A roma témájú beszélgetésekre nyitom ezt a topic-ot.

Ma láttam egy videót arról, hogy a média mit kínál fel felemelkedésként a roma társadalomnak:

http://www.youtube.com/watch?v=DBidnYoj3Tc

Orbán és a cigányok emberi méltósága

A miniszterelnök a parlamenti ülésen határozottan visszautasította az ismét "cigánybűnözést" emlegető Jobbik-vezető, Vona Gábor megközelítésmódját. Miért volt fontos ez a szóváltás?

Orbán Viktornak sem szellemi erőfeszítésre, sem személyes bátorságra nem volt szüksége ahhoz, hogy pártszövetségével elérje példátlan áprilisi választási sikerét. A megelőző MSZP-s/SZDSZ-es időszak politikusai korrupt kapzsiságukkal, irányt és célt nélkülöző, önfelszámoló botorkálásukkal maguk végezték el a Fidesz kampánymunkáját. A Fidesz-KDNP jelöltjei felültek az előzékenyen alájuk készített óriáshullámra, s az önkormányzati választások előtt, minden jel arra vall, igyekeznek továbbra is vigyázni, hogy valamivel maguk ellen ne fordítsák az egyértelműen őket támogató közvéleményt.

A mai kormánypártokat a közérzület elementáris ereje repítette a választási sikerre, s ez a közérzület a kutatások tanúsága szerint a kormány mellett is maradt. Márpedig a demokratikus politikus számára a közérzületnél aligha van fontosabb dolog: vagy egyet gondol és akar valaki a választókkal (a választók egy csoportjával), vagy sem. Ahogyan Abraham Lincoln mondta: "Akit támogat a közérzület, nem tud hibázni; akinek ellene van, nem lehet sikeres."

Sikeres pályafutásokat építenek világszerte olyan politikusok, akiknek van orruk a közérzülethez (ami valami még nehezebben megfogható, még kevésbé racionális dolog, mint a közvélemény). De akik igazán méltók a közbizalomra, azok másra is képesek, nem csak szélkakasok, akik tudják, mikor merről fúj a szél. Nagy politikus abból válik, aki képes és hajlandó arra is, hogy - erkölcsi meggyőződésből és/vagy azért, mert úgy gondolja, hogy ezt kívánja a haza érdeke - megkísérelje megváltoztatni a közérzületet. Lincoln az imént idézett mondatot így folytatta: "Aki tehát a közérzületet alakítani képes, mélyebbre hatol, mint aki törvényeket és határozatokat hoz."

Orbán Viktor miniszterelnök ebbe az irányba indult el 2010. szeptember 13-án. "Én azt elfogadom, hogy a bűnözők között bizonyos tulajdonságokkal rendelkező emberek többen vannak, de azt nem, hogy valaki bűnöző lenne azért, mert bizonyos tulajdonságokkal született" - mondta. "Említette a cigánybűnözés kifejezést is, sajnálom, hogy a magyar parlamentnek erről kell gondolkodnia, szerintem ez nem kívánatos. A valóságot meg kell nevezni, de az elfogadhatatlan, hogy ha valaki valaminek születik, akkor potenciális bűnözőként kezeljék. Az emberi méltóság szempontjából mindannyian egyenlők vagyunk."

Az elmúlt években sokszor lehetett az az érzése az embernek, hogy a cigány magyarok problémáit illetően csak kétféle álláspont létezik Magyarországon: a minden cigány embert segélycsalónak, maffiózónak vagy egyéb bűnözőnek tételező, meg egy másik, mely szerint aki bárki romára rosszat szól, az rasszista (az pedig azért nem jó, mert külföldön nem szeretik). Orbán határozott szavaiból az derül ki, hogy hát persze hogy van harmadik nézőpont is: egy olyan, amelyik el tudja választani az egyént a közösségtől, a valóban elkövetett bűncselekményt az "úgyis-bűnöző-leszel" önbeteljesítő bélyegétől, az értékrendet és a jövőképet az akármilyen indokolt indulattól.

