Töltött káposztával is.

Hú, IGEN! sok tejföllel

Kedves Eszter, bocs, de ugyi mi találkoztunk már személyesen is

Figyu, én azt gondolom, hogy a világ is ad egyfajta békességet a léleknek.
Jézus szenvedéseit is próbálták egy kis boros ecettel enyhíteni. Békét adni a lelkének.
(Ex, Indu, a listára a bort is felvenném, nekem bejött a békétlenségek idején)

Ugyan akkor ezt a világ úgy adja, hogy ezért ELVÁR valamit. Ezekben mindig van elvárás, azaz jön majd a számla.

Nekem a Jézus által adott békességből ez hiányzik. Nincs utána olyan érzésem, hogy "ezért még számolunk".

És ami csodálatos ebben a békességben, hogy még szenvedések között is körbevesz.
Tényleg nem emberi agynak való elemzésre, egyszerűen inkább csak a vele való élésre.

Viszont a jót neked is.

-nem sikerül, sem szenvedéssel, sem anélkül,
-nem feltehetően,--- hanem biztosan:NEM,
-az a "bizonyos" békesség - nincs, a fentiekből fakadóan bizonyosan nincs.
-Az igazi, valóságos BÉKESSÉG van, csak nem ez a forrása.

üdv
Loisz

Kedves Pauler és Loisz,

igen Pauler, mi találkoztunk szemlyesen, egy szerencsésebb piallanatomban.

Azért az Isten is elvár dolgokat tőlünk, nem gondoljátok? Mennyi parancs és utasítás áll a Bibliában? Lehetetlen elvárások (szeretni mindenkit, és emberi természetünktől totál eltérően viselkedni). Ha ezeket nem tartjuk be, akkor nincs békesség!! Mik ezek az elvárások az emberek csacska kis udvarias elvárásukhoz, számlájukhoz képest, amit nem is muszáj teljesíteni, mert kit érdekel, ha már megadták, amit adtak, de Isten nem adja ám csak úgy!!! Azért keményen meg kell dolgozni!! Mennyit találgatjátok itt, hogy mit is kell, hogyan is van? Egymástól kérdezgetitek, értelmezitek a Bibliát (nem rossz szándékkal írom, higgyétek el)!
Azt gondolom, békés temészettel vagy születik az ember, vagy nem. Ha valaki tud változtatni magán és tudatosan megkínlódni valamilyen lelki egyensúlyt, minden elismerésem. Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.

Sziasztok.

Nekem is volt szerencsém akkor veled.

Minden parancsnak és minden törvénynek egyetlen célja van, eljutni az élő Krisztusig, eljutni addig a felismerésig, hogy kegyelemre van szükségem és Krisztusban ez az enyém is lehet.

SOSE fog egyetlen ember sem ezen a földön Istenhez tartozni azon az alapon, hogy betartja a törvényt. Még az az ember sem, aki magát keresztyénnek mondja.
A családhoz tartozás alapja egy gyermeknél sose lehet az, hogy megette-e a spenótot ebédre vagy sem, vagy éppen chips-et vacsorázott.
Ezen vitatkozhatnak az embereket, de akik ismerik az Apát, azok pontosan tudják, hogy nem ezen áll a családi kötelék.

Nem rég beszélgettünk róla, hogy Jézust azért küldte az Atya, hogy békességet szerezzen Isten és ember között.
Én sokáig azt gondoltam, hogy az Istent kell megbékíteni a sok rosszaságom miatt, aztán rájöttem, hogy én is tudok ám haragudni az Istenre és a megoldás itt sem más, mint Jézus Krisztus. Az Atya általa közölt szeretete az, ami miatt egy hívő ember még a szenvedések között sem fordul el Istentől.

Nekem magamtól nem sikerült eddig békességre jutnom - vagyis olyan borosra minden kép - de olyanra, amikor békében vagyok Istennel, soha.
Ezt csak Jézusra nézve tudom valóságosan megélni.

És ebben nekem meg igen kicsi a "teljesítményem", max. annyi, hogy nem akarok teljesíteni, "csak" elfogadni.

ez most vigasztaló volt nekem ... thx.

Ezért jött az Úr, - Ő maga mondta - hogy vigasztaljon, hogy kiszabadítson a teljesítmény alapú világunkból, ami még mindig igazából öncélú lét.

Jézus parancsai könnyűek. Addig azonban megvalósíthatatlanok, amíg önmagam vagyok életem középpontjában. Amíg ez nem változik, addig hiába látom, hogy jók azok a parancsok, meg hogy működik az a törvény.

pl. amikor engem neveznek bolondnak, vagy hülyének, akkor érzem, hogy elhal bennem valami, tehát igaz, hogy ölés a másik lehülyézése.

Igazán akkor kerülhet ki az ember az énközpontú létből, ha az Atya szeretetével találkozik Jézusban, mert ez mindig több lesz, mint ami én valaha lehetek.

most azon töprengek, hogy igazak-e amiket az ezt megelőzőben írtál, mert a tv betöltése a szeretet, ha nem tartjuk be a játékszabályokat nem egy csapatban focizunk, meg kell enni a spenótot, mert Isten rendelése nem fakultatív, és akiben nincs a Krisztus Lelke az nem az övé. kicsit zagyva de szét vagyok most zilálva...

