()

Igen ez igaz.
De van egy ígérete, Jézus mellet.

Lk 23,43 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.

Ez nem lehet rossz hely.

Gondolom nem véletlen az sem hogy volt egy ilyen eset és ez megint csak megnyugtató.
Nem azoknak akik lusták hanem akiknek már nincs lehetőségük.
És hát a hit.

Csodás Urunk van aki az mondja legyen hited szerint.
Eltudom képzelni hogy valaki megtér és nem tud olyan közösséget ahol megkeresztelnék.
Vagy akadályozva van betegség stb.

Szerintem mindennél fontosabb Jézussal való szoros, közösség aztán a többi az Ő dolga.

Csakhogy aki ezt előre eldöntötte az nem mondja el negyvenezerszer, hogy térjetek meg, miközben kuncog magában, hogy hiába erőlködtök én már lejátszottam a meccet. Ez Istenről azt feltételezi, hogy gonosz.
Nem mondaná Isten, hogy lehet választani, ha nem lehetne.

1. Ez 18,23 Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?
2. Ez 33,11 Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?

Az eleve elrendelés gondolata szembe megy az Isten gondolatával és kifejezett akaratával.
üdv
ex

()

Dear Tivadar!

Az előző hozzászólásodban a hitemmel van gondod, most meg a gyerekem katolikussága miatt valamiféle hiteltelenséget emlegetsz. Mi a bajod a katolikus gyerekemmel, és az én református hitelességemmel?

Talán, ha elmondanád nyíltan, afféle református módon, hogy mi a problémád az én hitemmel, és hitelességemmel, az jó lenne. Valahogy nem kedvelem a síkos, nyálkás példálózgatásokat.

Na igen szerintem, szerinted, meg a többiek szerint.

Ananias mit mondott Saulus=Paulusnak?

Szeintem pedig kérd a Szent Szellemet, hogy teremtse meg a lehetőséget, mert neked az a leghőbb akaratod, hogy teljesítsd Isten akaratát, és betöltsd az IGÉT.

Ez a szerintem szó alkalmazása, nem gondolom, hogy nagyon kedves Istennek.

Feleségednek elmondod, szerinted ő minek örüljön, aztán ő mondja meg neked, hogy szerinte te minek örülj, aztán jönnek a csemeték, meg a nagyszülők.
Aztán megmondjuk szerintünk Isten mit akart az ígével mondani.

Jajj Jajj Jajj

Kedves Zsolt!
Ha nem a te szabad döntéseden múlik, hogy csatlakozol-e, megtérsz-e Istenhez, akkor dróton rángatott bábu vagy, lefuttatható exefile, tehát semmi értelme se bűnnek, se büntetésnek, se megtérésnek, se lelkiismeretnek, semmiféle, erkölcsnek, törvénynek, morálnak.
Ha nem te döntesz, akkor nincs felelősséged és bármit megtehetsz, mert úgyse számít, hisz minden le van előre zsírozva.
Nos ez viszont teljesen távol áll a kijelentett igazságtól. Hamisság, eretnekség, de meg lehet térni belőle.
üdv
ex

Kedves Zsolt
Igen így van vonza.
Jn 6,44 Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

De ez kizárná azt hogy vissza utasítsd?
Nem. Valamikor mindenkit vonz de nem mindenki fogadja el.

2Kor
15. Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;
16. Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?
17. Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.

--

Pál bizony nem változtat, egyiknek így máiknak úgy.
De a példázatok is megmagyarázzák.

Mát 13
20. A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21. De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22. A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.


Van vonzás? Van.
De döntés is.

Azt hogy eleve látja Isten a jövőt így azt is ki hogy tér meg és ki nem, az egy másik dolog.

Sőt megtérése után több lehetőséged van még ezen belül is választásra.
Több út van amit te választasz.
Választásod eredménye házad kinézete.

1Kor 3,
10. Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá.
11. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.
12. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra;
--

Írod:

Felületesen lehet hogy így néz ki de az engedelmességet tanuljuk.
Zsid 5,
8.Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet;
9.És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek,

Az eleve elrendelés inkább beletörődést vagy elelbizakodottat jelenthet.
De az engedelmesség az rajtad múlik hogy átadod e az életed neki teljesen vagy sem.

Ugyan akkor ha ez csak látszatra lenne nyitót és a választás nem rajtad múlna becsapás lenne.
De ez nem így van mindenki szabadon dönthet.
Van akit többször is megszólít és elsőre nem is veszi észre amikor végre megfelelő a talaj akkor már befogadja.
Te talán nem így voltál?

Az ember szabad akaratáról és tehetségéről

1. Erre a tételre nézve, mely az egyházban mindig sok villongást okozott, azt tanítjuk, hogy az embernek háromféle helyzetét vagyis állapotát kell tekintetbe venni. Először, hogy milyen volt az ember a bűneset előtt, tudniillik igaz és szabad, aki mind a jóban megmaradhatott, mind a rosszra elhajolhatott; elhajlott pedig a rosszra és mind magát, mind az egész emberi nemzetséget bűnbe és halálba juttatta, amint fentebb mondottuk.

