jó, maradjunk a "testében is növekedett" gondolatnál

2Sám 19,1–31: „1. A király megrendült, fölment a kapu fölött levő helyiségbe, és sírt. És amíg ment, ezt mondogatta: Fiam, Absolon! Fiam, fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, fiam, fiam, Absolon!
2. Jóábnak azonban jelentették, hogy a király sírva gyászolja Absolont.
3. Ezért gyászra fordult a győzelem azon a napon az egész nép számára, mert meghallotta a nép, hogy bánkódik a király a fia miatt.
4. Úgy lopakodott be a hadinép azon a napon a városba, ahogyan a szégyent vallott hadinép szokott lopakodni, ha megfutott a csatából.
5. A király pedig betakarta az arcát, és hangosan jajgatott a király: Fiam, Absolon, fiam, fiam, Absolon!
6. Akkor Jóáb bement a királyhoz a házba, és ezt mondta: Megszégyenítetted ma minden szolgádat, akik pedig megmentették az életedet, fiaidnak és leányaidnak az életét, feleségeidnek és másodrangú feleségeidnek az életét.
7. Hiszen azokat szereted, akik gyűlölnek, és azokat gyűlölöd, akik szeretnek. Ma kimutattad, hogy neked nem számítanak vezéreid és szolgáid! Bizony most tudtam meg, hogy jobban szeretnéd, ha mindnyájan meghaltunk volna is ma, csak Absolon élne.
8. Most már kelj föl, menj ki, és beszélj szolgáidhoz szívhez szólóan, mert az Úrra esküszöm, hogy ha nem jössz ki, éjjelre már egy ember sem marad melletted! Ez pedig rosszabb lesz neked minden bajnál, ami ifjúságodtól fogva mostanáig ért téged.
9. Erre fölkelt a király, és leült a kapuban. Az egész hadinépnek pedig kihirdették, hogy a király a kapuban ül, és az egész hadinép a király elé járult. Izráel tehát menekült, mindenki a maga otthonába.
10. És civakodás kezdődött Izráel népének törzsei között, és ezt mondták: A király mentett meg bennünket ellenségeink kezéből. Ő szabadított meg bennünket a filiszteusok kezéből is, és most el kellett menekülnie az országból Absolon miatt.
11. De Absolon, akit mi fölkentünk, meghalt a harcban. Miért késlekedtek tehát visszahozni a királyt?
12. Dávid király pedig ezt az üzenetet küldte Cádók és Ebjátár papoknak: Így beszéljetek Júda véneihez: Miért akartok utolsók lenni a király hazahozásában? Eljutott ugyanis a királyi udvarba annak a híre, amiről egész Izráel beszélt.
13. Ti az én testvéreim vagytok, az én húsom és vérem. Miért akartok utolsók lenni a király visszahozásában?
14. Mondjátok meg Amászának: Te az én húsom és vérem vagy. Úgy segítsen meg engem az Isten most és ezután is, hogy te leszel Jóáb helyett a hadseregparancsnokom egész életedben.
15. Így nyerte meg minden júdai ember szívét, mint egy emberét, úgyhogy üzenetet küldtek a királynak: Térj vissza minden szolgáddal együtt!
16. Visszaindult tehát a király, és elérkezett a Jordánhoz. A júdaiak pedig Gilgálba érkeztek, hogy elébe menjenek a királynak, és segítsenek a királynak átkelni a Jordánon.
17. A benjámini Simei, Gérá fia is sietve elment Bahúrimból, a júdaikkal együtt, Dávid király elé.
18. Ezer benjámini ember volt vele, továbbá Cíbá, Saul házának a szolgája, tizenöt fiával és húsz szolgájával együtt, és még a király előtt odaértek a Jordánhoz.
19. Átkeltek a gázlón, hogy áthozzák a király háza népét, és megtegyék, amit csak jónak lát. Simei, Gérá fia pedig leborult a király előtt, amikor átkelt a Jordánon.
20. Ezt mondta a királynak: Ne rója fel bűnül az én uram, és ne emlékezz arra, hogy milyen bűnt követett el szolgád akkor, amikor eltávozott az én uram, királyom Jeruzsálemből. Ne vegye azt szívére a király!
21. Tudja a te szolgád, hogy vétkezett, de látod, én jöttem ma elsőnek József egész házából, hogy elébe menjek az én uramnak, királyomnak!
22. De megszólalt Abisaj, Cerújá fia, és ezt mondta: Hát nem kell Simeinek meghalnia azért, hogy szidalmazta az Úr fölkentjét?
23. Dávid azonban ezt mondta: Nem rám és nem rátok tartozik ez, Cerújá fiai! Még kísértésbe visztek ma engem! Miért kellene ma bárkinek is meghalnia Izráelben? Hiszen tudom én, hogy ma lettem ismét Izráel királya!
24. Simeinek pedig ezt mondta a király: Nem kell meghalnod! Meg is esküdött neki a király.
25. Mefibóset, Saul fia is elment a király elé. Nem gondozta a lábát, nem gondozta a szakállát, és nem mosatta a ruháját attól fogva, hogy a király elment, egészen addig, amíg békességben meg nem érkezett.
26. Amikor aztán Jeruzsálemben a király elé érkezett, ezt kérdezte tőle a király: Miért nem jöttél velem, Mefibóset?
27. Ő így felelt: Uram, királyom, megcsalt engem a szolgám. Mert én, a te szolgád, ezt mondtam: Fölnyergeltetek egy szamarat, felülök rá, és úgy megyek a királlyal, mert béna a te szolgád.
28. Ő azonban rágalmazta szolgádat az én uram, királyom előtt. De az én uram, királyom olyan, mint az Isten angyala. Tégy azért úgy, ahogyan jónak látod.
29. Mert apám egész háza népe nem várhatott mást az én uramtól, királyomtól, mint a halált, te mégis azok közé ültetted szolgádat, akik asztalodnál esznek. Mi jogom volna tehát, hogy még panaszkodjam a királynak?
30. Akkor ezt mondta neki a király: Nem szükséges többet beszélned. Megmondtam, hogy te és Cíbá fogtok osztozni a mezőn.
31. Mefibóset ezt felelte a királynak: Akár az egészet is elveheti. Csakhogy az én uram, királyom békességben hazajött!”