Kedves Eszter!
Nem szeretnélek megbántani,- de sajnos annyi ambivalenciát találok soraidban, hogy már arra gondoltam,- egyáltalán nem veszel bennünket komolyan, hanem csak üres fecsegőknek...

-Egyet említek.- leveledben írtak teljesen ellentétesek az -eddig használt- aláírás megerősítéssel:


-Ez a szépséges zsoltárvers Isten dicséretéről szól, -nekem legalábbis- amit olyan ember mond, aki békességben van Istennel, sőt boldog az Úrban.-

-Ezzel ellentétben leveled felhangja egy törvényeskedő zsarnokról szól, aki teljesíthetetlen feltételeket szab az ember felé, amelyeket ha nem teljesít, nem ad ám békességet !!! -

-Már megbocsáss, az ÚJ szövetség nem erről szól, hanem arról, hogy Isten szeretet, és kegyelmes, irgalmas az emberhez Krisztusban, aki által megbékéltette ÖNMAGÁVAL a világot.
---Ezért nem "megdolgozni" kell, hanem "kérni" és "elfogadni"... Persze, ez megalázó az ember számára... Itt lenne a baj ?

"Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem." Ezzel értesz egyet ?-- Hát igen,- az alázat valóban nehéz dolog, az "ÉN"-t kell halálba adni,... pedig a "bűnbocsánat" kérése és annak "elfogadása" nélkül valóban nem megy, vagyis nem kapható az "Isten békessége"...

Nem prédikálni akartam,- csak ellentmondani keserű kifakadásodnak, mert van annak értelme,- hogy arról beszélgetünk, ki hogyan "értelmezi a Bibliát."

Szeretettel
Loisz

[quote="Indu"szét vagyok most zilálva...[/quote]

Kedves Indu!

Nem akarsz erről bővebben mondani valamit?- természetesen csak ami publikus
Hátha tudna valaki jó tanáccsal szolgálni...

szeretnék olyan keresztény lenni, aki világít, mint égen a csillag. és nem vagyok. és ezt az ambivalenciát nehéz összerakni magamban. és a sok botlás az önmagam kereszténységének hitelessége kérdését is feszegeti bennem. és nem látok egy felfelé ívelő tendenciát, egy előre haladást. csak egy helyben forgást. ez elég depresszió gerjesztő. kb ezek.

Azon morfondírozom, hogy ez az eleve elrendelés legalább akkora hajtóerővel bír a jóra való törekvésre, mint a szabad akarat elve. Persze lehet, hogy rosszul gondolom.

Merthogy a hívő hiszi, hogy ő eleve el van rendelve Isten Anyaszentegyházába. Ugyanakkor nem tudja azt, hogy Isten is hasonlóképpen gondolja-e ezt. És ilyenkor a bizonytalan tudás a maga napi rossz tapasztalataival önmagáról azt mondja, hogy necces, hogy ott lehetek Isten Egyházában, merthogy már megint elestem. A bizonytalan tudás a bizonytalan hithez vezethet, hiszen Krisztus szerint is ez van a legkevesebb bennünk. A bizonytalan hit magával hozza a bizonyítani akarást, a bizonyítási vágyat, de a tökéletes bizonyosságot sosem érjük el. Így ez a mechanizmus méginkább hajszol bennünket a bizonyítás felé. Tiszta mókuskerék!

Szerintem ez az emberi természetet ismerő mechanizmus legalább olyan hatékony a jócselekedetekre, mint a szabad akaratot prédikálók mechanizmusa. Ott abban nem biztosak az emberek, hogy elegendő jót cselekedtek, de valahogy elhitethetik magukkal, hogy baromi sok embernél több jót tettek. A bűneiket meggyónhatják, így sanszosabb, hogy megelégedettebbek a lekükben, mint mi.

Kedves Indu!
Gondolkodtam, mivel lehetne téged megvigasztalni. Eszembe jutott az, ami Rostának is. Meg az is, amit Péter mondott korábban a teljesítményről, kiegészítve azzal a gondolattal, hogy az az igazi teljesítmény egy hívőtől, amikor már nem a teljesítményétől teszi függővé a keresztyénsége hitelességét. A kegyelem végül is erről szól, csak olyan nehéz felfogni és elfogadni.
http://www.youtube.com/watch?v=k9IOZfZB ... re=related

Üdv szeretettel:
nX

Kedves Indu!

Olyan "ismerős" nekem ez a szép kívánság , és amikor magára néz -csak az undok bűnöket látja...
-Régebben olvastam egy mondatot, ami nagyon megragadott és elgondolkodtatott:

"A keresztyén élet a bűnbocsánat légkörében folyik..."

-Ez ellenkezett az én vágyaimmal, mert továbbra is a bűnt láttatja,...- aztán olvastam Pál ap.-tól "a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett". Más szavakkal: a törvény (ami nyilvánvalóvá teszi a bűnt) Krisztus karjaiba vezet, vagyis a bűnbocsánathoz,- ez pedig a belső békességhez, mert a "szív békessége a bűnbocsánat kegyelmén nyugszik."

-A békesség pedig a Lélek gyümölcse,... - mégis csak igaz a fent idézett mondat, tovább nem ellenkeztem vele... A csillag sem önmagától világít, hanem a Nap fényét veri vissza...

üdv.
szeretettel
Loisz