És kimondott ilyet?
Mert nekem a Szentlélek munkája az egyházakban sose volt kérdés.

nekem se

de itt nem erről van szó, hanem ugye:



a "javíthatatlanul megromlott ez az egész" - érzetét keltette bennem ez, és ERRE írtam, hogy Isten bizony NEHEZEBBEN mond le valamiről, amiben ÉLŐ EMBEREK (pláne jobb- és balkezük közt különbséget tenni nem tudó KISemberek) vannak, mint mi...

de szerintem ne vitatkozzunk, EZEN végképp nem érdemes

A Ref egyház csak a hívők gyerekeit kereszteli?
A kocsmatöltelék gyerekeit nem?
Mert énnekem más a tapasztalatom mint lelkész gyereknek és sok lelkész rokonnal.
Hol van ma az Egyházban az eredeti hitvallás megtartása, legalábbis az igyekezet?

Nem.
De, vannak, akik még kocsmatöltelék létükre is keresnek valakit, aki megvédi a gyermeküket.
Vannak gyülekezetek, ahol van erre törekvés.

De én se olvastam ki Literaty leveléből, hogy a Szent Lélek csak "X" felekezetben munkálkodik.
Ezért is nem szektás ő, pedig kis közösség tagja.

A református igyekezetről még annyit, hogy mennyire fontos lenne az egyháznak az államnak, mindnyájónknak is, hogy abban az igyekezetben tevékenykedjenek a lelkészeink, hogy minél több cigány gyereket kereszteljenek meg és tartsanak meg a remormátusság közösségeiben.

Nagyon fontos lenne, hogy a sokszor alkoholista, bálványimádó, még a szemet szemért elvet sem ismerő romák gyerekei keresztvíz alá kerüljenek és az egyház keretén belül meg is maradjanak.

Az a víz kevés, semmit se mos le, csak a testi piszkot.
Sok roma viszont megmosatott a Bárány vérében hit által és ők tesók!

Sokan komolyan megtérnek a Ref. egyházban és Isten munkálkodik.
Rengeteg pozitív tapasztalatom is van.
Nagyon sok komoly hívő embert ismerek, akár a rokonságból is akikre csak felnézni tudok. Eszük ágában sincs ott hagyni az egyházat, de, nem is kell, mert Isten helyezte oda őket.
Ez a legfontosabb, nem a víz.
És sehol nem a víz, hanem a megváltottság elfogadása.
Aztán ki így ki úgy látja a keresztség kérdését, de ez nem üdvösségszerző, hanem jel, ígéret, pecsét mint szimbólum, ki hogy látja.
Ott van a Szentírás legyen ebben is vezető, Isten Lelke által.

Csupán az Egyház egészére értem azt(pl, keresztség), hogy feladtak bizonyos hitvallási gyakorlatot, amit még a reformátorok komolyan akartak venni.

ja hogy így érted!!

ezzel teljesen egyet is értek

Ma olvastuk az Igében az apcsel 15.1.-21. részt.

Az üdvösségre nézve nincs rendelet, mert egyedül HIT által és KEGYELEMBŐL adatik a szív megtisztulása (9. 11.)

Kedves Péter!
Sem én sem más nem várt el tőled nyelvekenszólást és nem tagadott ki közösségből alámerítkezés hiánya miatt, vagy nem támasztott feltételeket veled szemben. De te már tettél ilyet. Ezzel együtt sem haragudtam meg, eszembe sem jutott. Csak emlékeztetnélek, hogy egyik találkozón megkértél, hogy ne imádkozzak nyelveken, mintha valami sötét dolgot művelnék olyankor. Ugye mennyire furcsáltad volna ha én is viszont valami hasonló feltételt támasztok az együttlét alkalmával?
A másik az, hogy tisztában vagyok vele, hogy az egyes ember üdvösségének kérdését nem adta Isten senki kompetenciájába. Enyémbe se, tiétekbe se.
Ma egy friss megtérőnek nem ajánjhatok mást jó lelkiismerettel, mint az ige szerinti alámerítkezést. A csecsemő keresztelteknek pedig saját lelkiismeretük szerint kell megbékélniük a teendőt illetően.
Csak a kétmércésséget nem szeretem. Az üdvösség kérdését a ti kompetenciátokba sem adta Isten, de a legtermészetesebb módon vonjátok meg a gazdagoktól, ha nem éppen a keresztelés, hanem a bővölködés a téma. Pedig nekik konkrét sanszuk is van arra, hogy a tűfokán is átpréseli őket az Úr, ha úgy találja, mert ugye neki semmi sem lehetetlen. Én is így vagyok a csecsemő kereszteltekkel. Majd elintézi az Úr.
Az igazság az, hogy te vagy hiper érzékeny a bemerítés témára. Rajtad kívül senki más nem gondolja kogy én a közösséget magtagadnám tőle emiatt. Nem kéne ekkora személyes sértettséget érezni, ha valaki másként gondolja az ige alapján a dolgokat.
Én ezekre a vitákra egészen másként tekintek.
Biztos voltál már svédasztalos fogadáson, ahol a kínálatból mindenki az választ amit akar. Nos az én írásaimra tekintcs úgy, mint aki finom falatokat talált és azt nagy lelkesedéssel ajánja a barátainak, akik azt nem találták meg.
Ilyen szitura nem szoktak megharagudni rám egy ilyen nyüzsgő fogadáson.
Igaz szeretettel.
üdv
ex