Az az Ige jutott eszembe Dávidról, ami így szól:
Ez 18,23 Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?
Dávid mindig tovább lát önmagánál. Látja, hogy a pozíció harcban a FIA halt meg. Az, akit gyermekként az ölében tartott, akivel jókat játszott és nevetett, akiért annyit imádkozhatott.
Győzelem? Mit tartasz te győzelemnek?

Joáb katasztrófa. Elindult ő is a bűn lejtőjén, és mint valami szellemvasútban, zuhan a sínek szakadékán. Dávid és közte annyi a különbség, hogy Dávidnak van lehetősége kiszállni, mert ismeri a kegyelmes Istent.
Joáb el jut oda, hogy meglátja, Dávid szereti a fiát, még akkor is, ha az ellensége - Rm 5,8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. -, de eljut oda is, ahova Dávid soha sem ment, hogy Dávid gyűlöli azokat, akik szeretik őt.
Joáb önző, ő csak addig lát, hogy most dícséretet kellene kapnia, hiszen győztes csatából jött és ehelyett a győztes harcosok a király fájdalmát látva, inkább bújdosnak.
Joáb nem érzékeli a legkisebb mértékben sem azt, hogy mit él át Dávid. Joáb szíve kő kemény. Számára ugyan olyan árulás Dávid szeretete a fia iránt, mint az a képzet, hogy Dávid győlöli azokat, akik őt szeretik.

Milyen más szívvel érkeznek azok, akik korábban elárulták Dávidot. Igaz bűnbánattal!
És Dávid azt adja nekik, amit ő is kapott a kegyelem trónusa előtt. Irgalmat!

Nekünk sincs más feladatunk, csak annyi, hogy amit a szőlő tőkéből kapunk adjuk tovább. Ha nem adjuk tovább, nem kapunk mind abból a jóból, amit Krisztus hozott.

Úgy szeretem az Úr humorát (is). Tegnap csak az orrom hegyéig látva, azt írtam, hogy senki sem emelhet büntetlenül kezet az Úr felkentjére. Pedig dehogynem. Itt van ez a Simei, aki bizony büntetlenül gyalázta Dávidot. De minden bizonnyal őszintén megbánta a tettét, amikor Dávid elé ment. És Dávid olyan szépen mondja, hogy "nem rám és nem rátok tartozik ez, Cerújá fiai! Még kísértésbe visztek ma engem!". Biztosan megértette, hogy Isten küldte, talán hitének próbájául.
Olyan jó lenne ezt magunkévá tenni: amikor gyaláznak, tudjuk azt mondani, hogy nem rám tartozik. Nem?
Meg az is milyen paradoxon, hogy, ha Jézuson van bűneinknek büntetése, akkor minden más mellett a rá hulló gyalázkodás büntetését is ő bűnhődte meg. Isten szeretetéről talán lehet valami halvány sejtésünk, ha ezt képesek vagyunk felfogni.

Cerújá fiai sok próbát adtak Dávid számára.
Joáb a maga önfejűségével, most meg Abisaj a "törvényt" követelte Dávidtól, a bűn büntetését, a bosszút.
És még igaza is van, törvény szerint meg kell hallnia Simeinek.
De törvény szerint már Dávid sem élne (nem tudta megvédeni a saját fiait, már a másodikat veszti el) és törvény szerint Cerújá fiai sem élnének már.