Orbán Viktor ebben a Vona Gábor Jobbik-vezérnek adott válaszában okos is volt, és bátor is. Sokan vannak választói között, akiknek nem fog tetszeni, hogy elvi alapon helyrerakta az ikszedik alkalommal a "cigánybűnözés" szóval feltűnősködő Jobbikot. Mégis kiállt a polgári demokrácia legfontosabb, napjainkban több oldalról támadott alapelve mellett, mely szerint a törvény és az állam minden polgárra pontosan ugyanúgy tekint, mindenkit ugyanazok a jogok és kötelességek illetnek meg.

Társadalomformáló változásokat olyan politikusok tudnak elérni, akik mögött nem csak választói felhatalmazás áll (mint láttuk, ahhoz elég egy leamortizált ellenfél is), hanem valami megfoghatatlanabb is: a hitelesség tőkéje. Ronald Reagan azért lehetett a Szovjetunióval kiegyező amerikai elnök, mert róla mindenki tudta, hogy elvtelen megállapodást soha nem kötne a volt ellenséggel. Hátha Orbánnak elhiszi Magyarország, hogy a cigánykérdés megoldásához nem visz közelebb semmilyen "valóságbeszéd", ha az annyiból áll, hogy honfitársaink egy csoportját megbélyegezzük. A miniszterelnök ma egy minden bugyuta együttműködési nyilatkozatnál, új gazdasági világrendről szóló magasröptű elmélkedésnél jelentősebb lépést tett a felé, hogy megkísérelje megváltoztatni az ország közérzületét. Vajon követik-e további lépések?

Az európai romák nevében is beszélő, cigány származású Járóka azt mondta, hogy a tömeges kiutasítások visszataszítóak, de még visszataszítóbb az, hogy az elmúlt évtizedekben csak üres szólamokat lehetett hallani az emberi jogokról. Amikor a politikai szükség úgy kívánta, szó esett az antidiszkriminációról és a toleranciáról, azon kívül azonban semmi nem történt, ami ténylegesen segített volna a romák helyzetén - mondta Járóka.

A vitában Járóka az európai romák nevében visszautasította, hogy a politika "félremagyarázza az ügyeinket" és visszaéljen velük. Járóka szerint egységes uniós stratégiára lenne szükség, amelyben tekintettel kellene lenni a romák és a nem romák társadalmi kirekesztettségének gazdasági következményeire éppúgy, mint a strukurális munkanélküliségre, az alacsony képzettségre, a hátrányos helyzetű kistérségek és az önfoglalkoztatás nehézségeire is, "azaz mindazokra a kérdésekre, amelyek elől népünk menekül, amikor vándorolni kezd".

A fideszes képviselő több néppárti társával a vita után előterjesztett egy másik határozattervezetet is. Ebben bár hivatkoztak a Franciaországból kitoloncolt romákra, nem ítélték volna el vagy szólították volna fel a francia kormányt, csupán általánosságban emlékeztették volna arra a tagállamokat, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében kötelességük végrehajtani az uniós irányelveket. A néppártiak az Európai Bizottságot és a tagállamokat szólították volna fel arra, hogy dolgozzanak ki és fogadjanak el egy közös uniós romastratégiát. Ezen kívül hangsúlyozták volna azt is, hogy az uniós jogok és kötelezettségek azokra a romákra is vonatkoznak, akik uniós állampolgárok, és külön kiemelték volna azt, hogy az uniós állampolgároknak joguk van bárhol letelepedni, de három hónapnál tovább csak akkor tartózkodhatnak bárhol, ha alkalmazottak, tanulók vagy van elég forrásuk ahhoz, hogy ne váljanak a befogadó ország terhére.

