Kedves Figyelő!
Köszönöm az őszinte soraidat! Őszintén
Idézet:
Az Ige alapján valóban csak egyszer „sátánozta” le Pétert. (A tanítványok zöme elhagyta a „kemény beszéd”, azaz a „Mennyből alászállott kenyér” hallatán, noha csupán egyszer találkoztak Jézus ezen tanításával). Közülünk vajon ki miképp reagált volna Péter helyében? Én, ahogy magamat ismerem, igencsak megsértődtem volna, s valameddig bizonyosan, duzzogva félrevonulok. De az sem volt semmi, amikor a szenvedésének többedik bejelentésére, az őszintén, önfeláldozást ígérő Pétert szembesíti a leendő árulásával. Szerintem ez is felér egy „lesátánozással”. Majd amikor átéli a tagadásait követő döbbenetes valóságot saját „megbízhatóságát, szavahihető ígérgetéseit” illetően – összetörik lelkileg és megépül a tényleges alázata. (Íme, egy isteni paradoxon!)
Jézus látta, hogy az embert éppen ki használja (kihasználja ki).
Péter mögött ott látta az ősi ellenséget, a kígyót. Ezért nem is Pétert figyelmeztette, hanem a mögötte álló Sátánt utasította.
Péter árulásának a bűne szerintem más volt, ez az önmaga erősségének, talpraesettségének a hite, az önmaga hűségébe vetett hit.
Péter nagyonis bízott önmagában és erre akarta felépíteni Jézus Krisztus követését.
Ennek le kellett rombolódnia, hogy egy sokkal masszívabb alap épüljön.
Ez pedig az Úr Jézus hűségébe vetett hit. Az Ő erejébe, az Ő megoldásaiba vetett teljes bizalom.
És tényleg nagy dolog, ha valaki az életében idáig eljut még akkor is, ha ez összetörettetésen keresztül történik.
Idézet:
A közlekedési szabályok (=KRESZ törvények) mindenkire egyformán érvényesek. Még akkor is, ha sokan, a saját érdekükben, előnyének reményében figyelmen kívül hagyják – és szerencsés esetben meg is ússzák. Káosz, sőt tragédiák sorozata következne be, ha mindenki a saját kútfője, igénye, szájíze, stb. alapján venné komolyan, vagy hagyná figyelmen kívül, mondjuk a BEHAJTANI TILOS! táblát, vagy az egyirányú utca jelzést. De, még demokratikus szavazást sem lehet róla tartani; kire kötelezőek az előírások?
Sőt, a törvény nem ismerete nem menti fel a közlekedőt a büntetéstől. Isten az egész eteremtett világ Ura. Mindenki felett álló Úr. Tőle van minden, az Ő kegyelme engedi meg azt is, hogy az ember sokszor egész messzire jusson a bűnben.
Sőt, a Sátánnak is Ő enged teret bizonyos keretek között. (Ezt csak azért mertem leírni, mert Jób könyvébe olvastam)
Idézet:
A keresztyén ember (ha valóban az), közösségben áll a Szentlélekkel, mert teste Annak temploma. Az is általánosan elfogadott tény, hogy a Biblia szavait, üzenetét az által értheti meg Istennek tetsző módon, mert a Szentlélek megvilágosítja neki. (14De az az ember, aki nem szellemi, nem tudja felfogni az Isten Szellemétől származó dolgokat. Számára mindez csak bolondság. Egyszerűen képtelen megérteni a szellemi dolgokat. De ez nem is csoda, hiszen a szellemi dolgokat csak a Szent Szellem által lehet megérteni. 1Kor 2,14 – Egyszerű fordítás).
Igen
Idézet:
Ha ez igaz (s meri-e valaki Isten Igéjét megkérdőjelezni?), akkor elképzelhetetlen, hogy ugyanaz a Szentlélek, Aki lakik minden keresztyén hívőben, ugyanarról az Igéről másféle értelmezést ad az egyiknek, s mást a másiknak.
(Nagyon sokan jutottak úgy hitre, hogy elkezdték megkérdőjelezni az Igét. Merték ezt tenni, de áldás lett belőle, Isten engedi, hogy valaki ezt tegye, csak legyen benne minimális alázat)
Az értelmezés nekem is változhat. Van amikor az egyik rész lesz hangsúlyos egy Igeszakaszban, va amikor a másik. Ezt a Lélek cselekszi, annak függvnyében, hogy mit akar bennem elvégezni és mit akar a környezetemben elvégezni.
Van amikor ez a két üzenet nem is fedi egymást. Egy Igerész egyik része nekem szól, engem juttat közelebb Istenhez, amit nem kell másoknak hirdetnem, míg ugyan azon Igeszakasz másik része azoknak üzenet, akik közé küld az Úr.