De Dávidnak volt egy Ura, akinek szólt az Úr.
Dávid "Valakin" keresztül élte meg a Szent Istennel való kapcsolatát.
Jézus Krisztuson keresztül érvényesül egyszerre a törvény és az irgalom.
Benne nem csorbul Isten igazsághoz való ragaszkodása és Isten irgalmas volta.
Milyen határtalan ez a szeretet, mennyire cseppeket tudok én is ebből csak megérteni, befogni, tovább adni.

Abisaj kezdhette volna azzal, hogy mit tegyen a király Joábbal, aki a király parancsát, - miszerint élve kéri vissza a fiát- semmibe vette és a határozott parancs ellenére megölte a királyfit.
(Dávid erre szerintem rájött)

Milyen a szeretet?
Amit Dávid tett! Joábot nem okolta a fia halála miatt, de leváltotta a hadsereg éléről.

-Kedves Pauler!
Nem ütközik ez a véleményed kissé, vagy talán nagyon is,- a gyülekezeti topicban írt
"lebutított" jelződdel ? - Nem bántásból írom, csak az "igazság" kedvéért.- Nem lehet ám "kétféle" mércét használni !

Üdv.
L.

Kedves Loisz!

Már is a tied a bocsánatom, hogy mehessünk tovább




Nem.



Nem értem, mi lenne a két féle mérce.
Egy mérce van, több fokozattal.
Adott esetben a közösség megélésének a módja, az Örömhír átadásának a módja a kérdés a részemről. Ennek legteljesebb módja hitem szerint a személyes találkozás.
Pál elutazott Rómába, mert nem volt elég egy levél, egy írásos anyag.

Pál írja egy helyen, hogy sajnos még csak levél által beszél a gyülekezettel, de úgy várja már a személyes találkozást.

Kedves Loisz, erre gondolok és kérlek te se legyél rest tovább adni, amit kaptál az Úrtól az irányomba, mert különben bedugulsz

Kedves Pauler!

Sajnálom, de nagyon "kevered" a dolgokat !

1. Van a gyülekezet. Természetéből adódóan az emberek személyesen összejönnek az Ige köré. Itt "jobban" érvényesülhetnek a személyiségi tipus-jellemzők, ami a pszüchéből ered,- sőt még a sóma-netán sarx testi hatások is.- Bár, szerintem ez nem biztosan tartozik hozzá a gyülekezeti együttlét pozitívumaihoz.- Persze, attól függ, ki mit vár el -mondjuk-.egy gyülekezeti bibliaórától !
-Lehet "élményt" keresni,- netán "társat", "barátot",- vagy bármilyen emberi kapcsolatot,- de a bibliaórának nem ez az alapvető rendeltetése.-

2. A fórum pedig természetéből adódóan csakis az írásos gondolat-kifejezésre alkalmas és vizuális lehetőség.- Nem várható el tőle több. - De : szerintem ettől nem lesz kevesebb a "lelki tartalmat" illetően. Sőt:

-Egyházi fórumon első a lelki tartalom, mert az Isten : Lélek=Szellem ! - Sokkal letisztultabb formában lehet gondolatot, véleményt, hitet felmutatni, cserélni, mert nem befolyásolja a testi, érzéki hatás.-

3. Pál apostol missziós kőrútját pedig végkép nem lehet belevonni az 1.és 2. alatti
lehetőségekbe ! - Ég és föld a különbség a keresztyének beszélgetése, gondolatcseréje és az apostol "gyülekezet-teremtő" munkája között.-

-Az utolsó mondatod utolsó szava "bedugulsz" ismét érthetetlen előttem.- Ennek a kifejezésnek én csak "negatív" és közönséges tartalmát ismerem emberre vonatkoztatva.- Ezért jelenleg visszautasítom.- Ha pedig ilyen síkon akarnád folytatni,- akkor hamarosan el is búcsúzunk, mert ezt a személyeskedő formát nem kedvelem, sőt ! -

-Bár, lehet, hogy megint egy olyan "zsargonról" van szó, amit nem ismerek.

Üdv.
L.

Kedves Loisz!

1-es pont:


Idáig értem, utána nem. Mi ez a sarx, meg stb?
Arcok, szemek, kezek, lábak, hangok, mimikák, stb. ezekre gondolok én.



Ezt próbáltam leírni, mióta vitatkozunk, de akkor még is csak érted, csak akkor meg nem értem min vitatkozunk. A rossz szóhasználatért már bocsánatot kérzem.



