötétség című filmben (persze Asimovnak jutott eszébe először, de ebben a műfajban már olyan nehéz eredeti ötletet kitalálni, már annyi mindent kitaláltak, hogy simán el lehet képzelni, hogy embereknek egymástól függetlenül eszébe jut ugyanaz). És a filmben az ötlet sokkal fantáziátlanabbul van kibontva. Egy olyan világon, amit mindig megvilágít egy nap, és a lakói azt hiszik, hogy a bolygójukból és a napjaikból áll a világegyetem, vajon mi történik, ha 2000 évente egyszer van egy napfogyatkozás? Kell, hogy rettentő szörnyek jöjjenek elő a sötétből? Sokkal jobb jön. Jó könyv. Még így felfújva is. Mikor olvastam, beleszédültem a gondolatba, hogy vajon mennyi minden van a világon, amiről fogalmunk sincs.

Aztán elolvastam Dimtri Verhulst Problemszki szálloda című dokumentumregényét is. http://konyves.blog.hu/2009/02/05/amikor_a_segito_kez_adja_a_masikat. Vékonyka könyv, gyorsan a végére értem. Azzal a jelenettel kezdődik, hogy a főszereplő fényképész a "Tégy úgy, mintha itt se lennék!" mondattal bíztatja a haldokló afrikai kisfiút. Eztuán azt mondtam, hogy na, ezt én nem fogom elolvasni. Aztán a végére az lett a véleményem, hogy legszívesebben az összes ismerősömmel elolvastatnám, mert nagyon jó könyv. ((vö.: Szabó Magda: Szemlélők.)) Nagyon jellemző benne az a jelenet, amikor Igor, aki az idegenlégióba bejutva képzeli az európai polgárrá válást, és ezért reggelente egy ócska francia nyelvkönyvet tanulmányoz, megkapja a francia nyelvű határozatot, hogy nem kapta meg a menedékjogot. Öt napja van elhagyni az országot (öt napja van elahgyni az országot, de harminc napja van arra, hogy fellebbezzen). És örömmel fedezi fel a szövegben a quitter igét, és az asztalhoz leülve büszkén végigragozza: je quitte, tu quittes, il quitte, nous quittons, vous quittez, ils quittent.

Ezt olvastam ma egy blogban -PIMP naplójában - a dokk.hu-n (http://www.dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=UElNUA==):

Ma rendelőben ültem. Egy roma asszony bement sorszám nélkül receptet íratni, egyből ment a szöveg, hogy ezeknek mindent szabad, meg rohadt füstös, stb. Tíz perc múlva egy öltönyös úriember ment be ugyanezért, akkor mindenki üldögélt és beszélgetett tovább. Recept miatt egyébként senkinek sem kell várnia.

Tegnap volt egy érdekes vitánk Tündivel, mert mindenáron azt szerette volna, ha elmesélem neki a Szépség és a szörnyeteget úgy, hogy nem szerepel benne a szörnyeteg. Mondtam, hogy úgy nem érdekes, és úgy nem is lesz jó vége. A megoldás az lett, hogy összebújtak Apával, mikor a szörnyeteges rész jött. A színházban is ugyanez volt: Mikor el kellett mondani Fülesnek, hogy a születésnapi lufija kidurrant, Tündinek pisilni kellett. Azóta mindig megbeszéljük, hogy akkor sem megyünk sehova, ha 'rossz rész' van. Szépen összebújunk és együtt félünk. Lehet, hogy minden mesében ez a lényeg. A felnőttek közül most hányan és hányan vannak egyszerre pisilni? Szeretném, ha Tündi azon kevesek tartozna, aki ha baj van, nem kimegy, hogy kivárja, míg újra kisüt a nap, hanem keres valakit, akivel összebújva félhet.

Tegnap volt egy... nehéz napunk; édesapánk temetése. Sokan eljöttek -itt köszönöm meg, hogy meglepetés ajándékként, eljött édesanyád is-, akikkel lélekben összebújhattunk, s úgy várhattuk, míg újra kisüt a nap, míg megszólalt az Ige: "Nem szeretnénk, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük..."
(1 Thess 4, 13-18)

Igen, mert a kucorgás és összebújás közben még az a csoda is megtörténhet, hogy túl az emberi lehetőségeken és szavakon megszólal az ISTEN.
És akkor akár a halál torkában is valami értelmezhetetlen békesség önti el az embert, de ehhez valóban nem szabad elmenekülni.

Én ide szeretném kísérni a gyermekeimet......

Kedves Klári: örülök, hogy Anyu el tudott menni. Felnézek rád amiatt, ahogy a gyászodat viseled. Remélem, az én életemben jó soká jön még el ez. Addig arra kell törekedni, hogy tiszta legyen a lelkiismeretem a szüleimmel szemben. Csak remélni tudom, hogy sikerülni fog.

Közben még néhány naplóbejegyzés:
- Túl vagyunk életünk első saját szervezésű szülinapi zsúrján, ami nagyon nagy élmény volt.
- Összevissza olvasok, majd mesélek.
- Tündivel a Bárány Boldizsárt olvassuk folytatásokban, és én is legalább annyira élvezem.
- Olvastam ma a II. Mózes 22-t, aminek az alcíme az, hogy Kártételekről szóló törvények. És elgondolkodtam, mert vannak köztük furák, például amelyik arról szól, hogy ha valaki tüzet okoz, és leégeti a lábon álló gabonát, meg lelegelteti másnak a szőlőjét. Ezek számomra azért furák, mert nem épp pusztai vándor életmódról szólnak. Előrelátó törvények . Mintha nekem most valaki törvénybe adná, hogy soha ne dobjam ki a csikket a tengerparti villám ablakán. És ami a legdurvább, hogy miután kitárgyalja az ökröket, a szamarakat, a bárányokat, a juhokat és mindenféle egyéb barmot, jön az, hogy "és aki hajadon leányt elcsábít....". Grrrrr.
- Tegnap kiakadtam, mert a játszótér mellett elsétálva azt láttam, hogy egy csapat gyerek vidáman szedi szét a hinta alatt lévő gumilapokat, mellettük pedig több család - anyukák, apukák kicsi gyerekekkel - vidáman játszótereznek, mintha mi se történne. Mi a fene van? Csak nem félnek ezektől a taknyos gyerekektől? Vagy ennyire nem érdekli őket, ha a gyerekek lelke nem is, de a játszótér, ahova naponta járnak?? Én bementem, és rájuk szóltam. Meséltem arról, hogy milyen drágák ezek a gumilapok, és másra nem nagyon lehet őket felhasználni, viszont sok esély niins rá, hogy újra meg fogják csinálni nekik. És ha egyszer minden délutánjukat itt töltik - mert itt töltik - , akkor miért kell úgy kinéznie, mint egy lepratelepnek. Meg amúgy is. Apa-anya fizetéséből levonják az adót és gumilapokra költik. Ezzel az erővel költhetnék a saját tengerparti üdülésükre is, a végeredmény ugyanaz. Szépen, tisztelettudóan viselkedtek, és a szemem láttára elkezdték összerakni. Látásból mindet ismertem, nem lakunk különösebben durva környéken, ezek a gyerekek olyankor lógnak a játszón, amikor a szüleik még dolgoznak. De ha egyszer mindenkinek mindegy, hogy mit csinálnak, akkor tényleg miért ne. . Kíváncsi leszek, ma hogy fog kinézni, megnézem majd hazafele.