Ébred a cigány nacionalizmus?
Póczik: A romaintegráció élet-halál kérdése
2011. július 17. 18:15


Lippai Roland
Ha nem sikerül megoldást találni a cigánysággal kapcsolatos problématömegre, az ébredő cigány nacionalizmus keretei között megtörténhet a nemzetből való kivonulás is. Már tetten érhető a „mi és a fehérek” szembenállás, idejét múlta az a gondolkodásmód, amelyik csak a többségi társadalom felől értelmezte a rasszizmust és a gyűlöletet. A roma keretstratégia megalkotása jelzi: a magyarok munkája nyomán egész Európa felismerte a cigányügy jelentőségét. A romaintegráció Magyarország számára élet-halál kérdése. Póczik Szilveszter válaszolt az MNO kérdéseire.

Dr. Póczik Szilveszter kriminológus, történész, nyelvész, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa. Kutatási területei többek között a nemzetközi migráció, a kisebbségi integrációs problémák, a társadalmi kirekesztés. Foglalkozik a fiatalkori bűnözés, a határokon átlépő és nemzetközi szervezett bűnözés, a terrorizmus, valamint a nemzetközi rizikómenedzsment témakörével is.

– Nagyot léptünk abban előre, hogy egyáltalán lehetséges egy, a korábbinál őszintébb beszéd a cigánysággal kapcsolatos helyzetről. Legalábbis úgy tűnik, most nem csak a bajok szőnyeg alá seprése folyik. Ön hogy látja ezt?

– Annyira kiéleződtek a társadalmi problémák, és a szociális dimenzió is annyira átszíneződött etnikai elemekkel, hogy az egyenes beszéd megkerülhetetlenné vált. Egyszerre szociális és cigányproblémáról van szó. A szociális gondok egy része – kisebb, de nem jelentéktelen része – a cigánysághoz kapcsolódik, míg a cigányság problémakörének szinte az egésze szociális jellegű. Többé nem lehet a problémákat a szőnyeg alá söpörni, de a helyzet igen bonyolult, minden állítás és nézőpont kétélű.

– Ezek szerint a közbeszédben megjelennek a valósághoz közelítő megnyilatkozások?

– Lassan tisztul a kép. Persze, idehaza a politikai viszonyoknak megfelelően éles kultúrharc folyik, amelyik arány- és értéktévesztő, mára pedig teljesen kiüresedett. Még a szakemberek jelentős része is – tudatosan vagy tudat alatt – úgy hiszi, hogy végső soron minden társadalompolitikai állásfoglalásában ideológiai értékkészletének vagy politikai elkötelezettségének kell kifejezésre jutnia. Helyesebb lenne, ha – független attól, éppen ki és milyen értékvilág mentén kormányoz – a szakemberek a valós eredményekről, hiányosságokról és negatívumokról szólnának, politikai háttértartalmak nélkül. Bármennyire is a politika által átitatott világban élünk, a szakember feladata nem az igazodás vagy szembenállás, hanem árnyékbokszolás helyett a megfelelő és korrekt megfogalmazási módok keretében a valóság feltárása és a feladatok megfogalmazása. Ettől persze még nem lesz teljes az egyetértés. Mindenkinek vannak természetesen politikai preferenciái, de a valóságfeltárás és feladatmeghatározás szempontjából például nagyon is fontos, hogy hogyan és mit gondol az a többségi és kisebbségi társadalom, amely nem elméletekben gondolkodik, hanem hétköznapi tapasztalatai alapján. Amit lát és átél, számára az a valóság, abból vezeti le a következtetéseit.

– Ez mennyiben vagy hogyan tér el a „kívánatosnak” tartott gondolkodásmódtól?

– Mára világossá vált, hogy a többségi társadalom beszéd- és gondolkodásmódja nem idomul semmilyen mesterséges értékképzethez, hanem éppen fordítva, előbb-utóbb térdre kényszeríti a doktrinereket, kikényszeríti a tényorientált gondolkodásmódot. Ez törte át a tévesen értelmezett politikai korrektség ideológiájának azt a falát, amely két évtizeden keresztül meghatározta a társadalomról folytatott beszédmódot. Egyszerűbben szólva kiderült: nem a menetszázad lép fordítva…

– Említette, hogy a konfliktusok részben etnikai jellegűek, s hiba lenne nem megemlíteni, hogy a rasszizmus és a gyűlölet most már a cigányság bizonyos részei felől is érkezik, éppen a többségi társadalom irányába.

