|
Loisz:
Hogyha aztán mégis un. "látomása" van, -bár még nem volt dolgom ilyesmivel- én a magam részéről Istenhez mennék vele imádságban és kérném, győzzön meg afelől, hogy Tőle való-e, vagy sem. –
Én pontosan erről beszéltem.
Loisz:
Sőt, ha egyedül nem boldogulnék vele, hanem bizonytalanságban lennék, akkor egy gyakorlott, megbizható, általam ismert lelkipásztorhoz fordulnék.
Na, ez már egy érdekes téma. Ha Isten nem tud meggyőzni – elmegyek egy megbízható lelkipásztorhoz. Szerintem meg éppen nem. Addig kell alázattal kérni Istentől, hogy győzzön meg, amíg választ nem kapsz a kérdéseidre. Mert csak az a tiéd, amit te magad szenvedtél meg, nem amit a lelkipásztorod szenvedett meg neked, vagy helyetted.
Loisz:
-- Ezek a dolgok nagyon komoly tisztázásra kell, hogy kerüljenek, mert meg van írva, hogy a "Sátán, világosság angyalának" tudja mutatni magát. De Jézus Krisztus az erősebb !
Én ennek a bizonyosságnak a fényében élem az életemet, ez az evangélium számomra, nem kevesebb. Ezért nem is értem, miért kell félni kérdéseket feltenni, akármilyen kérdéseket, kételkedő, bizonytalan kérdéseket is akár. Nagy baj nem eshet velünk, ha Jézus Krisztus a Gazdánk. Legfeljebb nem látszunk olyan NAGY, MINDENTUDÓ KERESZTÉNYEKNEK. De legalább csöndben tanulunk. Nem kell rögtön Ördögöt kiáltani, ahol felmerül egy kis bizonytalanság.
Loisz:
Megigérte "ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott leszek közöttük" - máshol pedig igéri, hogy az Ő nevében elmondott kéréseinket meghallgatja és ha Isten szerint való a kérés, teljesíti.
Értem a célzást, hogy a kettő vagy három talán több, mint az egy, de „véletlenül” nemrég hallgattam az Apológia Központ egyik munkatársát arról beszélni, hogy ezt az igehely a sok félreértett közül az egyik: ez az egyházfegyelemről szól. Tehát arról, hogy ha valaki vétkezik, akkor egy vagy két tanú társaságában menjen el, beszélni az emberrel. Jézus egyébként akkor is ott van, ha egyedül vagyok vele.
Loisz:
-Egy hasonló témájú igehirdetésben hallottam Pasaréten.- Beszélgetést kért egy valaki és arra a kérdésre, hogy újjászületett keresztyénnek vallja-e magát,- azt válaszolta: "nekem megjelent a Szüz Mária látomásban és....folytatta hosszan"- A lelkész ezt mondta:- Ekkor már tudtam, hogy az az illető még nem tért meg. A Biblia szerinti megtérés és ujjászületés nem "látomások" által történik, hanem a Megváltó helyettes áldozatának elfogadása, bűnbánat és bűnvallásra kapott bűnbocsánat elfogadása által.-
Én sem állítottam olyat, hogy a megtérés látomások útján történik, nem is értem, miért mondod ezt. Csak azt mondtam, hogy a már megtért embernek is lehetnek látomásai, mint azt az Isten Igéjéből számtalan példával lehet igazolni.
Isten GYÖNYÖRŰSÉGES Igéjét sok magát Biblikusnak tartó felekezet a saját dogmarendszerén átszűrve értelmezi. A református csak EGY a sok ilyen felekezet közül.
Loisz:
-Az első mondatoddal egyetértek. Igen, vannak ilyen felekezetek, de hála Istennek a református egyház nem ilyen ! - Luther és Kálvin vívmányait tagadnánk meg, ha az általuk vallott 4 Solát nem tartanánk magunkra nézve kötelezőnek. --Az Ige igazságát, ami mindig a valóság, nem kell nekünk kikiáltani, csak alázatos szivvel elfogadni, amit a Szentlélek megvilágosít bennünk és bizonyossá is tesz felőle. -Ez a Lélek belső bizonyságtétele," írja Kálvin.
Én fenntartom továbbra is, hogy a református is csak olyan vallás, mint a többi. Minket nem a református vallás üdvözít, hanem Jézus Krisztus, aki minden népből és, igen, minden felekezetből elhívott magának egy népet. De egy szóval sem mondta, hogy legyetek mindnyájan reformátusok, akkor üdvözültök. Luthert és Kálvint sem kell isteníteni, ők is ugyanolyan bűnös és kegyelemre szoruló gyermekei voltak az Úrnak, mint más felekezetből való társaik. Tegnap „véletlenül” az általad is nagyra becsült Chambers könyvében ezt olvastam a napirend szerint: „Jézus nem azt mondta: ’A te gondolkodásmódodhoz térítsd az embereket’, hanem nézz az én juhaim után, és láss utána, hogy táplálékhoz jussanak az én megismerésemben… A tanítványság alapja: önmagam átadása Jézus Krisztusnak, nem pedig valamilyen hitbeli irányzatnak.”