2. Azután tekintetbe kell venni, milyen volt az ember a bűneset után? Bár az ember nem veszítette el az értelmét és nem szűnt meg az akarata, sem éppen kődarabbá vagy fatuskóvá nem változott: ámde azok a tehetségek úgy megváltoztak és elerőtlenedtek az emberben, hogy többé nem képesek arra, amire képesek valának a bűneset előtt. Az értelem ugyanis elhomályosult, az akarat pedig szabadból szolgaivá lett. Mert a bűnnek szolgál, nem akaratlanul, hanem akarva. Mindenesetre akaratnak mondjuk, nem akaratlanságnak.

3. Ami tehát a rosszat, vagy a bűnt illeti: az ember nem Istentől vagy a sátántól kényszerítve, hanem saját akaratából cselekszi a rosszat és ebben a tekintetben teljesen szabad akarata van. Ha pedig gyakran azt veszzük észre, hogy Isten az embert a legrosszabb cselekedetek és tervek végrehajtásában megakadályozza: ezzel Isten az embernek rosszra való szabadságát nem szünteti meg, hanem hatalmával elejét veszi annak, amit az ember máskülönben szabadon határozott el magában. Így József bátyjai is szabadon határozzák el, hogy Józsefet megölik, de ezt nem tehetik meg, mert az Isten tanácsvégzésének másképpen tetszett.

4. Ami meg a jót és az erényeket illeti: az ember értelme önmagától nem helyesen ítél az isteni dolgok felől. Az evangéliomi és apostoli irat ugyanis mindenikőnktől, akik idvezülni akarunk, újjászületést kíván: következésképpen az Ádámtól való első születés semmit sem ér az idvességre nézve. Pál apostol szerint az érzéki ember nem fogadja el, amik az Isten Lelkétől vannak. (1 Kor 2,14) Ugyanő másutt kétségbe vonja, hogy önmagunktól képesek volnánk valami jónak elgondolására. (2 Kor. 3,5) Tudjuk azonban, hogy az akaratnak vezére az értelem, vagyis a belátás; mivel pedig a vezér vak: világos, hová jut az akarat is; tehát a még újjá nem született embernek nincs szabad akarata a jóra és ereje sincs a jónak cselekvésére. Az Úr az evangéliomban így szól: Bizony-bizony mondom nektek: valaki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. (Ján. 8,34) És Pál apostol szerint a testnek törekvése ellenségeskedés Isten ellen, mert az Isten törvényének nem engedelmeskedik, minthogy azt nem is teheti. (Róm. 8,7)

5. Tovább menve azt mondjuk, hogy a bűnbe esett emberben van némi megismerési képesség a földi dolgokra vonatkozólag. Mert Isten az Ő irgalmasságánál fogva meghagyta nála az észt, mely azonban jelentékenyen távol áll attól, amely a bűneset előtt megvolt az emberben. Isten parancsolja, hogy az észt műveljük, egyszersmind ajándékokat és előmenetelt is ad hozzá. És nyilvánvaló dolog, hogy az összes művészeti ágakban sem jutunk semmire az Isten áldása nélkül. Legalább a szentírás minden művészetet Istenre vezet vissza. (2 Móz. 31) Hiszen a művészetek eredetét a pogányok is isteneknek tulajdonították, mint azok feltalálóinak.

6. Végül lássuk, ha vajjon az újjászülötteknek van-e szabad akaratuk és mily határig? Az újjászületés alkalmával a Szentlélek az értelmet megvilágosítja, hogy Istennek titkait és akaratát megértse. Magát az akaratot is nemcsak megváltoztatja a Szentlélek, hanem képességekkel is felruházza avégett, hogy a jót önként akarja és cselekedhesse is. (Róm 8,1) Ha ezt meg nem engedjük, akkor megtagadjuk a keresztyén szabadságot és törvényszerű szolgaságot hozunk be. Ugyde Isten is így szól a próféta által: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem és az ő szívökbe írom be. (Jer. 31,33) Az Úr is azt mondja az evangéliomban: Ha a Fiú megszabadít titeket, bizonnyal szabadok lesztek. (Ján. 8,36) Pál meg ezt mondja: Néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy érte szenvedjetek is. (Fil. 1,29) Továbbá: Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégzi a Jézus Krisztus napjáig; (Fil. 1,6) viszont: Isten az, aki munkálja bennetek mind az akaratot, mind a munkálkodást. (Fil. 2,13)

7. Mindazonáltal azt tanítjuk, hogy itt két dolgot kell figyelembe vennünk; először azt, hogy az újjászülöttek a jónak választásában és tevésében nemcsak szenvedőlegesen, hanem cselekvőleg is viselik magokat. Mert Isten indítja őket, hogy magok tegyék azt, amit tesznek. Helyesen említi meg erre nézve Augustinus, hogy Isten a mi segítőnknek neveztetik. Már pedig csak azon lehet segíteni, aki valami tesz. A manikheusok az embert minden saját cselekvéstől megfosztották és mintegy kődarabnak vagy fatuskónak tartották.