Ha arra gondolsz, hogy egy egyházi internetes fórum tisztább, mint egy világi, akkor jó esetben ez igaz.
Ha arra, hogy ez tisztább, letisztultabb, mint egy nem internetes gyülekezet, akkor szerintem tévedsz. Nagyon tévedsz.
A testi és érzéki hatások itt is jelen vannak, csak kevésbé láthatók, néha sajnos, néha meg hála az Úrnak. De még is csak jobb lenne látni.



Azt gondolom, hgy egy nap ennyiszer bocsánatot kérni, de hát ez van, már megint ezt kell tennem, bocsánat a "dugulásért".
Arra gondoltam, hogy ha az ember nem adja tovább a bocsánatot, az örömöt, a békességet, amit az Úrtól kapott, akkor az beragad az életében, hiszen szőlő vesszők vagyunk Krisztusba oltva.

--Igen. Erről van szó. - Ez a "hústesti" hatás, amiben benne van az "érzelmi" is.
Dehát éppen ezek csak "bezavarnak", ha az Isten, Aki = Lélek/Szellem, dolgaival akarok foglalkozni.-




Több bocsánatkérést nem is várok ! De, ami a "félre",- van "nem"-értést illeti : Ha valami a természetéből adódóan olyan, amilyen,-- miért kell attól többet várni ?! - A fórum-kapcsolat és a személyes-kapcsolat két különböző dolog.-
-Aki itt van a fórumon, az -természetesen- számol azzal, hogy az írásos vonalon van, és nem vár ettől többet, mint amit adhat.- Ezen a "természetén" nem lehet változtatni.-
-Ha valaki személyes kapcsolatot akar,- az teljesen más dolog.--- Jobban nem tudom elmagyarázni.




---Na helyben vagyunk! : Ez az, ami ellen én harcolok, hogy egy "az Ige körül forgó" beszélgetésbe belevigyünk személyeskedő, indulatos, véleményeket !
- Ez az, ami "beszennyezi" !

-A tudatalatti, vagy tudatosan "karbantartott" magatartásbeli hatások persze, hogy érvényesülnek,- és ekkor lehet kinek-kinek kedve szerint viszonyulni.- Én is megkaptam már, hogy "nem akarok veled beszélgetni". - Kész.- Nincs tovább. Legfeljebb magamban véleményezem: örülök neki, mert én sem,... vagy esetleg sajnálom...

-Ehhez miért kellene "látni", amint írod az utolsó sorban.- ?

Üdv.
L.

---De, bocs,... ez a téma már nagyon eltér a topictól,- mindjárt jön egy moderátor
és törli az egészet... ezért jobb lenne befejezni... részemről talán nincs is több...

2Sám 19,32–44: „32. A gileádi Barzillaj is elment Rógelimból, hogy átkeljen a királlyal a Jordánon, és elbúcsúzzék tőle a Jordánnál.
33. Barzillaj igen öreg ember volt, nyolcvanesztendős. Ő tartotta el a királyt, amikor Mahanaimban lakott, mert igen tehetős ember volt.
34. A király azonban ezt mondta Barzillajnak: Jöjj át velem, és eltartalak Jeruzsálemben.
35. De Barzillaj ezt felelte a királynak: Ugyan mennyi idő van még hátra az életemből? Nem érdemes már fölmennem a királlyal Jeruzsálembe!
36. Most nyolcvanesztendős vagyok, nem tudok már különbséget tenni jó és rossz között, nem érzi szolgád annak az ízét, amit eszik és iszik, és nem gyönyörködöm az énekesek és énekesnők hangjában. Csak terhedre lenne a szolgád neked, uram, király!
37. Éppen csak átkel szolgád a Jordánon a királlyal. Miért akar engem a király ennyire megjutalmazni?
38. Engedd vissza szolgádat, hadd haljak meg az én városomban, ahol apám és anyám sírja van! De itt van a fiam, Kimhám, a te szolgád. Keljen át ő veled, uram, király, és vele bánj jóindulattal.
39. A király ezt mondta: Velem jöhet Kimhám, és én úgy bánok vele, ahogyan szeretnéd. Mindent megteszek a kedvedért, amit csak kívánsz tőlem.
40. Azután átkelt a Jordánon az egész nép, és a király is átkelt; akkor a király megcsókolta és megáldotta Barzillajt, ő pedig visszatért lakóhelyére.
41. Így kelt át a király Gilgálba, és Kimhám is átkelt vele együtt. Júda egész népe és Izráel népének a fele segített átkelni a királynak.
42. De azután odamentek a királyhoz az izráeliek mind, és ezt mondták a királynak: Miért loptak el téged júdai testvéreink, akik segítettek átkelni a Jordánon a királynak és háza népének, meg a Dáviddal levő többi embernek?
43. A júdaiak így válaszoltak az izráelieknek: Azért, mert a király hozzánk áll közelebb. Miért kell ezért haragudnotok? Talán megettük a királyt? Vagy volt valami hasznunk belőle?
44. De az izráeliek ezt mondták a júdaiaknak: Tízszer akkora jogunk van nekünk a királyhoz, Dávidhoz is, mint nektek! Miért becsültetek le bennünket? Nem mi mondtuk először, hogy hozzuk vissza a királyt? De a júdaiak szava erősebb volt az izráeliek szavánál.”

