Sűrű sötét az élet. Azért megy. Nyár van, és én dolgozom. Ha a nagyik nem lennének, nem is tudom, mit csinálnánk. Gyuri is dolgozik. Ma azt mondta nekem, hogy ott nála is hülyék a munkatársak, ha az embernek van célja, tud tojni rájuk. Ettől felvillanyozódtam. Óriási Asimovot kezdtem megint olvasni, amihez ülőhely kell. Meg se kísérlem elmesélni azt a sok mindent, ami azóta történt, hogy utoljára írtam. Ma Ellák névnap van, és erről eszembe jutott Enzsöl Ellák, akit ismertem is személyesen, mert találkoztunk párszor, meg nem is, mert gyerek voltam még, és nem vettem észre, hogy ez a huligánkülsejű itt egy igazi nagy ember. Sokaknak jelentett sokat. Jók a könyvei, aki még nem ismeri, és találkozik vele, olvassa el. Üzenem. A Bibliában a IV. Mózes végén tartok. Újdonság volt belőle az a történet, mikor a sziklából víz fakad. Egyáltalán nem így emlékeztem rá. Nagyon durva! Most, nemrég így kezdődött egy rész: az Úr azt monta Mózesnek, hogy menj, győzzétek le a midianitákat, aztán a népedhez takaríttatol te is. És Mózes ment. Aztán megölték Bálámot, akire szintén nem épp így emlékeztem a hittanórákról, ahogy most kirajzolódott az alakja. Pláne, hogy 'egészen véletlenül' párhuzamosan olvastam Péter leveleivel, ahol meg is van magyarázva. Mennyivel könnyebben emészhető lenne a Biblia, ha minden rész után szépen le lenne vonva a tanulság, meg értékelve lenne, hogy most akkor ki csinálta rosszul, ki jól. De nincs. Egy csomó minden van még. Családi aggódnivalók többfelől, amik nem annyira mesélnivalók. Sok-sok Tündi-mondás, amikből majd azért idézgetek. Tegnap délután például arról beszégettünk hosszú hosszú időn keresztül, hogy miért nem lehet szó róla semmiképp, hogy egy vaddisznót kapjon, amit a szobájában tarthat.
|