nemosinex írta:
Egyébként hogy a nagy elméleti igazságok gyakorlati életre lefordításának milyen ereje van, azt én most kapiskálom. Mindig hallottam ezt az ósdi mondást, hogy öldököljük meg az óemberünket stb. Nagyon szép! Jó, de hogyan kell ezt csinyálni? Hogyan ismered fel az óemberedet mondjuk egy teljesen ártalmatlannak tűnő indítékban? Hogyan öldöklöd meg?
exrefis írta:
Jól mondod, mindig a gyakorlaban válnak el a dolgok. A hiszekegyig mindenki egyetért, de amikor a hitet gyakorolni kell, akkor már nagy szakadékok tátonganak.
Korábban mondtam már ilyen példákat, hogyha valaki tényleg hisz valamiben, akkor úgy is cselekszik, annak megfelelően él, ha csak az elméletig jut el, a hitig, ha csak vallásos, akkor tulajdonképpen ugyanúgy fog élni, mint a hitetlenek.
Jól látjátok,egyedül valóban nem megy.Egyedül nem tudja az ember Isten parancsolatait betartani.Cseri Kálmán egyik igehirdetéséből idéznék most:
"meg lehet-e tartani Isten parancsait? Van-e olyan, hogy valaki a tízparancsolat szerint él. Hiszen Jézus még élesíti is ezeket a parancsolatokat. Hiszen azt mondja: nemcsak úgy lehet ölni, hogy leszúrom vagy agyonütöm a másikat, hanem úgy is, ha haragszom rá, vagy olyat mondok róla, hogy az gyilkos tőrré válik a számára. “Aki azt mondja az ő atyajafiáról”, — az is embergyilkos. És lehet házasságot törni a szemünkkel is, meg a szívünkben is, és az is annak számít Jézus előtt. Ki képes arra, hogy Isten parancsait betartsa?
A Biblia világos választ ad erre: senki! Isten parancsait egyedül Jézus Krisztus tud-ja betartani. Meg azok, akikben él Krisztus a hit által. Senki más nem! Enélkül lehet erőlködni, de minden ilyen vallásos erőlködés — bármilyen nemes szándékból szülessék is vagy — képmutatásba torkollik, mert nem fogja tudni betartani, és akkor azt a látszatot kelti, mintha betartaná, vagy kétségbeesésbe vagy cinizmusba torkollik, mert megállapítja, hogy ez nem embernek való, nem lehet betartani.
Isten éppen azért adta a törvényt — Pál apostol olyan szellemesen fogalmazza —, hogy odavezessen, vagy odakényszerítsen minket Jézushoz. Ha becsületesen gondolkozik valaki, rájöjjön arra: én ezt nem tudom betartani, de azt látom, hogy így kellene élni. Csak így érdemes élni. Akkor ez odakényszerít Krisztushoz, és azt mondom: Uram, ami nekem nem ment, az neked biztosan sikerülni fog. Gyere be az életembe, és te tartsd be az Isten törvényeit. Ezt nevezi a Szentírás újjászületésnek. Amikor nem az én Istennek való engedelmességre képtelen természetem erőlködik újra és újra, hanem átadom a helyet Jézusnak, és azt mondom: gyere, és te uralkodj bennem. És amikor én már egy kritikus helyzetben felemelném a hangomat, hogy megmondjam a magamét, akkor egy pillanatra eszembe jut: megint félre akarok állni előled, s parancsolj Uram előrefáradni. Hiszen én átadtam az uralmat neked, most te szólalj meg ebben a helyzetben. És olyan gondolatokat fog eszembe juttatni, amikről én tudom a legjobban: nem az én gondolataim, és olyan szelíd hangon fogom elmondani, amire addig nem volt példa. Ez nem én vagyok, hanem a hit által bennem élő Krisztus. Ez így működik, és ezt nevezik keresztyénségnek."(Cseri Kálmán-Új szív)
De hogy még jobban körüljárjuk ezt a témát,vagyis hogy mit jelent a hitben való járás,mit jelent a mindennapokban a Krisztus követés,mikor valakinek Ő a szívében él,és Ő veszi át az irányítást,ezekről szeretnék még idézni Cseri Kálmántól:
"Aki azonban engedi, hogy Jézus Krisztus uralkodjék rajta, és valóságos Krisztus-uralom valósul meg az életében, annak győzelmes élete lesz. Az ilyen ember mindig teret enged Jézusnak. Enged neki – ezt jelenti engedelmeskedni a gyakorlatban. Félreállok az Ő útjából, amikor a magam indulatai, vágyai, ösztönei felülkerekednének, és érzem, hogy elragadnának – félreállok és azt mondom: Uram, Jézus, parancsolj előrefáradni. Átadom a terepet neked. Komolyan gondoltam, hogy te légy az én életem ura ebben a kérdésben. Cselekedjél, amit te jónak látsz.
