Negyven év a pusztában. Magyar népünk története- véletlen vagy nem?- sok hasonlóságot mutat a zsidó nép történetével. Mi is évtizedeket szenvedtünk a kommunizmus rabszolgaságában. Nekünk is kijutott vándorlásunk sok nyomorúságából. A tanulságok egész sorát kapjuk ha odafigyelünk Tudom, lesznek, akik egyenesen káromlásnak hallják ezt a megállapítást, de a későbbiek majd igazolják szerény véleményemet. Azt is tudom, hogy a népek nemzetek történelmének mozgása is sok mindenben egyezik egymással. Sőt tovább is megyek, vagy közel jövök, amikor emlékeztetek az úton lévő, a vándorló egyház képre. Az egyiptomi rabszolgaságból Mózes és Áron vezetésével kiszabadult zsidó nép, negyven évig vándorolt Sinaj pusztájában, míg megérkezett az ígéret földje határához. A kivonulás Kr.e 1250 körül ment végbe a megérkezés Józsué vezetésével pedig 1220-1200 idején történik. Minden Bibliát olvasó a vándorlás térképét megtalálja a függelékben és rácsodálkozhat arra, hogy a vándorlás idejét le lehetett volna rövidíteni, ha északon mennek, az akkor már ismert karaván utakon. Mózes azonban délnek fordul és csak a Sinai-Horeb hegynél tart észak felé. Bizonyos, hogy az égő csipkebokornál vele beszélő Úr irányítja ebben az esetben is Mózest és az egész vándorlásuk alatt, de a törvényadás két kőtáblája mellett, fontos cél volt az is, hogy a rabszolgaságban szocializálódottak utódai érkezzenek meg az ígéret földje határához. Jákób pátriarcha népe kb. 1700 körül érkezik meg Gósen földjére, és a héberek kényszermunkája II.Ramzesz /1301-1234/ alatt elegendő időt adott arra, hogy egy nomád, de már letelepedett szabadságban és szabadsághoz szokott népet, ha nem is száz százalékban rabszolgává tegyen. Régi igazság, hogy a szabadság csak akkor vész el, ha már az emlékezetben sincs. A bibliai elbeszélés nem szépíti a dolgot, amikor megírja, hogy Mózes amikor védelmére kel egy „atyafiának és agyonüti az egyiptomi munkafelügylőt, akkor a reagálás a két veszekedő héber részéről az őket békíteni akaró Mózesnek:” Kicsoda tett téged fő emberré és bíróvá mi rajtunk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az egyiptomit?”/Exodus 2.Károli/ Ezt hallva és jól meggondolva elmenekül Egyiptomból. Mint a fáraó udvarában felnőtt ifjú, jól ismerhette a hatalom belső világát ,a rendszert, amely működtette az elhárítást és a beépített , embersereget Ezektől,- ha jól olvassuk a bibliai szöveget- később sem szabadulhatott. A vándorlásnak már az elején, a nép zúgolódni kezdett Mózes és Áron ellen így: „Bár meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földén, amikor a húsos fazék mellett ülünk vala, amikor jól lakhattunk vala kenyérrel, mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg.”/16/ Ez a lelkület az egész hosszú úton újra meg újra jelentkezett. A nép zúgolódott, vagy szószólóik? A Szentírás népet mond, de jól ismerjük a valóságot. Az emlékezetből eltűnt a rabszolgaság minden fájdalma, a korbács ütések sebei, és csak az maradt, hogy Egyiptomban volt húsos fazék és kenyér. Rabszolgaság utáni nosztalgia? Ez az Egyiptommal kollaborálók hangja volt. Ilyenek mindig voltak magyar népünk történetében is, akik a fennálló hatalmat örömest kiszolgálták Puccsot sikerült is kirobbantaniuk, amikor Mózes késik lejönni a hegyről, és ráveszik Áront az aranyborjú elkészítésére. .Az elit asszonyai ,lányai fiai készséggel. összeadják a szükséges aranyat. Áron így védekezik Mózes előtt: „Mert azt mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, a kik előttünk járjanak...” /Ex.32.23/ Nagy lehetett a nyomás Áronon. A tét is nagy volt: vissza a politeizmus egyiptomi világba, megtagadva a monoteizmus éppen, hogy szárba szökkenését. Az esemény komolyságát jelzi, hogy azon a napon a népből elhulla úgymint háromezer férfiú Lévi fiainak kardja által. Ha ők életben maradnak, lehet, hogy a honfoglalás kudarcot vall. Ezen lehet megütközni, megbotránkozni a sok istent imádó korunknak. Ideje lenne kimutatni a bűn-elkövető és áldozata közti arányt. Persze ilyen statisztikánk nincs. Jelenünkben a bűnt nem büntetjük, hanem megmagyarázzuk. A nép zúgolódik, és sohasem hálálkodik pedig volt manna, fürj, volt ivóvíz ,spirituálisan pedig örökké érvényes tíztörvény, felhő és tűzoszlop. Ahogy olvassuk a szöveget, menthetetlenül arra gondolunk, hogy a pusztai vándorlás népe alaposan manipulált volt .Nincs semmi új a nap alatt! Mózes tisztában volt a helyzettel és ezért is imádkozik így: Kérlek Uram „ Ez a nép nagy bűnt követett el, mert aranyból csinált magának isteneket. De most bocsásd meg bűnöket, ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál.” Az Úr válasza félreérthetetlen: aki vétkezett, azt törli ki könyvéből. Még inkább radikális az Úr szava amikor ezt mondta: „De bizonnyal élek én...hogy mind azok az emberek, a kik látták az én dicsőségemet és csudáimat amelyeket cselekedtem Egyiptomban és e pusztában és megkísértettek engemet immár tizszer, és nem engedtek az én szómnak, nem látják meg azt a földet amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, senki nem látja azt azok közül, akik gyaláztak engem.” /IV.14./ Ha jól értelmezzük az Úr szavát, akkor csak azok lesznek honfoglalók, aki már a pusztai vándorlás alatt születtek. Jövőt a múlt embereivel nem lehet építeni, mert rabszolga múltjuktól nem képesek megszabadulni. Egyszerűen szólva: alkalmatlanok a jövőre nézve. Ha van is kivétel az arány megdöbbentő. Ugyanis az ígéret földjét kikémlelő férfiak visszatérőben felzúdították Mózes ellen a népet, és csak ketten voltak, akik hittel, az Úrban bizakodva beszéltek a megkémlelt földről és annak elfoglalását az Úr segítségével lehetségesnek tartották. Az előbbiekről megjegyzi az Írás: meghalának az Úr előtt csapás által. Részletezve nincs ez a meghalás, de a Szentírás általános üzenete: ha nem hisztek meg nem maradtok, érvényesült ez esetben is.
_________________ Jónás próféta jele..
|