Ezután folytatódik a példázat, ha már értjük az elsőt
Máté 25.
14. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
15. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
18. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
19. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
20. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
21. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
23. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25. Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
26. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
27. El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
28. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
29. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
Szóval még az sem elég, hogy van (mert kaptál, vagy imára, vagy Igére, vagy kézrátétellel, stb.), nem elég, hogy meg van az olaj, mert Isten Országa növekedik, a növekedés a természete.
Nem fogy, ahogyan ég, hanem növekszik.
A fasori gyülekezet Igéje: "Ég, de meg nem emésztetik!"
Ez a csodás ebben a lámpásban, mert nem kiég, hanem ahogyan ég, egyre több az olaja.
Jézus Krisztus rámutat az Atyára.
Ő azt kéri számon, ha kegyetlennek tartja valaki Őt és félelmében nem használja, amit kapott, elrejti azt az ajándékot, amivel másoknak szolgálhatna. Még az sem mentség, hogy Isten hatalmas és nélkülem is elvégzi amit akar.
És mit jelent a példázat végén, hogy akinek van annak adatik és akinek nincs attól az is elvétetik, amije van?
Ezt akkor értettem meg, amikor azt mondtam pl., hogy nekem nincs hitem, vagy nincs szeretetem és elkezdtem azt érezni, hogy ekkor tényleg elkezdett fogyni még az a pici is, ami volt.