Loisz:
Az, hogy tükör által homályosan látunk, nem azt jelenti, - hogy SEMMIBEN sem lehetünk bizonyosak! - De igenis vannak titkok, amelyeket Isten ebben a földi életben nem fed fel előttünk.- Az apostol szavai erre utalnak.-
Nem azt mondtam, hogy SEMMIBEN. De ha van valami, amit nem értek, vagy nem vagyok biztos benne, akkor nem hessegetem el, mint valami illetlen vagy kényelmetlen dolgot, nem is rohanok vele máshoz, hogy rágja már meg nekem, hanem az Istentől kérem a segítséget hozzá, imádságban.
Loisz:
-Ha azon a jogi állásponton állunk, hogy "minden és mindennek az ellenke- zője is lehetséges" - akkor soha semmifelől sem lehetnénk bizonyosak.
Ha pedig soha nem ingunk meg abban a sziklaszilárd meggyőződésünkban, hogy tévedhetetlenek vagyunk, akkor nagyon sokat ártunk magunknak is, a körülöttünk lévőknek is. Mert ha netán felsejlik bennünk a lehetőség, hogy esetleg másnak is lehet igaza, akivel nem értünk egyet adott esetben, akkor kérhetjük az Urat, hogy legyen segítségünkre megérteni, mi az igazság. De ha fel sem merül bennünk, hogy tévedhetünk…
Loisz:
- A prot. keresztyén HIT pedig ezt vallja.- Bizalommal elhiszi, amit Isten igér, mert tudja, "Isten nem hazudhat". Péld. Jézus azt mondja: "Aki hisz a Fiúban, örök élete VAN." - Ez Jézus kijelentése.- Tudom ezt bizonyítani, vagy ellenőrizni, hogy igaz-e ? Nem tudom. - De csak akkor vagyok keresztyén, vagyis krisztushívő, ha többek között ezt a kijelentést bizalommal elfogadom és ráállok, hogy : IGAZ.
Ismerem én is, mit vall a prot. hit. Csak ennek olyan papíríze van.
Csak Rosta disznónyájas példáján gondolkodtam el.
Loisz:
Ezt nem értem,- lehet, hogy nem olvastam... hogy jön ide Rosta disznó- nyájas példája.-
Úgy, hogy az eksztatikus közösségeket a disznónyájjal azonosította, amelybe a kiűzött ördögök belementek. Én nem mernék ilyet tenni, mert nem ismerem őket annyira. A te TV-s ismereteid sem igazán mondhatók mélyeknek. Nemrég valaki a gyülekezetünkből mondta, hogy neki semmi baja az alkoholistákkal, kifejezetten szereti őket; ha találkozik velük az utcán, nem fordítja el a fejét stb. Hát igen. Csakhogy más dolog néha az utcán találkozni velük, aztán szépen elköszönni tőlük, és egészen más dühöngő, remegő, izzadt, büdös stb. iszákossal együtt élni. Ez egészen másfajta szintje az ismeretnek és a szeretetnek.
nX írta: Míg az imádságban az ember közvetlenül az Istennel beszélget. Ezt szerintem nem pótolja az Igeolvasás, mert el lehet Isten elől bújni az Ő Igéjébe is, bármennyire hihetetlenül hangozhat ez adott esetben.
Loisz írta:
- Szerinted tehát az imádság "fontosabb," mint az igeolvasás ???
-Hm !
Ne, kérlek! Nem ezt mondtam. Olvasd el!
Csak annyit mondtam, hogy nem lehet kijátszani egyiket a másik ellen. Az Igeolvasásnak vannak szintjei és mélységei, és vannak szintjei és mélységei az imádságnak is. Az ancilla által idézett gyakorlat, vagyis a konkrét igehelyek sürgető személyes helyzetekre alkalmazása is ilyen kibújás szerintem a Szent Lélek vezetése alól. A Müller-féle megfogalmazás igen jó!
Nem szeretnék tovább vitatkozni ezen. Nekem abban van békességem, ha kapásból, csekély ismeret alapján nem ítélem el a másfajta Istentiszteletet gyakorlókat, és nem hiszem, hogy ez a békesség a Sátántól lenne.
Üdv szeretettel
n.
|
