net2rist írta:
kár a csőlátás "logikus következtetéséért" mindig...
Egyetértek. Exreformátustól tanultam, aki most karizmatikus Hgy-s.
net2rist írta:
én csupán annyit szándékoztam volna szemléltetni, hogy EGYETLEN esetből megállapítani: "EZEK ilyenek"... kissé téves, bár kétségtelenül nem ritka gondolkodás.
Én pedig leírtam, hogy én mit szándékoztam szemléltetni.
Hogy nektek, karizmatikusoknak ebből mi jött le…
Ez a történet mostani állásában inkább arról szól, hogy a „sokkterápia” híve – mint a példa is mutatja, képtelen elviselni, ha sokkolják. Legközelebb Exreformátus és most HGy-s karizmatikus fórumtársunk esetében is tedd szóvá, ha a reformátusokkal kapcsolatban általánosít.
net2rist írta:
a "beszélgessünk a karizmatikusokról" témához nem sok mondanivalóm van, bár egy barátom (és civilben pásztorom) jeles diplomamunkát írt belőle a ZsKF Vallástudomány Szakán, segítettem neki az adatgyűjtésben, de valahogy az az érzésem, hogy ezekre az információkra itt nincs különösebb igény...
Pedig ez a topik erről szól, - nem muszáj a karizmatikusokról beszélned, de ha nem azért vagytok itt, hogy a témához szóljatok hozzá, az Off hozzászólásaitokat törölni fogom.
Itt hagytuk abba:
Exreformátusnak és Net.-nek:
"Gondoljátok, hogy a cikkben szereplő ember (gondolom, nyelveken is szóló és egyéb karizmákkal is rendelkező pünkösdista püspök, (egyébként hogyan tölthette volna be ezt a tisztséget az egyházában)) nem azt hitte, hogy a Szent Szellem inspirálja, s amit tesz az Istennek tetsző?
De legyen, kifejezetten a kedvedért vegyük a második – nem a megtévesztés, hanem a - küzdelem -lehetőségét is:
A Szent Szellem indította arra, hogy a menekülteket befogadja a templomába, de a tuszik ellen érzett gyűlölete végül elnyomta Isten akaratát, a Szent Szellem hangját. A karizmák pedig Isten kegyelme nélkül kevésnek bizonyultak arra, hogy ne kövesse el ezeket a szörnyűségeket, melyek következményei tömeggyilkosságok, – valóságos hullahegyek.
A történet, úgy gondolom, egy (lehet hogy szélsőségesen) elrettentő szemléltető példa Pauler és Indu felvetésére, a "karizmatikus vallásosság” esetére.
A karizmatikus vallásosságon én a megtévesztettség állapotát értem, amikor Isten ítéletként rajta hagyja a tévelygés erejét olyan embereken, vagy egész közösségeken, akiknek fel lett kínálva az igazság, de annak szeretetét nem fogadták be, annak nem engedelmeskedtek, hanem hallgattak inkább a hazugságra."
és
"Indu és Pauler nagyon is lényeges dologra tapintott rá, szerintem érdemes lenne ezt tovább boncolgatni, akár karizmatikus reformátusokról, karizmatikus pünkösdistákról, karizmatikus katolikusokról, vagy karizmatikus egyéb gyülekezetekről van szó.
Tehát, ha lehet, maradjunk a topiktémánál és annak lényegénél."
)