pauler írta:
Hát ebben nem értünk egyet
Péter önzőségből szólt és ez nem szeretet. Ő olyan vezetőt akart magának, akit nem lehet leköpni.
Ebben pedig semmilyen szintű szeretet nincs. Se testi, se érzelmi.
Van olyan emberi, érzelmi (pszüché) szeretet, amiben nincs önzés ?
Még ha siratok valakit, mert elvesztettem, akkor is "magamat" siratom a veszteség miatt,- pedig: igenis nagyon - nagyon szerettem.
-Jézus mit kérdezett Pétertől háromszor is, -Péter tagadása és Jézus feltámadása után - "Szeretsz-e engem ?" - Pedig Jézus "magától is tudta, mi van az emberben."
- Azt nem vitatom, hogy az izraeliták olyan messiást vártak, aki győzelmes, hősként megszabadítja őket a rómaiaktól.- Péter se volt ettől a mentalitástól mentes, de összességében, ha végig nézzük a magatartását Jézus iránt,- csak úgy süt belőle a mindig tettrekész, kreatív szeretet, tisztelet, sőt imádó hódolat: "Eredj el tőlem, URAM, mert én bűnös ember vagyok."
"Készítsünk itt három sátrat ?"
"Az én lábamat nem mosod meg soha!"
--"Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is !"
"Ha mindenki elhagy is téged, én soha el nem hagylak. Az életemet adom érted!"
-Tudjuk persze, hogy a nagy lángoló, érzelmi kitörések tagadásba fulladtak.- De ez kellett ahhoz, hogy megismerje önmagát,... amikor a kakas megszólalt, és az udvaron átmenve Jézus tekintete találkozott Péterével,- mit csinál ? - kimegy az udvarból és "KESERVESEN SÍR".--- A gőgös önbizalma teljesen összetört, de a szeretete Jézus iránt, ha lehet, még mélyebb lett,- ezt bizonyítják a tengerparti találkozásban neki feltett kérdésekre adott válaszai...
-Legalábbis - én előttem így rajzolódik ki Péter apostol tipikusan szangvinikus, de végül is kőszikla jelleme, ami pünkösd után teljesen használható lett az Úr kezében...- Sőt, amikor kereszthalálra ítélték, nem engedte magát úgy megfeszíttetni, ahogy az Urat, hanem fejjel lefelé, mint aki nem méltó arra, hogy úgy haljon meg, mint az ő Krisztusa...
-Bevallom, engem mindég nagyon meghat, valahányszor olvasom a róla szóló, vele kapcsolatos történeteket... "
Te tudod, Uram, hogy szeretlek téged." - És Jézus rábízza a maga megkezdett munkáját,- "legeltesd az én juhaimat, őrizd az én bárányaimat."
Üdv.
L.