figyelő írta:
Kedves Loisz!
Jézustól senki sem tagadhatja el - ha valóban Isten gyermeke - azt a jogszerű valóságot, hogy az Atyával egylényegű..
DE, DE ÉS DE
Megüresítette önmagát, hozzánk hasonlóvá lett...
Ha földi pályafutása mentén nem kizárólag az Atyára hagyatkozó emberként élt volna, akkor teljesíthetetlen elvárás, túlbuzgóság, igazságtalanság lertt volna azt mondania, hogy "példát adtam nektek..ahogy én..úgy ti is"
(Ám kiüresítette önmagát, vagyis nem használta isteni mindenhatóságát).
Amikor csodát tett, az Atyára nézve, a Szentlélek indítására cselekedte, s nem a maga isteni hatalmából.
Ámbár Fiú, a szenvedésekből tanulta meg az engedelmességet
--Kedves figyelő!
A fentiekben igazad van ! - Én az előbbi leveledben írtakra, az ellen
ágáltam,- hogy Jézust párhuzamba állítsuk - a tanítványokkal, az embe-
rekkel.- Jézus tökéletesen Isten és tökéletesen ember.- Azzal, hogy isten-
gét elrejtette, midőn testünket felvette,--- lényegileg nem változott.
-
EZÉRT nem hozható úgy egyszintre az emberrel: " ahogy Jézus" -
"úgy Péter,..." stb... Emberi testében azonos volt bármely más em-
berrel,- elfáradt, éhes volt,-- stb.
DE - az Atyával való tökéletes
kapcsolata lélekben, a Szentlélek által mindvédig megvolt (kivéve a ke-
reszten azt a pillanatot, amikor megjárta a Isten nélküliség poklát).
-"Az Atya bennem (általam) végzi el az akaratát." - "Én és az Atya egy
vagyunk." - Ez senki másra, csak egyedül az Emberfiára vonatkozott.-
----Végül is, ha lényegében egyet értünk,- szavakon nem szeretnék lova-
golni !