Én avatatlan vagyok ebben és a ref.felekezetben sokan azok, akkor hogyan mondjak áment? (mert áment tudok mondani hittel és még sokan az itt élők közül)
Ezért kértem ezt, nem akarom én továbbra se tiltani a nyelveken szólást, de volt amikor egy hasonló találkozón valaki ezt tette és szinte a saját hangos imádságomat sem hallottam, akkor hogyan mondott erre áment az, akivel együtt imádkoztam? Engem is nagyon zavart, hogy a számomra "motyogásra" is odafigyeltem, hát ha megértek valamit, miközben próbáltam az Úrra figyelni és Neki beszélni.
Egy hasonló találkozon még mindig azt gondolom, hogy csak annyit szabad kérni a másiktól, amit képes megtenni. Ha egy új ember érkezik, nem fogom feltételként szabni, hogy mondja el a Mi Atyánkat.
Nem akartalak megbántani ezzel sem, nem célom tiltani a nyelveken szólást, kérés volt, amit az Úr Jézuson keresztül megértettél.

Amíg nagy lelkesedéssel ajálgatja valaki a számára finom ételt, addig nekem semmi bajom, ha arról az asztalról van, amit az Úr terített.
A baj ott kezdődik, amikor valaki azért ajálgatja ezt, hogy átcsábítsa az asztalnál étkezőt az ő részére, mert ezzel sokszor többet árt, mint ezt gondolná, ha arra használja ezeket a valóban finom falatokat, hogy elhívja azt, aki már ott eszik, aki már oda érkezett, mert lehet, hogy amíg oda átér, éhen hal.
Mert nem az a fontos, hogy milyen ételek vannak az asztalnál, hanem az, hogy kinek a lakomáján vagyok vendég, meghívott.
És ha azzal tesszük tönkre ezt a fogadást, hogy az éppen betérőnek a szájába gyömöszöljük az "általunk nagyon finom fogást", csak hogy mellénk üljön, lehet ez a házigazda számára - finoman fogalmazva - nem lesz öröm, főleg ha kizárólagossá tesszük, hogy csak az a finom és éltető, amit mi adunk az asztalról, amit általunk kaphat és még azt is hangsúlyozom, hogy az asztal másik végén ülők Norbi koszton élnek.

Ez a nyelvekenszólás félreértelmezéséről szól, amibe most ne menjünk bele, mert örülök, hogy találtunk egy közös nevezőt.
üdv
ex

Nahát!

Már érdemes volt benéznem hozzátok. Nem is hittem a szememnek először. Lehet, hogy téves előfeltételezéseim vannak Exrefisről? Valószínűleg a politikai természetű témák a legkevésbé alkalmasak a megértő szellemű beszélgetésre.

Off: nem lehet, hogy Isten nem tevét gyömöszöl a tű fokán, hanem amire az ember nem lenne képes saját döntése alapján (megválás a vagyontól) azt kieszközli a kegyelem (tönkre megy a kft.)?

Üdv: Kuruc

Kedves Kuruc!
Nagyon örülök, hogy sikerült valamit lefaragni a téves előfeltételezéseidből.
Az offhoz:
A gazdag ífjú történetét szerintem sokan félreértelmezik itt.
Először is a tűfokon átpéselő kegyelemre nem csak a gazdagoknak, hanem a szegényeknek is, sőt mindenkinek szüksége van.
A gazdag ifjúnak nem a gazdagságával volt a probléma, hanem azzal, hogy első helyen az volt nála, tehát nem volt képes Jézus követését a gazdagsága elé helyezni, ragaszkodott hozzá, a lemondásra való felszólításra megszomorodott.
Ábrahámot a fiáról való lemondásra szólította fel az Úr, de az nmagában nem volt probléma, hogy volt fia (sőt az Isten ajándéka volt), csak a fontossági sorrendben lett megpróbálva. A gazdag ifjú is így járt csak ő megbukott a próbán.
A Biblia sehol nem szólítja fel a gazdagokat az általános lemondásra, hanem a gazdagság megfelelő kezelésre szólítja fel őket, pl. adakozásra, könyörületességre. A gazdagságot pedig áldásnak mondja, már amelyik az úrtól származik.
üdv
ex

ui.: Gyere el a találkozóra!

A történet szerint a gazdag ifjú azt gondolta magáról, hogy neki az örök élet elnyerése, az üdvösség megszerzése a célja.
Ezzel a kérdéssel ment Jézushoz, ami ezt még alá is támasztja.
Az Úr Jézus leleplezte a valódi szándékát ennek az embernek. Önmaga előtt és a környezete előtt.

Ok! de ugye ezt nem cáfolatnak szántad?
üdv
ex