rosta írta:
Kedves Pegazus kérdezz csak nyugodtan, ha érdekes dolgokat látsz, merthogy bennünket is érdekelhetnek a dolgok.
Számomra például az ateista élete az érdekes, aki gyermekkora óta azzal nő fel, hogy gyermekem nincs felsőbbrendű erkölcsi értelem, nincs Isten, ez valami olyasmi mint a Mikulás. Az istenhívők afféle nem teljesen komplett emberek, nem veszélyesek, de azért vigyázni kell rájuk, mert kicsit zizik. Nem kell kerülni őket, mint afféle becsületes lúzerek, ma már nem veszélyesek, de régen inkvizíciókban irtották az embereket, meg a sötét középkorban szörnyűségeket csináltak.
A rosszabb eset az, amikor minden sötét bűnt a történelemben a nyakunkba varrnak.
Hiányoznak az életből az ezer éves erkölcsi szabályokat kimondó igék, megfontolások. Voltaképpen csak a tv-ből, meg esetleg valami írásokból származó gondolatok fordulnak meg a családban teljesen megszűrve a média szűrőjén és semmiféle mondjuk 4000 éves primér információhoz nem jut az ember gyerekkorában. Szóval semmi horgony, semmi bizonyosság, amit majd az ember nyilván megmér, megkérdőjelez, hanem teljesen esetleges a gondolkozása a családnak. Esetleg talán a családi hagyomány lehet egy primer, valamiféle legitim erkölcsi dolog.
Mesélsz erről?
Hát ez jó kérdés.... hogy én miért nem hiszek.
Igazság szerint sose beszélgettem a szüleimmel a vallásról, Istenről, kivéve azt amikor az apukám kötelező jelleggel beíratott engem és a nővéremet hittanra és minden vasárnap reggel templomban kezdtük a napot. Még nagyon kicsi voltam. Tehát nálam, az én családom a tiltás, negatív reklám nem jöhet szoba, mint ok. A tisztánlátás végett és csakis nagy vonalakban, mert ez amúgy személyes dolog, de a neveltetésünk egyfelől régi módszereken alapult, másfelől viszonylag újkori. A régit értsd mint fegyelmezés, az újszerű viszont az, hogy a fegyelmezés következtében nekünk semmi soha nem volt megtiltva. Soha, semmi. Szinte alig hallottam, hogy ezt megtiltom, azt megtiltom, ide nem mehetsz, oda nem mehetsz. Csak mondjam meg mit és hol és bíztak bennem. Pont.
Nem tudom, miért nem hiszek, csak azt tudom, hogy képtelen vagyok rá. Ez nem dac, szándékos és tudatos elzárkózás, szem-fül befogás. Nekem - nem - megy - .
Ráadásul, tudja fene miért, de nem szeretem a templomokat. Elfog egy rossz borzongás, mikor be kell mennem egy ilyen helyre. Nekem nagyon sötét hangulatú, baljós, taszító, rossz!!! Menekülhetnékem támad, mert úgy érzem megfojt ez a sok sötétség, komorság. Brrrrrr
Érzelmi oldalról valami ilyesmi van bennem.
Értelmi oldalról, meg had idézzek egy nálam jóval okosabbat (egyszer már ezt beírtam valahova), mert magam sem tudom szebben megfogalmazni, jobban megfogni, megértetni, hogy miért nem értek egyet a zsidók, keresztények Isten-képével.
Akiben Isten hisz, teljesen mindegy, hogy hisz-e Istenben.