|
Köszönöm a kérdésed és köszönöm az imádságokat, gyönyörű volt !
Nem gyerekhét volt, hanem gyülekezeti hét.
Én a felnőtt alkalmak alatt 4-6 alsósal voltam, velük beszélgettem, imádkoztam, játszottam.
A téma az IGAZI KINCS volt, a Mennyek Országa és az, hogy ki hogy fogadja.
(Bolond gazdag, aki nem is keresi. Gazdag ifjú, aki keresi ugyan, de a kincse a vagyonban van, így a szíve se lehet az Úré. Máté elhívása, aki bűnös létére bemehetett az Isten Országába. Szegény asszony, aki mindenét oda adta és a kevés is sok az Isten Országába, ha az a mindenünk)
A hét elején egymást gyepálták a fiúk, igyekeztek szétverni az alkalmat, nem figyeltek, stb...
Ami csodálatos (már többször megtapasztalhattam), hogy ilyenkor is hat az Ige.
Amikor Igét olvastam, hírdettem, akkor csöndben voltak és figyeltek. Olyan jó volt látni a szemüket, mert a szívükig lehet látni ilyenkor.
Ezért nagy a felelőség, hogy ilyenkor az ember mit tanít!!!!
Volt egy nagyon zűrös kisfiú, aki a közös sétán előre szaladt, nem tudott lassan menni, nem rég halt meg az édesanyja. Sokat kötekedett, zavart, bántotta a többieket, stb.
A hét közepe felé már tudtunk beszélgetni, a hét végén a "Ki mit tudon" nem akart szerepelni, de meggondolta magát és még is jött velünk a hívásomra.
Aztán az utolsó alkalmon rengeteg jó kérdése volt és szinte végig csöndben ült. Amikor megköszöntem ezt neki, szinte repült az örömtől.
Aztán ma közös éneklés volt a gyülekezet előtt és amikor előtte találkoztunk, akkor tárt karokkal fogadott és a nyakamba ugrott.
Akkor meg én repültem az örömtől.
Én is sokat épültem, az Úr tanít, hogyan fegyelmezzek, hogyan szolgáltassak igazságot (mert tőlem várták), hogyan készüljek az alkalmakra, hogyan szóljak Róla, hogyan bátorítsak, simogassak, hogyan ne keményedjek meg a sok rosszaságra.
Szóval áldott hét volt, mert velünk van az Úr!
Még egyszer köszönöm az imát!
_________________
Békesség Istentől
|
