nemosinex írta:
Idézet:
-Az, hogy a végén -a csodálatos gyógyulás után is- elhangzik: "Hihetetlen dolgokat láttunk ma!" - nem biztos, hogy az irástudók és farizeusok is mondták ? - A nagy tömeg biztosan ! De, ha az írástudó-farizeusok felfogták volna a történtek teológiai tartalmát, akkor nekik ott rögtön: a Messiást kellett volna látniok Jézusban.- Erről azonban szó nincs,-- hiszen tudjuk, kereszthalálra ítélték...
Remélem, nem lesz megkövezés, ha előhúzom régi vesszőparipámat, az eleve elrendelést. Mert nem értek sok mindent:
- itt vannak ezek a farizeusok, látják, amit látnak a többiek is, s nekik romlásukra lesz, ami amazoknak üdvösségükre.
- meg ott van pl. István vértanú, akinek az arca fénylett, mint az angyaloké, mielőtt megkövezték, s ezt látva az írástudók ahelyett, hogy magukba szálltak volna, fogukat csikorgatták, és még nagyobb dühvel rontottak rá stb.
- az OK, hogy Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosoknak viszont megnyilatkozik, de mitől lesz az egyik gőgös, míg a másik alázatos egy adott helyzetben. ettet nem értem. merhogy amúgy mindnyájan elhajlottunk, senki sincs, aki jót cselekedne stb.; ettet nem tudom felfogni, csak úgy ha azt mondom, hogy Isten könyörülő kegyelme ott van egyeseken, míg nincs másokon. de ez meg sok más kérdést vetne fel - amiket nem akarok felvetni, mert ki vagyok én, hogy Isten szuverenitását firtassam. de azér' mégis ott motoszkál bennem. lehet, hogy az az igazi Isten-imádat, amikor már eszedbe sem jut, hogy "miért hibáztat akkor engem?" mer' ugye erre az a válasz jön a Római levélben, hogy "Ugyan ki vagy te, ember, hogy vitába szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: 'Miért formáltál engem ilyenre?'".
én ezt nem olyan "pofa be!"-szerű válasznak tartom, hanem valódinak. mintha valami természetfölötti logikára szeretné rávezetni az embert, amellyel megérthető és elfogadható, hogy Isten akkor is jó, ha engem - történetesen - a pokolra szánt (nem tudom ezt másképp mondani, Luther mondott egyszer valami hasonlót - s olyan távol van ez a szolgáltató Isten fogalmától). nem is értem én ezt egészen, inkább csak sejtem, hogy az Isten előtti elnémulás, meg annak a vágyunknak a feladása, hogy mindent megmagyarázzunk, amit Isten tesz meg amilyen szerintünk Isten, valahogy összefüggésben van az igazi Isten-imádattal.
-Nem hiszem, hogy megkövezés járna érte...
-Szerintem, ezeken a kérdéseken minden "gondolkodó" hitetlen és hívő átesett,
vagy úgy beleesett, hogy nem is tud kikecmeregni belőle.- Ha jól emlékszem, Augusztínusz mondta: "Ahol nem értünk, ott hiszünk."- Talán ez az alapja minden további "véleménynek", mert csak erről lehet szó, "tudásról" nem, ami az eleve- elrendelést illeti.
-A magam részéről is "csak" gondolatok sorakoznak, NAGY és kicsi teológusoktól egyaránt.- Meg az idevonatkoztatható igék.- Megint azt mondom, talán ez az ige az alapja ennek a megállapításnak: "
A titkok az Úréi, a kijelentett dolgok a mieink és fiainké." Emberi bölcsesség elfogadó alázata: "Ha mindent érthetnénk, egyenlők lennénk Istennel,- vagyis Ő nem lenne Isten."
-Dehát ott kezdődik, hogy: Isten a Teremtő, mi pedig a teremtmények.- És akkor ide sorakoztathatók Pál ap. konklúziói is az agyagról, meg Isten szuverenitásáról...
és megállapítható az ember-teremtmény gőggössége, hogy egyáltalán feltesz olyan kérdéseket, amivel megkérdőjelezi Isten "következetességét". Ez mind annak a sugallata: "olyanok lesztek, mint Isten."
-Végülis én elfogadtam, hogy "
Isten szeretet." És olyan konkrét ige nem található a Bibliában, ami kimondaná, hogy Isten "eleve" kárhozatra ítélt volna embereket,- de sajnos, mégis lesznek: mindazok, akik nem fogadják el Istennek Krisztusban adott ajánlatát. Azt, amivel "megbékéltette ÖNMAGÁVAL" az ellene fellázadt emberiséget.-
-Tisztában vagyok azzal, hogy csak "dadogtam" valamit,- de:
elfogadni csak azt tudom, ami összeegyeztethető azzal a ténnyel, hogy: ISTEN SZERETET. - Mindazt, ami ellenkezni látszik ezzel, elvetem, mert:
nem értem. Dehát, ki vagyok én, hogy megérthetném az Isten nagyságos dolgait ? Viszont:"
a szív békessége a bűnbocsánat KEGYELMÉN nyugszik" és az enyém is lehet ! L.