8. Figyelembe veendő másodszor az, hogy az újjászülöttekben bennök marad a gyarlóság. Mivel ugyanis a bűn bennünk lakozik és az újjászülöttekben a test küzd a lélek ellen egész életünk végéig: ennélfogva nem egészen tökéletesen cselekszik az újjászülöttek azt, amit magokban elhatároztak

Igazolja ezt az apostol (Róm. 7 és Gal. 5). E szerint az a mi szabad akaratunk amiatt gyenge, ami az ős Ádámból és a velünk született emberi romlottságból életünk végéig bennünk megmarad. De mivel a testiség erőinek és az ó ember maradványainak nincs annyi hatása, hogy végképpen kioltsák a lélek működését: ezért a hívőket szabadoknak mondjuk, de úgy ám, hogy gyarlóságukat megismerjék és ne kérkedjenek a szabad akarattal. A hívő léleknek ugyanis mindig szeme előtt lebegjen, amit Augustinus az apostol nyomán gyakran hangsúlyoz: Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit kérkedel, mintha nem kaptad volna? (1 Kor. 4,7) Ehhez járul még az, hogy nem mindjárt teljesül, amit magunkban elgondoltunk, mert a dolgok kimenetele Isten kezében van. Ezért kéri Pál apostol az Urat, hogy tegye szerencséssé az ő utazását (Róm. 1,10) Tehát, már csak ebből az okból is erőtelen a szabad akarat.

9. Egyébiránt senki sem tagadja, hogy külső dolgokban mind az újjászülötteknek, mind az újjá nem születetteknek megvan a szabad akaratuk. Mert az embernek más élő lényekkel, (melyeknél nem csekélyebb), közös tulajdonsága az, hogy némely dolgot akar, más dolgot nem akar; nevezetesen, beszélhet és hallgathat, hazulról elmehet vagy otthon maradhat stb. Ámbár itt is mindig Isten hatalmára kell gondolnunk, amely cselekedte, hogy Bálám nem mehetett oda, ahova akart (4 Móz. 24), és Zakariás, midőn a templomból hazatért, nem szólhatott amint akart. (Luk. 1,22)

10. E tárgyra nézve kárhoztatjuk a manikheusokat, akik tagadják azt, hogy a jó emberben szabad akaratából állott elő a gonosz. A pelagianusokat is kárhoztatjuk, akik azt állítják, hogy a gonosz embernek elegendő szabad akarata van arra, hogy a jó parancsolatot teljesítse. Mindkettőjüket megcáfolja a szentírás, amely amazoknak ezt mondja: Teremté Isten az embert igaznak, (1 Móz. 1,27) emezeknek pedig így szól: Ha a Fiú megszabadít titeket, bizonnyal szabadok lesztek. (Ján. 8,36)

()

Kedves Rosta!

NAgyon köszönöm a támogatást.



Kedves Tivadar!

Te most leírtad azt, amit már én is mondtam. "Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak" Az elhívottak azok, akik hallják a hívó szót. A választottak pedig azok, akik Krisztust el is fogadják és tartják magukat a Szövetséghez.

Jó szemed van az Úrban.

Igen ez szerintem volt.
Inkább óhaj és egy lehetőség a betegek az elfekvők felé akik már nem tudnak tenni magukért de befogadják megváltójukat.

Rájuk gondoltam.

Kedves Zsolt
Csak ennyit láttál meg belőle?
Azt ne hogy te döntesz?

Nagyon pitiáner gondolkodást feltételezel, de nagyon tévedsz. Nem azért utasítok el egy refi alaptanítást mert "elkóboroltam" a nyájtól, hanem azért mert ellenkezik a Bibliával. Az Igei alaptanításokat most is elfogadom (pl hitből való megigazulást).
Én is ajánlok neked egy könyvet, a Bibliát. Abban garantáltan nem fogsz találni olyan hamis tanokat, mint eleve elrendelés, csecsemőkeresztség, hogy csak ezt a kettőt említsem.
Egyébként meg éppen hogy bekóboroltam a nyájba, miután el voltam veszve, de megtalált a Pásztor. Legyen neki örök hála!
üdv
ex

Kedves Ex!

Nem értelek. Ez egy bibliai alaptanítás, amir Pál is lépten nyomon hivatkozik. Én a Bibliából vettem az idézeteket és amiket leírok az mind megtalálható Kálvin írásaiban is. Én csak azokból idézek. És teszem ezt azért, hogy kitűnjön a református profil.

Az Ige úgy áll, ahogy meg van írva. Örülök, hogy sokat forgatod, de értelemmel és nyitott szívvel olvasd.

Mára elköszönök.