Egy nép két helyen élő része. Az elválasztó a Jordán, ami áldás mind a két oldal számára, hiszen vízet hordoz.
Kié a király? Ki az aki közelebb áll Dávidhoz, aki felé hajlik Dávid keze, szíve?
Kinek van nagyobb joga a királyhoz? Ki mondta először, hogy vissza kell hozzá menni? Megy harc, a versenyzés a király kegyéért.

Mindig ugyan az a gondolat jön elém.
Isten Országában melyik felekezeté a Király? Amelyiknek erősebb a hangja?

Miért akarjuk Jézust arra kényszeríteni sok esetben, hogy döntsön és hagyja el Izraelt, vagy Júdát? Miért megyünk neki a másiknak akkor, ha Ő ezt nem teszi?

Sok esetben a legjobb emberi szándék mögött is ott lapulnak elrejtett rossz szándékok, vágyak. Még akkor is, ha ökumenéről beszélünk.
Az igazi egység akkor lesz felekezetek között, ha meglátjuk, hogy Júdában is élnek olyanok, akiknek fogalmuk sincs arról, mi a jó és mi a rossz és Izraelben is élnek olyanok, akik elárulták a Királyt, DE Jézus Krisztus ennek ellenére mind a két országrész felkent Uralkodója és van hatalma kormányozni, megvédeni, tisztítani az egész országot.

2Sám 20: „1. Akadt ott egy elvetemült ember, név szerint Seba, egy benjámini embernek, Bikrinek a fia. Ez belefújt a kürtjébe, és kihirdette: Nincs semmi közünk Dávidhoz, semmi örökségünk Isai fiával! Sátrába térjen minden izráeli!
2. Ekkor Sebához, Bikri fiához pártolt Dávidtól minden izráeli. De a júdaiak hűségesen követték királyukat a Jordántól Jeruzsálemig.
3. Amikor Dávid megérkezett jeruzsálemi palotájába, előhívatta másodrangú feleségeit, azt a tíz asszonyt, akiket otthon hagyott a király a palota őrzésére. Ezeket házi őrizetbe vetette, és gondoskodott róluk, de nem ment be hozzájuk. Haláluk napjáig elkülönítve maradtak, és úgy éltek, mintha özvegyek lettek volna.
4. Azután ezt parancsolta a király Amászának: Szólítsd fegyverbe a júdaiakat három nap alatt, és légy készen magad is!
5. El is ment Amászá, hogy fegyverbe szólítsa Júdát, de nem tudta azt végrehajtani a kijelölt határidőre.
6. Akkor ezt mondta a király Abisajnak: Ez a Seba, Bikri fia még Absolonnál is nagyobb bajt hozhat ránk. Vedd magad mellé urad szolgáit, és üldözd őt, még mielőtt erős városokat talál, és elmenekül előlünk!
7. Kivonultak tehát vele Jóáb emberei, a kerétiek, a pelétiek és a testőrök mind. Kivonultak Jeruzsálemből, hogy üldözzék Sebát, Bikri fiát.
8. Amikor ahhoz a nagy kőhöz érkeztek, amely Gibeónnál van, eléjük jött Amászá. Jóábnak a ruhája alatt páncél volt, és arra kardot kötött, hüvelyestül a csípőjére erősítve, úgyhogy az onnan könnyen kihúzható volt.
9. Jóáb megkérdezte Amászát: Hogy vagy, testvérem? Azután Jóáb megfogta jobb kezével Amászának a szakállát, hogy megcsókolja.
10. Amászá nem is ügyelt a kardra, amely Jóáb kezében volt. Az pedig a hasába döfte, és kiontotta belét a földre. Nem kellett megismételnie, mert meghalt. Azután Jóáb és testvére, Abisaj tovább üldözték Sebát, Bikri fiát.
11. Jóáb egyik embere pedig odaállt Amászá mellé, és ezt kiáltotta: Aki szereti Jóábot és Dávidot, kövesse Jóábot!
12. Amászá vérbe fagyva feküdt ott az országút közepén. Amikor az az ember látta, hogy az egész nép megáll ott, félrehúzta Amászát az útról a mezőre, és rádobott egy ruhát, mert látta, hogy mindenki megáll, aki odaér.
13. Miután elvitték az országútról, mindenki Jóáb után vonult, hogy üldözzék Sebát, Bikri fiát.
14. Seba átvonult Izráel minden törzsén Ábél-Bét-Maakáig. A bikriek mind összegyűltek, és követték őt.
15. De utolérték és körülzárták Ábél-Bét-Maakában, és sáncot emeltek a város ellen, a bástyával szemben. Az egész nép, amely Jóábbal volt, rombolta a várfalat, hogy ledöntse.
16. Akkor egy okos asszony így kiáltott ki a városból: Hallgassatok ide! Hallgassatok ide! Mondjátok meg Jóábnak, hogy jöjjön ide, hadd beszéljek vele!
17. Amikor ő odament hozzá, megkérdezte az asszony: Te vagy Jóáb? Én vagyok - felelte. Az asszony ezt mondta neki: Hallgasd meg szolgálóleányod szavát! Ő így felelt: Hallgatom.
18. Az asszony ezt mondta: Hajdanában így szoktak beszélni: Ábélben kérjetek tanácsot, akkor célhoz értek!
19. Én Izráel egyik békeszerető városa vagyok, te pedig meg akarsz ölni egy izráeli várost, egy anyát? Miért akarod elpusztítani az Úr örökségét?
20. Jóáb így válaszolt: Dehogy akarom, dehogy akarom elpusztítani és lerombolni!
21. Nem erről van szó, hanem arról, hogy egy ember az Efraim hegyéről, név szerint Seba, Bikri fia, kezet emelt Dávid királyra. Csak őt magát adjátok ki, és akkor elvonulok a város alól. Az asszony ezt felelte Jóábnak: Mindjárt kidobjuk neked a fejét a várfalon!
22. Az asszony bölcsen eljárt az egész népnél, fejét vétette Sebának, Bikri fiának, és kidobták azt Jóábnak. Jóáb pedig megfúvatta a kürtöt, és szétoszlottak a város alól, mindenki a maga lakóhelyére. Jóáb is visszatért Jeruzsálembe a királyhoz.
23. Jóáb Izráel egész seregének az élén állt. Benájá, Jójádá fia volt a kerétiek és a pelétiek parancsnoka.
24. Adórám a kényszermunkák felügyelője, Jósáfát, Ahilúd fia pedig a főtanácsadó volt.
25. Sejá kancellár, Cádók és Ebjátár pedig papok voltak.
26. A jáírí Írá is Dávid papja volt.”