Ehhez kell döntés, egy komoly elhatározás, és utána kell a hit; a hit a gyakorlatban azt jelenti, hogy valóságos közösség Krisztussal, és helyzetről-helyzetre engedelmeskedés Krisztusnak. A hit nem valami megfoghatatlan elvi dolog, az a gyakorlatban történik. Kész vagyok újra és újra önmagam ellen dönteni, ha szembeszegülök Krisztussal, és Krisztus mellett dönteni. Ezt egyszer elhatároztam, és utána elkezdem gyakorolni. Engedem, hogy az Ő uralma érvényesüljön az életemben. (Cseri Kálmán-Uralkodjál rajta)
"A Krisztussal járó ember úgy tölti be a törvényt,a tízparancsolatot,hogy nem kívülről hangzó előírásokat próbál teljesíteni,hanem belső inditás és kényszer,segítségével élhet Isten akarata szerint.Végül is,a hívő ember életében Isten parancsait a hit által bennünk élő Krisztus teljesíti.
Természetesen ez nem megy újjászületés nélkül.De mit jelent újjászületni?Mit jelent ez gyakorlatilag?Most is Cseri Kálmántól idéznék:
"Isten különös munkája minden ember életében, ha látni kezdi a bűneit, és azok fájnak neki. A Szentlélek csodája az, ha egy becsületes, derék, vallásos ember is eljut oda, hogy megtérésre van szüksége, mert másként elkárhozik. De meg ne álljatok itt! Ez csak a felébredés, Ezt követnie kell a megtérésnek, ami azt jelenti: elfordul az ember az egész addigi életvitelétől és gondolkozásától, és teljes szívével odafordul Isten felé. Magyarul: amit az életében bűnnek lát, azt megutálja, Isten előtt megvallja úgy, hogy ki is mondja, nemcsak gondolatban, hanem esetleg tanú előtt, egy lelkigondozó előtt, egy gyóntató előtt, és Istent kéri: újat kezdhessen Ővele. Ezeket a bűneit el is hagyja, és attól kezdve hagyja, engedi, akarja, hogy Isten akarata érvényesüljön az életében. Ő legyen az Úr, Ő diktáljon, Ő szabja a törvényt: „Egy vágyat hagyj nekem – ahogy énekeltük –, hogy halljam és kövessem szent igazságodat.” Ezt nevezik megtérésnek. És ez marad el nagyon sok, jó szándékú, kedves, tiszteletre méltó, Istent kereső vágyakozó ember életéből. Ezért nem lesz a vágyaikból semmi, vagy megmarad holtig vágynak, és nem lesz belőle felszabadult, boldog új élet, amikor mások számára is Isten áldását tudnák közvetíteni.
A megtérés azt jelenti: valaki elfordul az addigitól, és odafordul Istenhez. Tehát elítéli mindazt, ami nem Isten szerint való volt az életében, minden olyan tanítást és gyakorlatot, minden olyan babonaságot, mindent, ami Isten törvényébe ütközik, ami engedetlenség és tisztátalanság, minden szokást, minden szóhasználatot, minden szenvedélyt, ami megkötözte, és teljes szívével Istenhez fordul, és tőle vár – nemcsak segítséget és bocsánatot – de útmutatást és parancsot. Persze, ez nem történik egyszerre, mindez nem a mai napon történne meg, aki ezt valóban komolyan veszi, de ma kell elkezdeni. Valamivel, amire Isten különösen oda teszi az ujját, és különösen rámutat. Enélkül nem lehet újat kezdeni."
"Az igazi megtérés nem érzelmi fellángolás,nem új ismeretek elfogadása,hanem egy élő személynek,mégpedig a feltámadott Jézus Krisztusnak való azonnali engedelmeskedés,és folyamatos engedelmeskedés."
