Meglepetés
A fiam érettségizik az idén, ebből következik, hogy el kell döntenie, melyik egyetemet célozza meg. Ez viszont jelent egy kis papírmunkát, utánajárást, amire éppen nem volt ideje. Sítanfolyamra indult- s így a jelentkező ívek kitöltése, lepecsételtetése ránk, itthonmaradtakra testálódott..
Meg is tettük a szükséges lépéseket, amikor jött egy telefonhívás valahonnan a sípályáról- hogy az egyik adatot rosszul írtuk be! újra kell kezdeni az egészet, mert a hét végén- mielőtt még hazaérkezne, letelik a beküldési határidő.
Nagyokat hümmögve legyőztem alaptermészetemből fakadó kirohanásomat,inkább nekifutottunk újra a kötelező köröknek.
A békés hangom gyanús volt így is a fiacskámnak- jobban ismer ő engem, mint gondolnám- még a hét folyamán érdeklődött: "anya hogy reagál a dolgokra?"
Mikor hazaérkezett, egy frissensült kuglóffal fogadtam. Majszolgatta, élménybeszámolózott, majd amikor biztos volt benne, hogy nem csinálok ügyet abból, hogy egy ilyen fontos dolgot el kellett volna intéznie idejében, hirtelen megkérdezte:
-Nem sértődsz meg, ha mondok valamit?-
Micsodaaa? mit véthettem, amit ha felemleget, esetleg sértődéssel válaszolok?- /ezután, hogy így csávában hagyott, s mi szépen, rendjén elintéztünk mindent/
-Megint elfelejtetted a névnapomat.-
Ahh..hát ez sajnos igaz..mikor is volt?...de sok minden volt aznap!..- persze, ez nem mentség, ráadásul nem először fordult elő...kénytelen leszek egy listát írni, hogy a jövőben kivédjem ezeket a figyelmetlenségeket.