Literaty írta:
A róm. 7 egy megtért ember harcát írja le, amit azt hiszem mindanyian tapasztalunk.
A hústest(sarx) nem ugyanaz mint a test(soma).
A Magyarnyelvű fordításokból ez nem derül ki és van is némi kavar.
Ha a hívő keresztyének élete, mindennapjai a Róma 7 állításait igazolják – igen nagy baj van. Akkor ugyanis az Úr Jézus által is előírt, tényleges megtérésen innen vannak. Mert Pál apostol ebben a levélben, illetve ebben a fejezetben a törvény általi megigazulás, istennektetszés lehetetlenségét mutatja be. Vagyis azt, hogy önerőből, újjászületés nélkül képtelenség üdvösségre jutni, megbékélni Istennel. Minden igyekezete ellenére, rá kell döbbennie a maga kárhozatos állapotára az ilyen, tisztességes, becsületes embernek (akivel mintegy modellezésszerűen azonosítja magát Pál. Mert most jut eszembe, ahogy e sorokat írom, hogy a saját élettörténete egészen más volt, hiszen ő messze nem bizonytalankodott a maga istennektetszésén, amikor éppen a keresztyének üldözésében vélte azt beteljesíteni), mert a törvény kárhoztat azzal, hogy számon kér.
Sajnos sokan, köztük lelkészek is vallják, amit te is Literaty, hogy a keresztyénekre mindhalálig jellemző a Róma 7. Pedig az „Óh, én nyomorult…” felkiáltás után ott található a folytatásban a megoldás „Hála Istennek Jézus Krisztus által”, vagyis Őérte.
Az újjászületett emberben – de csak benne – él az Úr, akinek az erejében, az Ő személye révén lehetséges és szükséges azokban a jó cselekedetekben járni, amit Isten előre elkészített. Nem önmagával birkózik ilyenkor már a krisztusi ember, hanem az Atya tetszését keresve, nem önmagának él. Így nem is nagyon marad módja a vétkezésre. Ha mégis, az alkalmi gyengeségét, figyelmetlenségét, naponkénti keresztfelvételének elmulasztását jelenti. Pál apostol nem volt szellemi skizofrén. Pedig ezt kellene állítanunk róla, ha egyszerre lenne rá igaz: „Krisztussal együtt meg vagyok feszítve, élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” és ezzel együtt az „Óh, én nyomorult ember, ki szabadít meg e halálnak börtönéből?”
Annak különösen örülök, hogy hasonló felismerést, véleményt tükröz a magyarázatos Biblia a Róma 7 után, ekképpen:
„Az egész 7-25 szakaszban a megváltatlan ember hangját szólaltatja meg Pál, azét, aki a maga helyzetét azután képes felismerni és megfogalmazni, miután találkozott Krisztussal, és kapta Isten Lelkét. (Ez utóbbi megállapítást én vitatom, mert a megváltatlan, megtéretlen ember hitem szerint nem kaphat Szent Szellemet. A megtérésre szóló felszólítás nem mellékel ilyen „segédeszközt”. Nekem, magamnak kell Isten világosságában – ami nem azonos a megkapott Szentlélekkel – belátnom a magam elveszettségét, Istenre szorultságát – kegyelemért folyamodva megtérni).Számos magyarázó annak a keresztyén embernek a hangját véli itt felismerni, aki megigazulása ellenére bűnös maradt. Tekintettel azonban, amit Pál a 8.r.-ben a Lélek által vezetett életről fog mondani, ez a felfogás nem tartható. Annyiban helyes mégis, hogy a keresztyén embert is fenyegeti a veszély, hogy kiessen a Krisztushoz fűződő kapcsolatából, és újra a bűn uralma alá kerüljön.”
