exrefis írta:
A kapitalizmusról valami nagyon torz kép él benned, amit a kádári történelem oktatásnak, a balos propagandának tulajdonítok. Az ilyen gondolatok miatt szoktalak marxistának nevezni, de nem azért hogy megsértselek, hanem azért mert ezek a gondolatok marxista gondolatok.
Exrefis, én nem minősíteném a te személyedet, ahogy te teszed azt azzal, aki mást mond, amit szeretnél hallani. Csak annyit, hogy ilyenkor az írásod nem a Biblia alapján áll. Sokszor inkább valamiféle heccelésnek nézem írásaidat, vagy valami piszkálódásnak. Szerintem nem kellene az elméleteid közreadását folyamatosan összekötnöd a vitapartnered személyének egysíkú minősítésével, ha azok ellentmondanak neked.
Amikor marxistának nevezel szerencsétlen módon, talán jó, ha tudod, hogy a marxizmus kellős közepén évi fizetésemnél magasabb plusz jövedelemszerzésről mondtam le, mert nem voltam hajlandó a párttagok invitálását elfogadni a marxista pártba és a fegyveres szervezetébe, a munkásőrségbe.
Ami az elvi hozzáállásom marxistázását illeti, hát a katolikusok kompendiumát idézném, akik nyilván szintén marxista tőről fakadó gondolatokat terjesztenek nézeteid szerint a Vatikánban, amikor az emberi egoizmust, önzést kritizálják a társadalomszervezésben, illetve a piac mindenekfelettiségének tévhitét teszik a helyére. Legközelebb protestáns forrást fogok betenni:
Idézet:
II. ERKÖLCS ÉS GAZDASÁG
330. Az Egyház társadalmi tanítása a gazdaság erkölcsi szempontjait hangsúlyozza. XI. Piusz pápa „Quadragesimo anno” kezdetű enciklikájában így nyilatkozott a gazdaság és az erkölcs viszonyáról: „Hiszen, bár a maga területén a gazdaság és az erkölcsiség is öntörvényű, mégis tévedés lenne a gazdasági, meg az erkölcsi rendet annyira különálló és egymástól idegen dolgoknak tekinteni, mintha nem függnének össze egymással. Mert az úgynevezett gazdasági törvények, minthogy a teremtett világ természetéből és az ember testtel és lélekkel bíró lényegéből erednek, meghatározzák, milyen célokat követhet és milyeneket nem követhet az emberi tevékenység a gazdaság területén, s milyen eszközök alkalmazásával teheti ezt; az emberi ész pedig a dolgok és az ember egyszerre individuális és közösségi természetéből világosan felismeri az egész gazdasági szférának azt a célját, amelyet a teremtő Isten jelölt ki számára. Egyedül az erkölcsi törvény az, amely bensőnkbe vési, hogy tudatos tevékenységünk egészével a legmagasabb rendű és végső célokra törekedjünk, és épp így e tevékenység speciális fajtáival is azokat a célokat kövessük, amelyeket értelmi belátásunk a természettől, vagyis inkább a természet teremtőjétől, Istentől az adott részcselekvés számára rendelt céloknak mutat, ezeket a részcélokat pedig egymással harmóniába állítva a legfőbb célnak rendeljük alá.”691
331. Az erkölcs és a gazdaság közötti viszony szükségszerű és lényegi: a gazdasági aktivitás és az erkölcsi magatartás a legmélyebben áthatja egymást. Az erkölcs és a gazdaság közötti szükségszerű különbségnek egyik területen sem az elválasztottság, hanem éppen ellenkezőleg a jelentőségteljes kölcsönösség a következménye. Amiképpen tehát morális vonatkozásban tekintetbe kell venni a gazdasági alapokat és követelményeket, szükséges az is, hogy aki gazdasági területen tevékenykedik, nyitott legyen az erkölcsi értékekkel szemben: „A gazdasági életben is tiszteletben kell tartani és követelni kell az emberi személy méltóságát és csorbítatlan hivatását, csakúgy, mint az egész társadalom boldogulását, mert hiszen az ember az egész társadalmi és gazdasági élet eredendő alkotója, középpontja és célja.”692 Az, hogy a tisztán gazdasági megfontolásoknak megadjuk a jogos és kellő súlyát, nem jelenti azt, hogy a metagazdaság szintjének valamennyi megfontolását ésszerűtlenként utasítanánk vissza, mivel a gazdaság célja nem magában a gazdaságban, hanem annak emberi és társadalmi rendeltetésében is van.693 Ugyanis az ember megvalósulása és a jó emberi együttélés mint cél sem tudományos, sem gyakorlati szempontból nem bízható a gazdaságra; azt részfeladat illeti meg: a termelés, az anyagi javak elosztása, a fogyasztás és a szolgáltatások megszervezése.
