Az a baj, hogy én meg értem...

Annak lesz és marad a ruhája fehér, aki a Bárány Vérében fehérít!

Na ja

A megtérés utáni elbukás az emberi természetből fakad,és amig a lélekben
nem a Szentlélek az úr,addig az ember
természetéből fakadóan minduntalan elbukik.
Mivel Jézus lelkében a Szentlélek volt az úr,és nem emberi természettel rendelkezett,ezért őt nem fenyegette
az elbukás veszélye.

7. Mert sok hitető jött e világra, a kik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus.

8. Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, a mit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk.

9. A ki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé.

10. Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek;

11. Mert a ki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.

Kedves Kérdező!
Szerintem van a megtérés utáni elbukás utáni megbocsájtás, de azért megtérés után már nem illik visszamenni az ördöghöz.

Szervusztok,

Sajnos továbbra sem értem az 1000 éves uralmat.

Ez hasonlít ahhoz, hogy már Krisztussal vagyunk, de 1000 év után "próbára tesz" minket az Ördög, mint Évát tette? Tehát ha már Istennel vagyunk el kell viseljük az Ördög támadását? A enti igéből úgy tűnik, hogy csak azok vannak az 1000 éves uralom alatt, akik Krisztushoz tartotoznak. A Pokol csak ezután adja ki a gonoszokat. Tehát a "jók" lesznek mégegyszer megrostálva? Zé

Jelenések 20:

1. És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében.

2. És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre,

3. És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre.

4. És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.

5. A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.

6. Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.

7. És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából.

8. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye.

9. És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat.

10. És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.

11. És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.

12. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.

13. És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.

viszonylag egyszerű pedig (nem én találtam ki a "megfejtést", de valóban elég logikus)

van ugye az 1000éves uralom

amikor az emberek hosszan élnek, akár az ezer év végéig is, nincs mibe meghaljanak, mert a Sátán meg van kötözve, tehát a betegség és a bűn "szabadságon van"

közben felnő egy új generáció (igazából TÖBB generáció), akik csak "HÍRBŐL" ismerik a gonoszt

igazságos tehát, hogy a VÉGÉN ezek a "védett környezetben nevelkedettek" is szembesüljenek egyszer azzal, aki még ekkor NEM VETTETETT a neki készített helyre!

így nekik is meg kell hozniuk majd a SAJÁT DÖNTÉSÜKET

Aki képmutatóskodik annak nincs is hite , az én nézetem szerint, az csak hiszi hogy hisz!
Aki valóban az Úré az örömmel tesz bizonyságot Róla, bármikor nem?
Főleg ha erre fel is kérik!
Szeretettel Tamás

Az tény, hogy útálja Isten a megtérés utáni elbukást, de megbocsájthatja.

A "Református Hiszekegy" című könyvéből:

"Az, hogy Isten nem a mi bűneink szerint bánik velünk, azért olyan csodálatos, mert azt jelenti, hogy ebből a kiváltságos helyzetünkből, amelybe Isten befogadott, nem vethet többé ki bennünket továbbra sem a bűn. Még ha újra és újra vétkezünk is Isten ellen, azért megmaradunk mindannak az élvezetében, amit Isten kegyelme számunkra biztosít. Minden újabb bűnünkre is van bocsánat Őnála.
Ezért van a "bűnbocsánat" fogalmában is valami, ami éppen benne jut jól kifejezésre és nem a másik két elnevezésben, a "megigazulásban" és a "fiúváfogadtatásban", noha lényegében véve a kegyelemnek ugyanazt az ajándékát jelentik mind. Ezek az utóbbi kifejezések az Isten kegyelmének az egész életünkre szóló ajándékát jelentik. Akit Isten egyszer "megigazított", az Őelőtte mindenkorra "megigazult" ember. Aki Istentől egyszer elnyerte a "fiúváfogadtatást", azt Ő többé ki nem tagadja abból újra.
De Istennek erről a kegyelméről, amellyel magához ölelt bennünket, sokszor kell újra megbizonyosodnunk, amikor bűnös voltunk úgy a szemünkbe tűnik, hogy kétségessé válik előttünk: lehet-e Isten még mindig kegyelmes hozzánk?
A "bűnbocsánat" a kegyelemnek éppen azt a vonását fejezi ki, hogy nemcsak általában az egész életünkre vonatkozik, hanem annak minden egyes állomásánál is érvényesül. "Bűneink bocsánatáért" minden nap újra Istenhez fordulhatunk, és azt elnyerve, mindig új bizonyosságot szerezhetünk az Ő megváltozhatatlan és kifogyhatatlan kegyelméről. Minden egyes bűnünk miatti fájdalmunkban és szégyenünkben is újra csak megjelenhetünk az Ő színe előtt, és elcsodálkozva láthatjuk: Ő újra csak az az Isten, aki a Jézus Krisztusban az Ő kegyelmét jelentette ki a bűnösöknek."

Victor János. Csendes Percek ( rövid elmélkedések)

MÉLTATLAN TANÍTVÁNYOK (Mk. 14, 26-31.)

Jézus jól látja előre: leghívebb tanítványai sem fogják megállni a hűségnek rájuk közelgő nagy próbáját. "Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem." nekik is előre megmondja, ne áltathassák el magukat hazug reménységekkel. Minden hívének tudnia kell: ahogy múltjának sok bűnével megszomorította Urát, ugyanúgy a jövőben is sokat fog vétkezni ellene.
Ha Péter és a többiek tiltakoztak ez ellen, az mit sem változtat a bekövetkezendőkön, csak súlyosbítja azokat. Képzelt erejükben és hűségükben elbizakodva csak annál siralmasabb bukásokat fognak megérni, s végül csak annál töredelmesebben kell elismerniük: Jézusnak volt mégis igaza. Jobb, ha hívei nem fogadkoznak hamis biztonságérzetükben, hanem alázatosan átérezve gyengeségüket, segítségért folyamodnak hozzá.
Az a csodálatos azonban, hogy tanítványainak előre látott gyászos megtántorodása miatt Jézus mégsem tántorodik el őtőlük. A "feltámadása utáni" napokra éppúgy fenn akarja tartani velük közösségét, mintha szenvedései és halála óráiban erre méltóknak bizonyulnának. Valóban nem érdemek szerinti jutalmakat osztogat Ő híveinek, hanem érdemtelenségük ellenére tartja meg őket kegyelmében.