Miért nincs Dávid Joáb mellett a harcokban? Most megint egyedül intézkedhet Joáb, szabadon megölhette Amászát és majd nem lerombolt egy békés izraeli várost, ha nincs az az okos asszony, aki Joábot figyelmezteti arra, hogy mi is a célja.
Tényleg nem értem, hogy az a Dávid, aki korábban minden csatában élen járt, most miért nem megy a sereg élén?

Lk 4,1-30: „1. Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott
2. negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett.
3. Ekkor az ördög így szólt hozzá: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré."
4. Jézus így válaszolt neki: "Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember."
5. Ezután felvitte az ördög, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát,
6. és ezt mondta neki: "Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom.
7. Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez."
8. Jézus így válaszolt neki: "Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj."
9. Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat innen,
10. mert meg van írva: Angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged;
11. és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd lábadat a kőben."
12. Jézus így válaszolt neki: "Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet."
13. Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre.
14. Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken.
15. Tanított a zsinagógákban, és dicsőítette mindenki.
16. Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni.
17. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva:
18. "Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,
19. és hirdessem az Úr kedves esztendejét."
20. Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött;
21. ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára."
22. Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: "Nemde a József fia ez?"
23. Ő pedig így szólt hozzájuk: "Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban."
24. Majd így folytatta: "Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában.
25. Igazán mondom néktek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken,
26. de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz.
27. Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán."
28. Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal,
29. felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák;
30. de Jézus átment köztük, és eltávozott.”

Két gondolat az Újszövetségi Igével kapcsolatban.
Abban a három kísértésben minden kísértés benne van, ami az embert érheti, de nem csak a kísértés van benne, hanem a három egyedüli jó válasz.

Jézus átment közöttük, nem rohant, nem szaladt, nem félszegen elsomfordált, hanem átment.
Mert tudta, hogy még ennek nincs itt az ideje, nem tehetik meg, amire készülnek.
Biztos volt abban, hogy nem az lesz, amit a tömeg tervez.