– A korábban uralkodó, lényegében a nyugat-európai és amerikai minták kritikátlan átvételén alapuló médiaközbeszéd kizárólag a többségi társadalom állítólagos rasszizmusa felől nézte a kisebbség-többség viszonyát. Említésre méltó, hogy ez a rasszizmusfogalom parttalan növekedésnek indult, minden, ami nem illeszkedett a globalista – mondhatnám globalitarista – gondolkodás dogmáival, a rasszizmus gyűjtőzsákjába került. Ez a szemlélet azt sugallta, hogy csak a többségi társadalom lehet rasszista. Pedig dehogy. Nem minden etnikai konfliktus rasszizmus, sokszor még az sem, ami annak látszik. A rasszizmus persze ettől még létezik, és rafinált eszközökkel pusztít is, de pontosan el kell határolni, mikor milyen jelenséggel van dolgunk. A hazai viszonyok között például a cigány–magyar együttélésnek és konfliktusoknak – bár van etnikai vetületük – nem a rasszizmus a lényegi elemük, hanem az etnokulturális és az azzal szorosan összefüggő szociális különbözőség. Ez abból is kitűnik, hogy Magyarországon a szociális eredetű konfliktusok kihunyásával háttérbe szorul az etnikai mozzanat is.

Sokszor az életmód és az arra épülő külső megítélés dönti el, ki a cigány. Aki oly módon él, amely megfelel a többségi társadalom nemzedékről nemzedékre örökített (elő)ítéleteket tartalmazó cigányképének, az a többség szemében cigány, még ha ő nem is tartja magát annak. Ha valaki változtat ezen, akkor egy-két nemzedék alatt „lekerül” róla ez a megnevezés: először csak rendes cigány, később már nem is cigány, még ha ő esetleg annak is tartja magát.

– Akkor miért alakul ki a sokak által rasszizmusnak vélt elzárkózás?

– A többségi társadalom elzárkózásának hátterében nem faji vagy antropológiai különbség húzódik meg. Az elzárkózás lényege a szociális tartalmú félelem, ami többféle gyökérből táplálkozik. Ilyen például a közbiztonsági jellegű félelem. Az emberek egy adott lakókörnyezetben össze vannak zárva egy – már látványában is fenyegető – viselkedése, életmódja és életszínvonala alapján jól és valamelyest etnikai jellegei alapján is körülhatárolható csoporttal, és azt tapasztalják, hogy valóban van félnivalójuk. Féltik a javaikat, a biztonságukat, a gyerekeik biztonságát és jövőjét is. Ilyen helyzetben a hétköznapi polgár – még az egyébként felelős közszereplő is – gyorsan félreteszi a társadalmi igazságosság, esélyegyenlőség máskor fennen hangoztatott elveit és fogalmait, és – példának okáért – sürgősen kimenekíti a gyerekét a többségében „HHH” cigány gyerekek által látogatott iskolából, és időt, pénzt, energiát nem kímélve átíratja egy „középosztályibb” tanintézménybe.

– Megy is a vádaskodás ebben a kérdésben is, mondván: ez a fajta szegregáció merő rasszizmus. Joga van a szülőnek ahhoz, hogy oda vigye a gyerekét, ahol mindenféle szempontból biztonságban tudhatja?

