Annak szántam, hogy Jézus Krisztus jelenléte nélkül az ember nem tudja és ismeri az értékrendjét.
Hogy milyen helyet foglal el valakinek az anyagi gazdagság az életében, az akkor (derült)/derül/(derülni fog) ki, amikor Jézus Krisztus megszólítja ez embert.

Ami biztos, hogy az anyagi biztonság olyan "erőtér", ahonnan az ember igen nehezen érti meg, hogy miért is lenne szüksége Jézus Krisztusra.

Ismerek dús gazdag vállalkozót, aki megtért, de neki ehhez el kellett veszítenie mindent. Aztán ebből valamit visszakapott az Úrtól, de olyan állapotba került, hogy hirtelen minden kicsúszott a keze közül.
Amíg gazdag volt, addig is kereste az istenek támogatását, de Jézus Krisztus nem kellett neki.

Kedves Péter!
Az ember saját magát is csak Isten szemüvegén keresztül, vagy tükrében ismerheti meg valóságosan, ebben egyetértünk.

A legtöbb pozitív bibliai szereplőt viszont gazdagsággal áldott meg Isten és nem kísértésnek szánta azt. A gazdagság csak egy a sorban a sok között, ami veszélyes az emberre nézve, de csak nálunk, ebben szellemi és fizikailag is provinciális vidéken(ahol a legelterjedtebb hit a materializmus) kap ekkor a negatív hangsúlyt, vagyis ebben a témában a keresztények nagyon az ló egyik oldalára csúsztak le.
Isten, pontosan tudja, hogy sokkal vannak fizikai szükségeink ebben a világban, összehasonlíthatatlanul nagyobbak mint az állatoknak és ezt be is akarja tölteni.

Igen van ilyen is, van akinek erre van szüksége.
Én pedig ismerek olyan dúsgazdag vállakozót, amelyik keményen hajtja az alkalmazottjait, hogy minél nagyobb nyereségre tegyen szert, de maga soha nem utazik első osztályon a repülőn és nem lakik luxushotelban, hanem gyermekfalut üzemeltet.
De a világnak vannak más tájai, ahol a gazdagságot nem lopással, hatalommal visszaélve szerezték, hanem kemény munkával, ha egy kicsit jobban megfigyeled, azok a legnagyobb adakozók.
üdv
ex

Salamon annyira gazdag lett (feleségben is), hogy élete végére elhagyta az Urat.
Minek neki Isten, ha mindent megvehet, ha mindenre van válasza?

Sok negatív bibliai szereplő is nagyon gazdag volt!

Becsületesen is lehet gazdag valaki, de szerintem nem ez a kérdés.

Azon gondolkodtam, hogy az Ige szerint már Jézus korában is voltak olyanok, akik becstelen módon gazdagodtak meg (Zákeus) és voltak olyanok, akik a törvények betartása közben (gazdag ifjú).

Jézus nem vonta kétségbe azt, hogy a gazdag ifjú gyermeksége óta betartotta a parancsolatokat és ezek közben lett gazdag.

Kedves Péter!
Az üdvösségre nézve van egy sor azonos súllyal szereplő tényező, köztük a gazdagság és a szegénység is.
Ami engen nagyon zavar, hogy ezek közül itt kiemelkedik a gazdagság veszélye és valós, érzékelhető félelemmé, irtózatos dologgá növekedik a szemetekben.
A félelem önmagában is rossz. Nem féltek viszont a szegénységtől, sők majdnem hősies mártírságnak tekintitek, de minden esetre valami megtisztító áldozat hozatalnak, amit kibírva automatikusan közelebb lehet kerülni az üdvösséghez.
Ez egy hamis világnézet, ami generációkon át öröklődik a keresztények között és semmi köze a bibliai valósághoz.
üdv
ex

Kedves Ex!

Értem amit írsz.
Szerintem te a puritánságra gondolsz, de erről majd megkérdezzük Puritánt.


Félek-e a gazdagságtól? Annyira félek tőle, amennyire az Ige tanít.
A gazdagság egy olyan állapot, amiben az ember könnyen megfeledkezik Istenről.
A szegénység is lehet ilyen állapot, hiszen a sorozatos megterhelések között a hit elég erősen próbára van téve.

Egyébként ENGEM félre értesz, én ami ellen harcolok, az egy hamis evangélium, ami szerint ha valaki megtér, ha valaki Jézust követi, az szükség szerűen gazdaggá válik, annak tele lesz a bukszája idővel.
Ez hamis kép, becsapás, amivel ugyan lehet tömegeket vonzani, de utána súlyos bukás következik.

Kedves Ex,



Sztem a szegénység és a gazdagság nem egyformán üdvgátló tényező. Gondolom, hogy a szegénységet v gazdagságot ne adj nekem igére gondolsz ezzel, de a tevés hasonlat mégis csak a gazdagsággal hangzik el, a szegénységről ez nem. Persze, hogy bármiben, így a szegénységben is lehet buktató. De azért az ismeretségi körömben aki szegény lett, pl nagymamám 4 gyerekkel, nem volt mit adni nekik kaját, imádkozott, hogy Uram, semmi nincs itthon. Igen rövid időn belül csengetés, Testvérnő, erős késztetést éreztem, hogy hoznom kell neked egy kis ennivalót.

