Nagypéntekhúsvét
Nyelvtanilag helytelen a cím használata, hiszen két, elvileg önálló fogalom egybeolvasztása írásmódunkban megengedhetetlen.
Én mégis szeretnék ragaszkodni e rendhagyó meghatározáshoz, ezzel is érzékeltetve; mennyire elválaszthatatlan a golgotai keresztáldozat, egészen az „elvégeztetett” momentummal a húsvéti feltámadás eseményétől.
Az Úr Jézus akkor lépett színre, amikor az idők beteljesedtek, az Atya üdvtervében elérkezett az alkalom a világ megváltására. Csak a Mindenható a tudója és meghatározója, hogy miért akkor és ott született a Földre az Ő egyszülött Fia – hiszen mindez már a világ felvettetése előtt, vagyis a teremtés megtörténtét megelőzően elvégzett dolog volt. Azaz, hogy az istentől elidegenedett, a bűnben veszteglő, kárhozatba születő ember egy olyan kegyelmi lehetőséget kapjon, ami alapján kiszabadulhat a menthetetlen állapotából – amennyiben alázattal, bűnbánattal belátja az isteni kegyelemre, megérdemelhetetlen irgalomra szorultságát.
Miután Jézus Krisztus három éven át tanította közvetlen, s tágabb környezetét mindarra, amit az Atya általa kívánt üzenni a megtérés, az istennektetsző élet mibenléte tekintetében – Isten Bárányaként, szeplőtelen Főpapként, önmagát mutatta be tökéletes áldozatként az Atyának. Az emberiség, a világ, helyett, miatt vált bűnné, átokká, hogy mindazok, akik ezt hittel elismerik, s gyermeki alázattal elfogadják – ezen egyedüli útvonalon át megmenekülhessenek.
A Nagypéntek a világtörténelem legnagyobb eseménye. Fényévekre marad el tőle Amerika felfedezése, a Holdra-szállás eseménye vagy a számítógép feltalálása. Az Atya elképzelhetetlen és felfoghatatlan „kitalálása” és az Úr Jézus engedelmes vállalása (ami ugyancsak túlhalad minden emberi értelmen és magyarázaton) nélkül minden ember Sátán rabságában maradt volna, s maradna mindörökre.
Emberi, testies gondolkodással szégyenletes és tragikus esemény a golgotai kereszthalál, hiszen a világ egyetlen embere, aki bűn nélkül, önzetlenül csak másokért élt, mindenkit szeretett – ahogy mondani szokás, „a légynek sem ártott” – a bűnös környezetet frusztrálva, vallásos félreértés túlbuzgósága, várakozásokban való csalódás eredményeként kiiktatták az élők közül, méghozzá a leggyalázatosabb halállal. (Sajnos, van olyan, magát kereszténynek mondó felekezet, amelyik abban a hangulatban, érzelemben véli megélni a nagypénteket, ami az olyan népének révén jön létre, hogy „Keresztények sírjatok, mélyen szomorkodjatok! Keseregjen minden szív, aki Jézusához hív! / = hűséges/. Hiába szólította fel a keresztúton Jézus az őt sirató asszonyokat: „Ne engem, magatokat sirassátok!”).
A hit szeme, szíve számára a Nagypéntek egyszerre döbbenetet kelt, lélegzetelállító, szótlanná némító – s ugyanakkor mámoros ujjongást generáló esemény. Hálás hallelújára késztető, csodás gesztusa Istennek.
Igen, húsvét elképzelhetetlen ettől az „előszobától” elválasztva, ami a Nagypéntek. A pecsét, az isteni igazolás a tökéletesen elvégzett áldozat elfogadására, az isteni mű betetőzésére a húsvét, amely Sátán, a világ, az emberiség számára MEGKÉRDŐJELEZHETETLEN BIZONYOSSÁG.
Áldott legyen mindörökké az örökkévaló Isten Nagypéntekhúsvétért!
2009.04.13. Mihálovics Zoltán
_________________ "Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )
|