– Én másképpen fogalmaznék: minden szülőnek kötelessége, hogy a gyerekei számára a lehető legjobb körülményeket biztosítsa családon belül és azon kívül is. Ez teljesen természetes magatartás. Ahogyan az is, hogy a nagyon szerény körülmények között élő szülők is megtegyenek mindent a gyerekeikért, amihez hozzátartozik az iskolába járás éppúgy, mint mondjuk a tisztaság. Ezektől a szülőktől is elvárható, hogy együttműködjenek a többi szülővel, az iskolával, és a gyerekeiket úgy neveljék, hogy azok képesek legyenek beilleszkedni a formális (osztálybeli, iskolai) és informális gyerekközösségbe. Ha ez nem biztosítható, akkor természetes, hogy a többi szülő máshova menekíti a gyerekeit. Így tesznek – hogy most neveket ne említsek – az állítólagos rasszista szegregációt nagy hangon kritizálók is egyébként: az ő gyerekeik nem a cigányiskolába járnak.

– Erre mondják a gyerekeiket patinás iskolába járató egyes szülők és bizonyos politikai körök reprezentánsai, hogy mindez merő kirekesztés, rasszizmus és egyenesen tiltani kellene az ilyen magatartást.

– Ez, ahogy mondtam, nem rasszizmus, másrészt a szabad iskolaválasztás visszavonása a demokratikus jogok csorbítását jelentené, harmadrészt pedig amikor még nem volt szabad iskolaválasztás, hanem kötelező volt a körzeti beíratás, akkor is megoldható volt még az alsó középosztály számára is a gyerekeknek a kívánt iskolába irányítása. Működött a kapcsolati tőke, az iskolák és fenntartóik pedig maguk is működtettek szelekciós vagy elkülönítési mechanizmusokat, hiszen ez volt a jól felfogott érdekük. A hozott ismerethiánnyal vagy magatartászavarral küzdő gyerekeket kisegítő iskolába vagy osztályba helyezték, később magántanulóvá nyilváníttatták, az integrált oktatás bevezetésekor pedig megjelent a „hideg integráció” fogalma. Ilyen módszerek ma is működnek szép számmal, jól lehet operálni például a tagozatokkal. Nyilvánvaló tehát, hogy a problémát merőben máshonnan kell nézni, és az eddigiektől eltérően kell kezelni.

A hiba nem az iskolarendszerben és a pedagógusban van, hanem azokban a családokban, amelyek akarva-akaratlan gátjai saját gyermekeik beilleszkedésének és felemelkedésének. Az államnak egyfelől jogában áll számon kérni a felelős szülői magatartást, másfelől azonban kötelessége olyan közállapotokat fenntartani, amelyek között még a legszegényebb polgárai is képesek, ha akarnak, társadalomkonform módon élni és utódokat nevelni.

– Ha már az előbbiekben a rasszizmust, az etnikai hovatartozást és identitást feszegettük, hadd kérdezzem meg, hogyan viszonyul egymáshoz a magyar és a cigány identitás?

– Ambivalensen. Kutatók tanulmányokat írtak arról, hogy ki a cigány, de a kérdést nem sikerült megoldaniuk. Pedig egyszerű, sokszor el is mondtam, csak valahogy nem ragadt meg a köztudatban. Egy etnikai hovatartozás három premissza alapján határozható meg. Az önazonosítás, a saját csoport véleménye és a külcsoport véleménye alapján. Vegyük például – ha már róluk beszélünk – a cigány identitást. Ha X magát cigánynak mondja, ha ezt a cigányok róla elhiszik és a magyarok is cigánynak gondolják, akkor X biztosan cigány, de már akkor elfogadható annak, ha a fenti három állításból legalább kettő egybeesik.

