Kedves Blankat!
Én is szeretettel üdvözöllek a fórumon! Reméljük, problémád megoldódik, s majd nemcsak a szomorú topikban olvashatjuk a hozzászólásaidat.
Többen válaszoltak már neked, pár gondolatot én is írnék- a legfontosabb, hogy a szívedben légy szabad ettől a valakitől, mert ha ez lesz a mozgatórúgód,:" hogy csak túltegyek rajta"- ez függővé tesz, megmérgezi mind te, mind a családod életét. Egy olyan bilincs ez, ami minél tovább tart, annál szorosabbra fűződik. Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik"- ez egy ígéret az Ézsaiásból, amibe belekapaszkodhatsz. De akarj szabadulni ennek a személynek a hatásától! Hogy ennek során neked mit kell elrendezned szavakban , esetleg tettekben, azt te tudod, vagy majd megmutatja sz Úr, ha kéred.
Tovább kérded: A másik kérdésem ennél egyszerűbb lenne:ha a hívő ember elkövet bűnt az életében,őszintén megbánja,az Úr megbocsát,önmagának miért nem tud megbocsátani?Hogy érhető ez el?
Talán azért, mert addig túl jó képe volt saját magáról, nem tudja a tettét ezzel összeegyeztetni. Nincs más hátra, el kell fogadni: önmagamtól minden gonoszságra képes vagyok- nem nézhetek felülről a másikra- legfeljebb akkor, amikor segítek neki felkelni a sárból. A 103. Zsotárban azt olvashatjuk: Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi bűneinket- megmondanád nekünk, most mi történik Hongkongban vagy Vancouverben?ugye, nem látod, mert oylan messze van mindkét pont. Igy tűnik el az, amit igazán letettél az Úr elé.
a tenger mélyére veti a bűneinket- s az van ott kiírva, hogy horgászni tilos!. A bűnök felemlegetése odavezethet, hogy visszakívánjuk a bűn ideig-óráig tartó édességét....és akkor lesz igazán nagy baj.
S itt válaszolok arra a kérdésedre , amit Paulernél visszakérdeztél:
lépéseibe lépni, megtenni az előre elkészített jó cselekedetben, amit kell
nem azért szabadulsz meg, hogy most már egy hívő mintadarabként kirakatbábu légy, hanem hogy használjon az Úr ott, ahol élsz. Lehet, hogy ismered Bódás János versét, olvassuk el most együtt, ilyen szemszögből:
Bódás János: Ki van jelölve a helyed
Azért van síró, hogy vigasztald, és éhező, hogy teríts asztalt. Azért van seb, hogy bekösse kezed. Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat leljen karod között. Azért roskadnak más vállai, hogy terhüket te segítsd hordani. Az irgalmat kínok fakasztják, s mélység felett van csak magasság. Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, azért van, hogy te megmutathasd: mennyi szeretet van benned.
Megmutattad-e néha legalább? Enyhült, s szépült-e tőled a világ? Vagy tán kezedtől támadt foltra folt? Ott is, hol eddig minden tiszta volt? Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak, menedéknek, oszlopnak, szárnynak. Ki van jelölve a helyed, ne nyugodj, míg meg nem leled. Csak ott leszel az, aminek rendeltettél. – Másként rideg, céltalan lesz az életed. Mag leszel, mely kőre esett, elkallódott levél leszel, mely a címzetthez nem jut el. Gyógyszer, ami kárba veszett, mit soh'se kap meg a beteg. Rúd leszel, de zászlótalan, kalász leszel, de magtalan, cserép, amiben nincsen virág, s nem veszi hasznod sem az ég, sem a világ.
Van három gyermeked- óriási kincs- és ugyanolyan teher. Meg kell találnod most is, a családban élve is azokat a rendszeres lehetőségeket, ahol feltöltődhetsz a tiszta forrásból. Elsősorban a férjeddel való csendes órán, aztán valahogy megtalálni a módját, hogy együtt vagy felváltva, de részt vehess te is gyülekezeti, közösségi alkalmakon.
A baba-mama kör lehetőségeiről azért nem tudok írni, mert bár többgyermekes anya vagyok, de anno ilyen nem volt a környezetemben, most pedig már csak a nagymamák klubját alapíthatom meg. De a lányomnak azért elmondom, amit rossznak ítéltem meg a saját gyakorlatomban, hogyha lehet, ugyanazokat a hibákat ne kövesse el. De ez már egy más topikba a gyereknevelésbe tartozik,esetleg majd ott folytathatjuk...
|