Pe-ga-zus írta:
Ti rászólnátok egy idegen gyerekre, hogy viselkedjen má'??
Elvileg: igen. Már többször meg is tettem. De sose azt mondtam, hogy viselkedjen már, hanem konkrétan azt, hogy mit ne csináljon, vagy csináljon. Például dobja a szemetesbe a szemetet. Adja át a helyét a villamoson. Köszönjön, ha bemegy valahová. Ne tolakodjon, ne lökdösődjön, stb.
Gyakorlatilag: meggondolom, hogy megteszem-e. Ha ott a szülő, csak akkor, ha a gyerek a viselkedésével mást veszélybe sodor. Akkor se mindig. Sőt. Nem csak attól félek, hogy kapok egyet az ábrázatomra, hanem attól is, hogy bunkó módon ordibálni fognak velem, vagy ilyesmi. Inkább elkerülöm az ilyen szitut. Sajnos.
Pe-ga-zus írta:
Szóval rögtön Ti jutottatok az eszembe.
Meg az, hogy erős szemlélet változáson megyünk át, már ami a nevelést illeti. Kezdem úgy érezni, hogy a gyerek érvényesülése mindenekfelett a cél és már jó korán beleverik, hogy mindig érje el amit akar, és akkor amikor akar, mert ez egy ilyen küzdelmes világ. És tényleg ők fognak érvényesülni. Tehát egyfajta trendet vélek felfedezni a gátlástalanság iránt. Ugye tévedek? Remélem igen. Na MOST vitatkozzatok velem. Lécci.
Jó lenne, ha tudnék vitatkozni azzal, amit leírtál, mert az azt jelentené, hogy nem, mégsem olyan rossz a helyzet.
De mégis. Egy mondatodat mégis megkérdőjelezem.
Pe-ga-zus írta:
És tényleg ők fognak érvényesülni.
Nézőpont kérdése. A felszín, a látszat talán ez. A valóság pedig, hogy ha én Isten akaratából vagyok ott, ahol vagyok, és teszem azt, amit teszek, akkor senki ember fia nem fog engem onnan letiporni, és nem fog a fejemre lépve érvényesülni.