Idézet:
hogy "olyan" néphez, csoporthoz stb. tartozik, akit te nem csípsz. Jézus nem ilyen.
Ez az igazság teszi alkalmassá a hívőt, hogy kegyelem által, önmaga is rájöjjön arra, hogy minden kultúrális szakadékon át, testvérei élnek minden nemzetben/kultúrában, még akkor is ha annyira másként házasodnak, étkeznek, ünnepelnek, dolgoznak, stb.
Az biztos, hogy a népekből/kultúrákból nem fog mindenki összeölelkezni, de a Krisztusban bűnbocsánatott kapottak igen, aminek a saját népen/valláson belüliek sem fognak örülni.
Még egy zsidó és egy palesztin is, vagy egy európai keresztyén egy pakisztáni keresztyénnel. (jó volt a vasárnapi missziós beszámoló
, még akkor is, ha a lányod után én is előbb elmentem, mert Pannát haza kellett hozni egy szülinapi buliról)
II.Királyok 2.
21. Ő pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés.
22. És egészségesekké lőnek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, a melyet szólott.
23. Felméne azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, a kik őt csúfolják vala, ezt mondván: Jőjj fel, kopasz, jőjj fel, kopasz!
24. És hátratekintvén és meglátván őket, megátkozá őket az Úr nevében, és az erdőből két nőstény medve jövén ki, szétszaggata közülök negyvenkét gyermeket.
25. Onnét azután felment a Kármel hegyére; onnét pedig Samariába tért vissza.
Mit mutat ez a rész a bűnről?
Mit mutat ez a rész Elizeusról és a gyermekekről?
Mit mutat ez a rész az Úrról?
Azt gondolom, hogy:
- a bűn nem "korsztályos", a gyermeki lét/gondolkodás nem véd meg tőle (infantilizmus)
- Elizeus a védekezését az Úrra bízta, de Krisztushoz képest nagyon is emberileg viselkedett, a gúnyolódásra átokkal válaszolt.
A gyermekek valakiktől hallhatták azt, hogy gúnyolódni lehet, hamar eltanulták és tömegben nagyon erősnek érezték magukat.
- az Úr igazságos, ez a történet Isten hatalmáról és szuverenitásáról beszél és arról, hogy nem hagyja bűntetlenül a bűnt