A ráutaltságban mindig könnyebb megtalálni Istent, mint amikor mindenre megvan az erőm és hatalmam, amit csak kigondolok. Persze, a szegény elkezdhet irigykedni, átkozódni stb - de sztem ez az ember gazdagon is meg szegényen is távol lenne Istentől. Egy idős lelkészünk mesélte, hogy ők is olyan szegények voltak, hogy nem volt semmi ennivaló otthon, és anyukájuk a sötétben Illésről mesélt, és hozzátette, hogy most minket is úgy fog táplálni Isten mint Illést a hollók, mert bizony semmi étel nincs itthon. És tényleg úgy táplálta őket. És mondta a lelkész, hogy bár elképesztő szegénységben éltek, de ez a periódus a mai napig szívmelengetően jut eszébe.

Szóval sokkal több olyan történet jut az ember eszébe, hogy stabil, jó hívő a gazdagságban elszáll, illetve, hogy stabil hívő a szegénységben még közelebb kerül Istenhez - mint fordítva.

Üdv:
Indu

Kedves Ex!

Köszönöm a válaszod. Sok megfontolni valót írtál.

A gazdagság valószínűleg nem statisztikai fogalom a Bibliában, annak a szellemi jelentősége érdekes.
Nekem a napokban volt egy nagyon fontos olvasmány élményem. Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium. Egyik fő kérdés, amit feltesz ez a mű, hogy van-e két kereszténység? Egy átlag fogyasztónak, amolyan gondos családapának való (etikai stádium Kierkegaardnál) és egy kevés mazochistának (Jézus, apostolok, szent életűek) fenntartott lemondással járó út, amely a pénzről, családi kötelékről, átlagos érzelmi viszonyokról való lemondással jár együtt?

Az eredeti témával kapcsolatban: nekem reformátusnak természetes, hogy mindenért Istené a dicsőség, érdeme csak Krisztusnak van. Ezért a felnőttkori keresztség nem lehet olyan tényező, amivel a kárhozatból átbillentem magam az üdvözülésbe. Ezért már a hiánya sem lehet ok a kárhozatra. Ez az érdemszerzésre való képtelenségünk logikus következménye. Aki viszont nem ezen a kálvinista alapon van, annak nagyon meg kell élnie az Istenre hagyatkozást, hogy a csecsemő korban megkereszteltek üdvösségét a kegyelemre bízza teljesen.

Szerintem a csecsemő keresztség teljesen biblikus egyébként. "egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség" - ha ezt elfogadjuk és kimondjuk, hogy nem lehet többször keresztelkedni, mert a keresztség nem miattam, hanem Isten kegyelme miatt érvényes, akkor a csecsemő keresztséget nem kell felnőtt korban megismételni.

Üdv: Kuruc

És mit válaszol a mű e kérdésre?

üdv
nX

A szerző nagy erénye, hogy katolikus létére nemleges választ ad. Azt is leírja, hogy a "maroknyi nyáj" nem vonatkozhat a kétmilliárdos keresztény populációra. A szűk ösvényen kevesen járnak.

Amiben van valami.

Üdv: Csaba

Kedveseim!A szót nem akarom szaporitani,de nagyon komolyan kérdezem kedves Mindannyiotoktól:FEL TUDUNK NŐNI sákramentumainkhoz? A keresztséghez és az urvacsorához?Áldás,Békesség!Pista.

Kedves Csaba!
A keresztény "populáció" egységes abban, hogy az út keskeny és kevesen járnak azon. A vita tárgya mindig az, hogy ki megy a keskenyen és ki a szélesen.
üdv
ex
A találkozóra nem reagáltál.

Kedves Pista!
Nekem az a véleményem, hogy ezekhez nem kell tudni felnőni, hanem ezeket cselekedni kell, és ezek által is segít az Úr nekünk felnőni érett férfiúságra.
üdv
ex

Kedves Csaba!

Egyet értek a könyv szerzőjével!

Pont a napokban beszéltem a beosztottaimmal a tervezésről és egy Igét is behoztam a képbe, tudjátok, amikor Jézus elmondja, hogy "ha valaki tornyot akar építeni, vagy ha hadba indul mit tesz előtte"

Három kemény kijelentése is van az Úrnak arról, hogy ki nem követi Őt, ki nem követheti Őt. Ismeritek? Így kezdődik:

Lukács 14. 25. Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:.......

Ahhoz, hogy az ember felelőséggel dönthessen, tervezhessen, ismernie kell azt, hogy mik a feltételek, mert csak így tud felelősen dönteni.

A sakramentumok kapcsán először is tisztában kell lenni azzal, hogy a kenyér az nem konkrétan az Úr Jézus teste és a vízbe bemerítkezés az nem konkrétan a keresztség.

Péter

Nagy a gyanúm, hogy a vita nem felekezetek között, hanem felekezeteken belül fog eldőlni.


Ezzel teljesen egyetértek. Nem Istennek van szüksége a sákramentumokra, hanem nekünk, ezért kaptuk azokat Tőle.



Ez valóban nagyon fontos kérdés. Ha a XX. század nagy megújulási hullámai után kezd átmenni a keresztény öntudatba, hogy a tanítványok cselekedetei nem csak ott és akkor voltak megcselekedhetőek, akkor azon is indokolt lenne elgondolkodni, hogy az adományokkal akkor együttjáró feltételeket is teljesíteni kell most is a mai tanítványoknak (családhoz, önmagamhoz való korábbi viszony felszámolása, vagyonról való lemondás, ellenségszeretet, stb.).

Ezért joggal mondható, hogy féloldalas a modern kereszténység szerintem.

Csaba