2Sám 21: „1. Dávid idejében egyszer éhínség volt három egymás után következő évben. Amikor Dávid kérdést intézett az Úrhoz, ezt mondta neki az Úr: Saul miatt és vérengző háza népe miatt van ez, mivel megölette a gibeóniakat.
2. Hívatta tehát a király a gibeóniakat, és beszélt velük. A gibeóniak ugyanis nem Izráel fiai közül valók voltak, hanem az emóriak maradékai, akikkel esküvel kötöttek szövetséget Izráel fiai. Saul azonban a kiirtásukra törekedett, mert féltette Izráelt és Júdát.
3. Dávid ezt kérdezte a gibeóniaktól: Mit tegyek értetek, és mivel engeszteljelek ki, hogy áldjátok az Úr örökségét?
4. A gibeóniak így feleltek neki: Nem követelünk mi Saultól és a háza népétől sem ezüstöt, sem aranyat, és nem kívánhatjuk, hogy megöljenek valakit Izráelben. De Dávid megkérdezte: Mit gondoltok mégis, mit tegyek értetek?
5. Ők ezt felelték a királynak: Annak az embernek, aki ki akart irtani, és meg akart semmisíteni bennünket, hogy sehol se maradhassunk meg Izráel területén,
6. annak az embernek a fiai közül adjanak ki nekünk hét embert, hogy fölakasszuk őket az Úr előtt, az Úr választottjának, Saulnak Gibeájában. A király azt felelte: Kiadom.
7. A király azonban megkímélte Mefibósetet, Saul fiának, Jónátánnak a fiát, mert esküvel kötött szövetséget az Úr előtt Dávid és Jónátán, Saul fia.
8. Viszont elvette a király Ricpának, Ajjá leányának a két fiát, akiket az Saulnak szült, Armónit és Mefibósetet; továbbá Míkalnak, Saul leányának az öt fiát, akiket ő Adriélnek, a mehólai Barzillaj fiának szült.
9. Ezeket a gibeóniak kezébe adta, akik fölakasztották őket a hegyen az Úr előtt. Így estek áldozatul egyszerre heten. Az aratás első napjaiban kellett meghalniuk, az árpaaratás kezdetén.
10. De Ricpá, Ajjának a leánya, zsákruhát fogott, és rájuk terítette a kősziklán az aratás kezdetén, amíg csak eső nem ömlött rájuk az égből. Nem engedte, hogy hozzájuk férjenek nappal az égi madarak, éjjel pedig a mezei vadak.
11. Dávidnak azonban jelentették, hogy mit tett Ricpá, Ajjá leánya, Saul másodrangú felesége.
12. Akkor Dávid elment, és elhozatta Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait Jábés-Gileád polgáraitól; ők ugyanis ellopták azokat Bétseán teréről, ahol fölakasztották őket a filiszteusok, miután megverték Sault a Gilbóa-hegyen.
13. Elhozták tehát onnan Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait, és összeszedték azoknak a csontjait is, akiket most akasztottak föl.
14. Azután eltemették Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait Benjámin földjén, Célában, apjának, Kísnek a sírjába. Mindent megtettek, amit a király parancsolt. Ezután megkönyörült Isten az országon.
15. De újból harc tört ki a filiszteusok és Izráel között. Dávid is elment szolgáival együtt, és megütközött a filiszteusokkal. Dávid azonban elfáradt.
16. Akkor Jisbi-Benób, a refáiak leszármazottja, akinek a lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből volt, és vadonatúj fölszerelése volt, azt gondolta, hogy leteríti Dávidot.
17. Azonban segítségére sietett Abisaj, Cerújá fia, aki leterítette, és megölte a filiszteust. Akkor ilyen esküt tettek Dávidnak a hívei: Nem jöhetsz többé velünk az ütközetbe, hogy ki ne oltsd Izráel mécsesét.
18. Ezután újból harc tört ki a filiszteusokkal Góbnál. Akkor vágta le a húsái Szibekkaj a refáiak leszármazottai közül való Szafot.
19. Majd újból harc tört ki a filiszteusokkal Góbnál, és Elhánán, a betlehemi Jaaré-Óregim fia levágta a gáti Góliátot, akinek a lándzsanyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája.
20. Gátnál is harc tört ki. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek a kezén is, meg a lábán is hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja volt.
21. Ez gyalázta Izráelt, de levágta őt Jónátán, Dávid bátyjának, Simeának a fia.
22. Ez a négy ember a gáti refáiak leszármazottja volt, és Dávidnak vagy szolgáinak a keze által estek el.”

Az Úr kezében van a termés, de nem célja Istennek az éhezés.
A nélkülözés, a hiány bármiből, nem célja Istennek, hanem eszköze, fontos eszköze a nem hívő emberek felé és a hívők felé egyaránt.
Mert eszméltet!
Miért van hiányom? Miért nincs meg az, ami eddig meg volt?
Neked mi az, ami elfogyott? Mi az, aminek a hiányát érzed? Ami volt, de már 3 éve nincs?