Nos, akiket cigányként ismerünk, azok elsősorban magyar emberek. Nagyrészt nem tudnak más nyelvet, itt élnek magyar körülmények között, magyar állampolgárként. Cigánynak lenni csak részidentitás, amely nem állítható szembe a magyar identitással, annak mellé- vagy alárendelt eleme lehet csupán. Attól azonban, hogy a cigányok kívül rekednek – és olykor ki is rekesztik őket –, a cigány azonosságtudat ellenidentitássá válhat. Olyan etnikai szubkultúrává, amely részidentitását főidentitássá emeli, és aköré szervez ellenkultúrát, hovatovább nacionalizmust, vagy éppen kvázi rasszizmust. Egyes cigány értelmiségiek azt állítják: „mi azért vagyunk szegények, mert a többségiek – az ő szóhasználatuk szerint a magyarok, a parasztok, a fehérek – kirekesztettek, kirekesztenek bennünket”. Az ilyenfajta ideológiaképződés nemcsak politikai fegyver lehet, hanem alkalmas a bűnözés igazolására is, hiszen azzal érvel, hogy a többségiek nem hagytak más kiutat, tehát a bűnözés a kirekesztés következménye. Mint minden hatásos demagógiában, ebben is összekapcsolódnak igaz és hamis tartalmak. Szimptomatikus, hogy a cigányok körében is megjelentek a kimondottan etnikailag motivált erőszakos bűncselekmények.

– Ez már majdnem a napi tapasztalat szintje. Cigány fiatalok a közösségi oldalakon eléggé nyilvánvalóvá teszik azt, amit most Ön említ. Az enyhébb kifejezés, hogy „a magyar paraszt azért van, hogy eltartson minket”, a komolyabb és veszélyesebb kijelentések tíz perc alatt fellelhetők az interneten. És itt nem a valóban nyomorúságos helyzetben lévő, putrikban élő cigányokról van szó.

– E gondolatok szerzői valóban nem a putrik népéből kerülnek ki, hanem a műveltebbek közül, akik képesek gondolatokat koherens rendbe szervezve ideológiákat teremteni.

– Rendkívül erőszakos fiatalok bandáznak, az ember tényleg nem tudja, hogy hova nézzen a metrón, ha belefut egy ilyen csoportba. Nem is régen jelent meg egy cikkünk az iskolai erőszakról. Az egyik iskolaigazgató nagyon durva helyzetről számolt be: zsarolás, bandázás, „megvárlak, ha kijössz a kapun”- féle attitűd. Ez egyfajta ideológiai képződmény?

– Ez nem cigány specialitás, nemzetközi tapasztalatok szerint is részben a társadalmi rétegződés legalsó szegmenseiből származó, értékvesztett, gyökértelen fiatalok körében mutatkozó tömeges jelenség, amelyet azonban átszínezhetnek szub-, illetve ellenkulturális eszmék, etnikai különidentitások, disszimilációs tendenciák. A cigányság az 50-es, 60-as évektől részben megőrizve saját részidentitását, ha nagyon lassan is, egyre közelebb került a nemzetbe történő befogadáshoz. Egyre erősödött körükben a magyarsághoz tartozás tudata, az integráció utáni és sokakban az asszimiláció utáni vágy, a többségi társadalomban pedig – társadalmi rétegenként különböző mértékben – az ellenszenv nagyon lassú csökkenése. A történelmi-társadalmi változások szerencsétlen alakulása folytán ma egy ezzel ellentétes tendencia is érvényre jut: a tudatos és gyakran megideologizált „kiilleszkedés”, a magyar nemzetből való kivonulás, az azzal való szembefordulás. Sokan nem cigány etnikumú magyarként, hanem Magyarországon élő cigányként határozzák meg magukat. Csak zárójelben mondom, hogy – nagyon leegyszerűsítve – némileg hasonló módon születtek egy nyelvileg homogén népességből új nemzetek a Balkánon.

– Érdekes, amit mond. Ladányi János egy lapinterjúban „roma autonóm” területeket emlegetett.

– Egy ilyen elképzelés valóban felröppent egyszer a kommunista diktatúra időszakában, de már akkor sem foglalkozott ezzel komolyan senki. Amiről ennek kapcsán Ladányi beszél, azt én belső trianonizálódásnak szoktam nevezni, hiszen az ország egyes kistérségei az etnikai szegénység területileg is egyre inkább összefüggő régiójává váltak. A szociális kívülrekedés pedig kisodorhatja az ott élő magyar és cigány-magyar embereket a magyar nemzettudat keretéből. Ez félelmetes perspektíva Magyarország számára, miközben a határon túli magyar ajkú cigányok távlatban a magyar nemzetpolitika támpillérei lehetnének.

