Jézus mindenkit szeret
„Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és ezt mondják: Íme falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedeteikből igazolódott a bölcsesség.” (Máté 11,19)
Néhai dr. Harry Ironside így szólt: „vigyázzunk, nehogy összetévesszük előítéleteinket meggyőződéseinkkel!”
Nekünk határozottan helyteleníteni kell a gonoszságot, bűnt és rosszat, de a bűnnel szembeni türelmetlenségünk túl gyakran helyteleníthető, bűnösökkel szembeni türelmetlenséggé válik. Jézus gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst.
Csodálkozva és megdöbbenve hallgattam egy tekintélyes vallásos háttérrel rendelkező ember kijelentését a televízióban, nem sokkal ez előtt: „Nem kaphatjátok azon Jézust, hogy kérdéses emberekkel volt együtt, vagy olyanokkal, akik alapvető eszméi és magatartásai ellentétben álltak azzal, amit Jézus tiszteletreméltónak és helyesnek ismert!”
Ennek az embernek tudnia kellett volna, hogy Jézus Krisztus nem félt senkinek a társaságától! Az írástudók és farizeusok éppen ezen a téren bírálták keserűen, mert kész volt segíteni, beszélgetni, és gondolatokat cserélni bárkivel, legyen az vámszedő, rabló, tanult professzor, vagy prostituált, szegény vagy gazdag! Még saját követői is megszólták azokat, akikkel nyilvánosan együtt látták, ez azonban nem csökkentette az Úr Jézus együttérzését a szegény, megvakult, küszködő emberiség iránt.
Jézus Krisztusnak volt a legnyíltabb, és mindent körülölelő értelme, amit eddig a világ tapasztalt. Saját benső meggyőződése olyan erős, olyan szilárd, olyan rendíthetetlen volt, hogy elvegyülhetett bármely csoporttal, annak tudatában, hogy nem szennyeződik be. Sokszor azért nem vagyunk készek meghallgatni mások véleményét, mert félünk, hogy saját álláspontunkat támadás éri. Jézusnak nem volt ilyen félelme, nem volt ilyen kicsinyes szemlélete, nem kellett körülkerítenie magát saját védelme érdekében. Tudta a különbséget a kedvesség és megalkuvás között, és jól tesszük, ha tanulunk tőle. A legfenségesebb és legragyogóbb példáját adta az igazság és irgalom összefonódásának, és távozásakor ezt mondta: Menj el, és te is hasonlóképpen cselekedj!” (Lukács 10,37).
„Szemeimet a hegyekre emelem” (Elmélkedések az év minden napjára) – május 15.
(Megjegyzés: értsük jól a fentieket. Manapság, az ún. „toleráns” szemlélet – ami a keresztyén körökben is gyökeret verni látszik – azt hangoztatja, hogy amennyiben ma élne köztünk Jézus, bárhová, bátran betérne, a fiatalok stílusában öltözködne és beszélne, ha éppen ők „lennének soron” evangelizációjában. Az Ige szerint Jézus Krisztus ugyanaz, tegnap, ma és mindörökké.” Tehát nem „szinkronizálná” mondandóját különféle „szaknyelvi szlogenekhez”, nem próbálna hasonulni semmilyen közeghez, nem menne pl. discóba, ha a fiatalok evangelizálása lenne „naptári programjában”. Zákeus ment hozzá, és nem Jézus „halászta” őt ki a vámszedők frakcióülésén. Mária Magdolna ment hozzá, és nem Jézus prédikált a nyilvánosházban. Simon farizeus hívta meg Jézust, s nem ő jelentkezett be ahhoz. – M. Z.)
_________________ "Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )
|