Idézet:
Hidd el, Pauler, nem vagyok mazochista. Nekem nem élvezet, ha szólok, ha rámutatok olyan szituációkra, értelmezésekre, amelyek – hitem szerint – az Igével nem azonosíthatóak. A közmondás is azt állítja: „Hasonló a hasonlónak örül”. Keresztyén embernek ezt illik meghaladnia. Én nem annak örülök, hogy vannak hozzám hasonló, gyarló, bűnökbe eső emberek. Még kevésbé, hogy nálamnál még lehetnek többet is vétkezők. Annak viszont igen, ha látok harmonikus házasságokat, szófogadó gyermekeket, nálamnál hűségesebb, radikálisabb hívőket. Becsülöm azt a ref.lelkészt, akinek az igehirdetéseit hallgatom, s ha olyan, ami szerintem az Atya szívét is örömmel töltötte el; megmondom neki: „jár a mennyei, piros pont”. De az alapvető nézetkülönbségeken túl (gyermekkeresztség, ökumené a katolikusokkal), amennyiben prédikációjában tévedést vélek felfedezni, nem mulasztom el felhívni a figyelmét.
Én sem örülök annak, hogy vannak hozzám hasonló gyarló emberek, de annak örülök, hogy a gyarlóságaik fölött van Uruk. Én bátran büszkélkedem a gyengeségeimmel, de csak akkor, ha látom/hiszem/tudom, hogy van aki efölött képes uralkodni, mert van a bűneim felett hatalma.
És ahhoz, hogy mások is Rá találjanak látniuk kell, hogy magam is gyarló,
minden bűn elkövetésére alkalmas ember vagyok.
Viszont látniuk kell az embereknek, hogy van mégis Valaki, aki megszabadít, megboldogít, megtart.
A másik szálkájára egy másik topicba írtam.
A lényeg, hogy az ítélés azért "veszélyes", mert van egy "KRESZ" törvény, ami a hívőkre is igaz, hogy amiben ítélsz (pl. szeretetlenség, képmutatás, fukarság, törvények be nem tartása, stb.) abban ítéltetsz.
Ezért mondja Jézus, hogy ne is tegyük. De ha még is tesszük, mert szeretnénk segíteni az embertársainkon, hívő testvéreinken, akkor ezt abban a tudatban tegyük, amit a "filmes topicban" leírtam.
Idézet:
Katolikus koromban, az egyik pap előadásában mondta a következőt: „Az elvek és a gyakorlat teljes szinkronja csupán egyetlen embernél, az Úr Jézusnál volt tapasztalható. A becsületes ember az elveitől elmaradó gyakorlatát igyekszik mindig feljebb tornázni az elveihez. A becstelen ember az elveit alkudja mindig lejjebb, gyakorlati életviteléhez, mert nem akar frusztrált maradni.”
A keresztyén ember törekvése, hitélete nem állhat abból a közösségi élményből, hogy a másikat azzal vigasztalja, azzal ad felmentést(!?); NE TÖRŐDJ VELE, NEKEM SEM SIKERÜL, ÉN SEM VAGYOK KÜLÖNB!
Nem egymáshoz kell magunkat mérni, hanem az Igéhez. Még akkor is, ha ez sűrű lelkiismeret-furdalással jár…
Annyira jó, hogy katolikus gondolatra hivatkozol.
Bocsánat nem tudtam kihagyni...
Igaz, amit írtál. Olyan jó, hogy nem kell Jézust lerángatni a mi bűnös szintünkre, mert Ő maga jött le közénk, hogy felemeljen. Lehet hozzá bizalommal menni mindig bocsánatért, ha az életünkben megláttunk Általa bűnt/bűnöket. Ő nem csak megbocsájt, de szabadítást is ad ezekből. Ez pedig mindenkinél másként történik és az ideje is más egy-egy bűn felfedezésének, megvallásának, elhagyásának.
Ő ebben is különb minden eddig megismert, akár keresztyén testvéremtől, hogy sokkal türelmesebb, mint mi egymással.
Nem adja fel és ez lehet a hívő ember reménysége.
És igen, ne egymáshoz mérjük önmagunkat, akár felfele, akár lefele, mert egyik sem ÚT!
Csakis Jézushoz és akkor lesz alázat, tisztulás és szabadítás. Mert Őhozzá mérve magamat, mindig is alul fogok lenni, mert Ő az Úr és Őhozzá mérve látom meg a bűneimet, amiből Ő MAGA ad szabadítást, de csak ha bízom benne még a bűn meglátása után is.