Dávidnak az élelem hiányzott. Gondolom személyesen neki nem, mert annyit azért termett a föld, hogy ő jól lakott, de a népnek nem volt mit ennie és ez számára olyan teher volt, hogy az Úrhoz kiálltott.
És akkor jön a válasz, olyan válasz, ami a múltba nyúlik vissza, olyan régi időkbe, amire talán Dávid nem is számított.
Nem is ő a hibás, mert még az előző uralkodó tette miatt van most baj.
De nem az éhinség az elsődleges baj, hanem a szövetség szegés. Isten előtt tett eskü történt, amit Saul megszegett. Ki akarta írtani azt a népet, akivel korában szövetséget kötött Izrael. (félelemből!)

Dávidhoz szól az Úr, ez a legtöbb, amit egy ember átélhet. Dávid tudja már mi a baj, hova kell mennie, hogy helyre álljon az Isten Úrsága.
A gibeonitákat ki kell engesztelni, bocsánatot kell tőlük kérni, meg kell békülni velük, míg együtt van velük Dávid az úton, mielőtt átadják Izraelt az igaz Bírónak.
Mivel Dávid nem tudja, hogy mivel békíthetné ki őket, mert ezt az Úr nem jelentette ki neki, a legjobbat teszi. Megkérdezi a sértett felet, hogy mivel engesztelheti ki őket.?
Saul mennyi gibeonit megölethetett, rettegés lehetett az életük. Válogatás nélkül írtotta ezt a népet. Isten igazsága megköveteli, hogy "szemet-szemért, fogat-fogért".

Dávid ismeri Isten törvényét, de ismeri Jézus Krisztust is.
Előre lát és látja, hogy lesz valaki, aki betölti a törvényt, aki által az élet nem szűnik meg.
Az egymás írtása, a harag, a düh kioltódik, de úgy, hogy Isten törvénye nem sérül.

A gibeoniták Saul leszármazottait kérik, az ő életüket.
Dávid bajban lehetett, mert egy másik szövetség is ott volt, amit Jonathánnal kötött. Hogyan tudunk úgy kiengesztelni másokat, hogy ne sértsünk meg más ígértetet, megállapodást, szövetséget?
Csak az Úrtól várva megoldást!

2Sám 22: „1. Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az Úrnak, amikor az Úr kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből.
2. Így mondta: Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm,
3. Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól.
4. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
5. Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem.
6. A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám.
7. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott.
8. Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.
9. Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne.
10. Lehajlította az eget és leszállt, homály volt lába alatt.
11. Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán jelent meg.
12. Sötétségből vont sátrat magának, víztömegből, gomolygó fellegekből.
13. Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik.
14. Dörög az Úr az égben, mennydörög a Felséges.
15. Kilőtte nyilait és szétszórta, kiröpítette villámait.
16. Láthatóvá vált a tengernek a medre, föltárultak a világ alapjai az Úr dorgálásától, haragos szele fúvásától.
17. Lenyúlt a magasból és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.
18. Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam.
19. Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom.
20. Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.
21. Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.
22. Hiszen vigyáztam az Úr útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent.
23. Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el.
24. Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől.
25. Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr, tisztaságom szerint, amit jól lát.
26. A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen vagy.
27. A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz.
28. A nyomorult népet megsegíted, de a kevélyeket látod, és megalázod.
29. Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat ad nekem a sötétségben.
30. Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.
31. Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek.
32. Van-e Isten az Úron kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül?
33. Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent.
34. Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem.
35. Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek.
36. Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, és sokszor meghallgattál engem.
37. Biztossá teszed lépteimet, nem inognak bokáim.
38. Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük.
39. Végeztem velük, szétzúztam őket, nem kelnek föl, lábam elé hullottak.
40. Felruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat.
41. Megfutamítottad ellenségeimet, gyűlölőimet elpusztíthattam.
42. Néznek széjjel, de nincs szabadító, az Úrra néznek, de nem válaszol.
43. Összezúztam őket, mint a föld porát, összetiprom, széttaposom, mint az utca sarát.
44. Megmentettél lázadó népemtől, megőrzöl, népek fejévé teszel, oly nép szolgál nekem, melyhez nem volt közöm.
45. Idegenek hízelegnek nekem, engedelmesen hallgatnak rám,
46. mert elepednek az idegenek, reszketve jönnek elő rejtekükből.
47. Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék Isten, szabadító kősziklám!
48. Bosszút áll értem az Isten, és népeket vet alám.
49. Kiszabadítasz ellenségeim közül, támadóim fölé emelsz, megmentesz az erőszakosoktól.
50. Ezért magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek.
51. Nagy győzelmet ad királyának az Úr, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.”

Hatalmas Istenünk van, EGY ÚR!