332. A gazdaság morális dimenziója összekapcsolja a gazdasági hatékonyságot és az emberiség szolidáris fejlődését, jóllehet ezek egymástól különböző, alternatív, ám ugyanakkor egymástól elválaszthatatlan célok. Az erkölcs mint a gazdasági élet konstitutív eleme nem áll szemben azzal és nem is semleges; ha az igazságosság és a szolidaritás vezérli a gazdaságot, akkor az éppen a társadalmi hatékonyság összetevőjévé lesz. A javak előállításának tevékenységét hatékonyan ellátni – kötelesség, máskülönben eltékozoljuk a forrásokat; ám elfogadhatatlan az a gazdasági növekedés, amelyet az emberek, egész népek és társadalmi csoportok vesztesége árán tartanak fenn, szegénységre és leszakadásra ítélve azokat. A gazdagságnak a javak és szolgáltatások rendelkezésre állásában megragadható kiszélesedése és az erkölcsi követelés ezeknek a javaknak és szolgáltatásoknak az igazságos elosztására: ennek az emberek és az egész társadalom számára ösztönzésnek kell lennie a szolidaritás alapvető erényének gyakorlására,694 hogy az igazságosság és a szeretet szelleme a bűn valamennyi struktúráját,695 amely létrehozza és fenntartja a szegénységet, az alulfejlettséget és megalázottságot, leküzdje mindenhol, ahol az mutatkozik. Ezek a struktúrák az emberi egoizmus számtalan konkrét tette által épültek fel és erősödtek meg.
333. Hogy eleget tegyünk az erkölcsi követelményeknek, támaszkodnunk kell minden ember és minden nép mint szubjektum gazdasági aktivitására. Mindannyiuk joga, hogy részt vegyenek a gazdasági életben és mindannyiuk kötelessége, hogy képességeiknek megfelelően hozzájáruljanak hazájuk és az emberiség egész családjának haladásához.696 Ha tehát bizonyos mértékben mindenki mindenkiért felelős, akkor mindenkinek kötelessége belehelyezkedni a gazdasági fejlődésbe.697 Ez a szolidaritás és az igazságosság kötelme, de a legjobb út is az emberiség ügyének előbbrevitelére. Ha az emberek eljutnak az erkölcsi bölcsesség megélésére, akkor a gazdaság ennek következtében a szakadatlanul gyarapodó javak és szolgáltatások előállítása révén olyan teljesítményre képes, amely a kölcsönösségen nyugszik, és alkalmat ad minden ember számára a szolidaritás és a „minden más emberrel való közösség” hivatásának megélésére, „amire őt Isten teremtette”,698 tehát arra, hogy olyan társadalmi és gazdasági tervezeteket készítsenek és hajtsanak végre, amelyek alkalmasak az igazságosabb társadalom és az emberibb világ megvalósulásának elősegítésére. Ez komoly kihívás, de egyben izgalmas feladat is mindenki számára, aki a gazdaságban vagy a gazdaságtudományokban tevékenykedik.699
334. A gazdaság tárgya a gazdagság megteremtése és progresszív, mind mennyiségi, mind minőségi növekedése: ez erkölcsileg helyénvaló, ha az emberek és a társadalom egyetemes és szolidáris fejlődésére irányul, amelyben élnek és dolgoznak. A fejlődést nem lehet ugyanis a javak és szolgáltatások felhalmozásának puszta folyamatára redukálni. Éppen ellenkezőleg: a puszta felhalmozás, még ha a közjót szolgálja is, nem elégséges feltétele a valódi emberi boldogság megvalósulásának. Erre a háttérre utalva óv a társadalmi tanítás a növekedés puszta mennyiségi természetének csábítástól, mert a túlhajszolt „függőség az anyagi javak minden formájától olyan társadalmi nézeteknek válik a javára (…), amelyek az embert könnyen a birtoklás és a közvetlen élvezet rabszolgájává” teszik. „Ez az úgynevezett fogyasztói társadalom vagy konzumizmus.”700
335. Az átfogó és szolidáris fejlődés szempontja szerint helyesen ítél az az erkölcsi értékelés, amely a piacgazdaságot vagy egyszerűen a szabad gazdaságot a társadalmi tanítás fényében veszi szemügyre: „Ha a ’kapitalizmus’ olyan gazdasági rendszert jelent, amely elismeri a vállalkozás, a piac, a magántulajdon felhasználásával, és ebből következően a termelőeszközök felhasználásával járó felelősség, valamint a szabad emberi kezdeményezés alapvető és pozitív szerepét a gazdasági életben, akkor ez természetesen pozitív dolog. Noha talán helyesebb volna ’vállalkozói gazdaságról’, ’piacgazdaságról’ vagy még egyszerűbben ’szabad gazdaságról’ beszélni. Ellenben ha a ’kapitalizmus’ alatt olyan rendszert értünk, amelyben a gazdasági téren érvényre jutó szabadság nem olyan szilárd politikai rendszerbe illeszkedik, amely a gazdasági szabadságot a teljes emberi szabadság szolgálatába állítja, és a teljes emberi szabadság csupán egyik összetevőjének tekinti, amelynek etikai és vallási magja van, akkor a válasz egyértelműen negatív.”701 Ebben ismerhető fel a gazdasági aktivitás gazdasági és társadalmi körülményeire vonatkozó keresztény nézőpont: az, hogy nem pusztán a gazdaság saját szabályaira, hanem annak erkölcsi minőségére és jelentőségére is rákérdezünk.
