Erika írta:
Naiv vagyok, és ennek olykor ára van. Ez éven például a messzelátóm tűnt el-sity-suty-...nehéz szívvel, de be kellett látnom, hogy csak ahhoz a kedves öreg úrhoz ragadhatott, akinek a kezébe adtam,s másnap már hiába kerestem.Nem is a távcső értéke volt olyan nagy, mint megemészteni a szégyent, amit az átverése okozott.
Csak óvatosan jelentettem be a családnak az eltűnés részleteit,hogy aztán ne sokáig nevessenek rajtam, hogy milyen hiszékeny vagyok.
Ősszel, mikor valami ritka madár jelent meg a kert távolabbi zugában, eszembe jutott a "kedves" ismeretlen..na, egyszer gyere még a mi utcánkba!...
Jött a karácsony, s a Metro katalógusában kiemelt helyen díszelgett egy pont nekem való távcső. Nem szóltam semmit, csak reménykedtem, hogy valakinek a családból csak van szeme,meg ismer is engem...
Nos, ajándékosztáskor nem kellett a reménységem miatt szégyenkeznem...
-Nem is olyan "apró" öröm, amikor az életünkben megtapasztalhatjuk az igét: "A reménység nem szégyenít meg!"
-Ami a "naívságot" illeti, elég nehéz megkülönböztetni a "bizalomtól". - Ha arra gondolok, hogy a kisgyermek is csak addig naív, amig a szíve tele van bizalommal a felnőttek iránt... Sírni valónak érzem a mai valóságos életünket, amit úgy kell megélnünk, hogy tele legyen süni-tüskés bizalmatlansággal - mindenfelé !
-Szégyen, de sajnos a világ kizárólag a "bizalmatlanságot" értékeli, és tanítja.
A multkoriban láttam egy TV-kisfilmet, amiben visszataszitóan kifricskázták azt a "naívságot", ami még itt-ott tettenérhető a mai világban.-
(Egy bezárt ajtajú bérlakás szomszédjához becsenget egy idegen és mentegetőzve mondja, hogy nincs itthon a szomszéd, pedig "megbeszélték", hogy azt a 4.000,-Ft-ot, amivel tartozik, most vissza tudná adni, ha eljönne hozzá.- Ő, ime, eljött,- de a szomszédot nem találja itthon... - Alázatos reménykedéssel a képén hozzáteszi:- "Nem tudná kifzetni helyette, kedves szomszédasszony,--- hiszen, ha hazajön a szomszéd, hamarosan tud vele találkozni,... míg én messze lakom..." -
-A "naív" szomszédasszony mindezt "elhiszi",- sőt odáig megy a bizalomban, hogy át is adja az idegennek a 4.000,- Ft-ot, aki szépen köszöni." ---- Aztán továbbáll és keresi a következő bezárt ajtót, meg a mellette lakó szomszédot, aki éppen otthon van...
-A "tartozónak" titulált szomszéd persze ámulva hallgatja az esetet az idegenről,- mert semmiféle tartozásról nem tud.-
)
-De amikor az utána következő kommentátor valami vérlázító gúnymosollyal a képén még azzal a megjegyzéssel és célozgatással tódította, hogy: lám, lám, nem kell olyan "hiszékenynek" lenni "hívő" asszonykáim,--- nem tudtam eldönteni, melyik fáj jobban,--- a "bizalom" sárbatiprása, vagy a "csalás" trónra emelése !!!
(Hol van az a világ, amikor az ajtók elé tették a tejet, meg a zsemlét hajnali 4-kor és 6-7 óra körül mindenki megtalálta a magáét... Igaz, hogy csak korabeli filmen láttam, de mondják, igaz volt.)
L.