Sziasztok!
Férjem talált munkát!
Szlovák Komáromban találta. Az elején először kocsival jár be, de mielőbb albérletet keresünk ott, mert a kocsival való bejárás kb. pont annyiba kerül, mint egy albérletet kifizetni... Elég elképesztő az a mentalitás, ami azon a munkahelyen van. Férjem beszélt a személyzetissel, aki azt mondta, hogy megvitatja a főnökkel, hogy felveszik-e, és majd telefonál. Vártunk egy hetet, aztán megpróbáltuk felhívni a személyzetist, akinek ki volt kapcsolva a telefonja.
Aztán mivel tudtuk az igazgató számát Ati őt hívta, mire közölte, hogy ő nem is tudott róla, hogy járt ott, de két nap múlva menjen be Ati vele beszélni. (Mindkét alkalommal kedvesen viselkedtek a férjemmel, bemutatták a munkatársaknak, megmutatták, hol, mivel fog dolgozni, ha felveszik.) A megbeszélés után azt mondta az igazgató, hogy mivel ez Rt, még meg kell beszélni a részvényesekkel a dolgot, de majd jelentkezik telefonon. Egy hét múlva felhívta férjem, mert nem jelentkezett... Kérdezte, hogy mi az állás a munkaügyben, mire azt válaszolta a főnök, ha akar, akkor mehet dolgozni, de mindezt olyan hangsúllyal mondta, mintha neki tök mindegy lenne, pedig tudjuk jól, hogy ez nem így van, mert akinek a helyére menne a férjem, már rég elígérkezett egy másik munkahelyre, de addíg ott kell maradnia, amíg be nem tanít valakit...
Ráadásul megkérdezte, hogy minimum mennyi fizetést szeretne Ati, mire ő, kis butus azt válaszolta, hogy 16000 Sk-t, pedig ő ezt nettóra gondolta volna, de szerintem tuti, hogy bruttóra értette az igazgató. Azért nagyon reméljük, hogy nem a min.-t fogja megadni, mert abból vagy csak éppen, vagy még annyira sem jönnénk ki... De jó tudni, hogy Isten kezében vagyunk, és ő mindent szépen intéz nekünk.
Most már én kezdek munkát keresni, két ötletem már van, aztán meglátjuk mi lesz.