Idézet:
a) A szabad piac szerepe
347. A szabad piac egyike a társadalmi szempontból legfontosabb intézményeknek, mert ez tudja biztosítani a javak és szolgáltatások termelésének hatékony eredményességét. Történelmileg szemlélve a piac bebizonyította, hogy képes a gazdasági fejlődést hosszú távon mozgásba hozni és fenntartani. Ez jó alapot ad arra a feltételezésre, hogy számos helyzetben „a szabad piac látszik a leghatékonyabb eszköznek az erőforrások elosztására és a szükségletek legmegfelelőbb kielégítésére”.726 Az Egyház társadalmi tanítása becsüli azt a hasznot, amelyet a szabad piaci szabályozás a források jobb felhasználása tekintetében vagy a termékek könnyebb cseréjéhez nyújt; ezek a mechanizmusok „az emberek akaratát és szándékait helyezik a középpontba, amelyek szerződésben találkoznak egy másik ember akaratával és szándékával.”727
A valóban a verseny által meghatározott piac hatékony eszköz az igazságosság fontos céljainak elérésére, az egyes vállalkozások elviselhetetlen mértékű hasznának korlátozására, a fogyasztói elvárásokra való reagálásra, a források jobb és takarékosabb elosztásának megvalósítására, a vállalkozói elkötelezettség és az innovatív képesség jutalmazására, olyan információk áramlására, amelyek révén a termék az egészséges verseny atmoszférájában valóban másokkal összevethető és beszerezhető lehet.
348. A szabad piac megítélésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a célokat és értékeket, amelyek társadalmi területen annak következményei és velejárói. Hiszen a piacnak a jogosultsága nem önmagában van. Az egyéni lelkiismeret és a közös felelősség dolga, hogy a cél és az eszköz közötti helyes viszonyt helyreállítsa.728 A vállalkozó személyes nyeresége tehát jogszerű, ám soha nem lehet ez az egyedüli cél. Mellette van egy másik, éppen annyira alapvető és azt maga alá rendelő cél is, nevezetesen a társadalmi haszon, amelyet nem a piac logikája ellenében, hanem azzal összhangban kell elérni. Ha a korábban említett fontos funkciókat betölti, akkor a szabad piac az emberek jólétét és átfogó fejlődését szolgálja, miközben az eszköz és a cél közötti viszony megfordítása viszont beláthatatlan következményekkel járó, embertelen és elidegenült berendezkedés létrejöttét teszi lehetővé.
349. Az Egyház társadalmi tanítása, miközben elismeri a piacnak, mint pótolhatatlan szabályozó eszköznek a gazdasági rendszeren belüli szerepét, rámutat annak szükségességére is, hogy e gazdasági rendszernek rögzítenie kell olyan morális céltételezéseket, amelyek a piac autonómiáját biztosítják és egyidejűleg megfelelő módon korlátozzák is.729 Az az elképzelés, hogy egyedül a piacra volna bízható a javak minden csoportja feletti rendelkezés, nem osztható, mert ez a nézet a személy és a társadalom korlátozott szemléletén nyugszik.730 Tekintettel arra a konkrét veszedelemre, hogy a piac „bálvánnyá” válik, az Egyház társadalmi tanítása rámutat azokra a korlátokra, amelyekről könnyen felismerhető, hogy biztosan alkalmatlanok azoknak a fontos emberi igényeknek a kielégítésére, amelyek olyan javakat követelnek, amelyek természetük szerint nem pusztán árucikkek,731 olyan javakat, amelyek nem adhatók vagy vehetők a piacra jellemző egyenértékűség-elv és az ugyancsak a piacra jellemző szerződési logika szerint.
350. A piac a mai társadalomban jelentős társadalmi funkciót tölt be; ezért fontos pozitív módon feltárni és megteremteni a feltételeit annak, hogy e funkciók konkrét kibontakozása lehetővé váljon. A munkásnak valóságosan szabadnak kell lennie a különféle feltételek közötti összehasonlításra, értékelésre és választásra, ugyanakkor azonban a gazdaság területén e szabadságnak is szabályozottnak kell lennie megfelelő jogi keretek között, úgy, hogy a maga egészében felfogott emberi szabadságot szolgálják: „A gazdasági szabadság az emberi szabadságnak csak az egyik eleme (…). Ha a gazdasági szabadságot önállónak tekintik, ez azt jelenti, hogy az embert inkább a javak termelőjének és fogyasztójának értelmezik, nem pedig szubjektumnak, aki azért termel és fogyaszt, hogy megéljen: így a szabadság elveszíti igazi kapcsolatát magával az emberrel, végül pedig elidegeníti és elnyomja őt.”732
http://www.vatican.va/roman_curia/ponti ... oc_hu.html