– Lassan az egész északi országrész egyetlen hatalmas gettóvá válik. Közben Magyarország úttörő szerepet vállalt az európai roma keretstratégia megalkotásában, amit nagyon pozitívan fogadott egész Európa. Ez a stratégia, illetve az Orbán Viktor és Farkas Flórián által aláírt keretmegállapodás jelenthet-e megoldást legalább hosszú távon a bajokra?

– A cigányok problémája mindenhol nagyon hasonló, aminek elsődleges oka az évszázadokon keresztül kialakult és rögződött, de a modern életviszonyokkal összeegyeztethetetlen életmód. Annak, hogy a keretstratégia megszületett, jelzésértéke és rendkívüli jelentősége van, nevezetesen az, hogy a magyarok áldásos ügyködésének köszönhetően Európa felismerte a cigányügy jelentőségét. A most megszületett európai keretstratégia szinte az utolsó utáni pillanatban érkezett. Súlypontja persze nem Nyugat-, hanem Kelet-Európa lesz, de minden országnak meg kell alkotni a saját operatív programját, a fejlett nyugati tagállamok pedig érdekeltek a keletiek sikerében ezen a területen, hiszen különben újabb migrációs kockázatoknak néznek elébe.

Ugyanakkor hasonló stratégiákból ismerünk számosat, ezek értéke annyi, amennyi megvalósul belőlük. Ezért a keretstratégia életre segítésével Magyarország hallatlan felelősséget is vett a nyakába, hiszen ezután is élen kell járnia a programtervezésben és a gyakorlati részfeladatok eredményes végrehajtásában. A gyöngyöspatai provokáció célja éppen az volt, hogy Magyarországot ezen a téren már jó előre lejárassa. Eredmények, ahogy Ön is utalt rá, csak közép- és hosszú távon várhatók, de tudatosítani kell minél szélesebb körben, hogy a romaintegráció Magyarország számára élet-halál kérdése. Ennek nemcsak az éledő cigány nacionalizmus az oka, hanem a robbanással fenyegető szociális válság is. Az, hogy létrejött egy szemmel láthatóan intenzíven dolgozó integrációs államtitkárság, valamint az Orbán miniszterelnök úr és az ORÖ elnöke közötti keretmegállapodás, pozitív, üdvözlendő és reménykeltő lépések, de csak az első lépések, amelyeket egy centrálisan vezérelt, hálózati alapú, nemzeti szintű, hosszú távú operatív intézkedési tervnek kellene követnie, amely minden fontos ágazati területre kiterjed. Ennek körvonalait azonban egyelőre nem látom, pedig ez volna a prioritások prioritása. Talán szerencsésebb helyzet lett volna, ha a kormányváltás pillanatában már – legalább alapvonalaiban – készen állt volna a megfelelő szakmai koncepció.

2011. december 09., péntek - Fekete Zsuzsa
Átadták az ország első cigány szakkollégiumát

A debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégium a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat keretében működik.

A debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégium a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat keretében működik.

Debrecenben kezdte meg működését az ország első cigány szakkollégiuma: a Wáli István Református Cigány Szakkollégium a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat keretében működik - jelentette be Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke pénteken Debrecenben.

A püspök a helyi Református Kollégium dísztermében rendezett ünnepségen magvetésnek nevezte a szakkollégium létrehozását egy olyan világban, ahol "nem távoli a viszálykodás, a zűrzavar, a gonosz tett".

Balog Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára hozzátette: a kormány hálás az egyházaknak, hogy "ébresztgették a felelősséget, s úgy döntöttek, segítséget nyújtanak azoknak a fiataloknak, akik nehezebben tanulnak".

A kormány támogatja ezt a munkát, mert olyan roma értelmiségiekben érdekelt, akik képesek példát mutatni együttműködésből, tudásból, kultúrából - jegyezte meg az államtitkár.

http://monitor.commmunity.hu/