Parókia fórum • Téma megtekintése

Loisz

(Testvéri levelezés lelki dolgokról)

Kedves Testvérem!

Én is örültem a válaszodnak,... érdekelt minden téma, amiről szó volt.--- Igen, én is határozottan azt "gondolom", hogy ez a megállapítás: "A gondolkodás során a lélek magával beszélget", így nem áll meg. Mindaz, amit leírtál igaz.- Egyébként szerintem nem felesleges a "gondolkodásról" tudatosan gondolkodni,- mert a cselekedeteink rugója a gondolat.

Arról nem is beszélve, hogy vannak gondolatok, amelyek nem belőlünk, hanem a Sátántól valók. Az un. negatív gondolatok !!! Amik bántanak, rossz érzést keltenek stb. Ezeket "ki kell dobni", nem foglalkozni velük,- mert ha megmaradnak, akkor előbb-utóbb a gondolatok foglalkoznak velünk.- "Nem tudok szabadulni ettől, vagy attól a gondolattól..." lehet hallani... És bizony nagyon csodálatos, ha az Úrral élünk, AKKOR meg tudunk szabadulni !!!! vagyis rögtön az Úrhoz vihetjük, és Ő megszabadít.- Ilyenek a régi (már megvallott és megbocsátott) bűnök elő-elő jövetele. - Én számtalanszor tapasztalom és nagyon hálás vagyok, hogy készen van a szabadítás! - Emlékszem "régi" időkre, amikor még ki voltam szolgáltatva,- hogy meg tudott kínozni...

-Társadalmi vonatkozásban is sokat foglalkoznak psz-ok a "pozitív" gondolatok fontosságával.--- Pál apostol is felhívja a figyelmünket Fil.4,8-ban, hogy miről GONDOLKODJUNK !...

Idézet:

Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!

Na szóval, nem felesleges dolog ez, de helyes mederben kell tartani.- Nekem nagyon jó, a Timótheushoz írt levélnek az a része, ahol egyrészt bíztatja, hogy gondolkodjon arról, amiket neki írt az apostol, de hozzá teszi, hogy "az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts." -

Idézet:

2Tim 2,7
Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts.

- Annyira igaz !!!!! Különösen, ha kérjük is,- az Úr megadja a bizonytalan dolgoknál, hogy megértsük, ami Tőle való, de előbb foglalkozni kell vele, gondolkodni felette, keresni a "megértést."

-Más: van egy gyönyörű gondolat, amit réges-régen írtam ki magamnak, Farkas József ref.lelkésztől való:
"Először is: a szívünkbe kell rejteni Isten igéjét, hogy átjárja az életünket. - Csak így fog Isten igéjének tanítása természetes módon kiáradni belőlünk, felhasználva az élet minden területét, lelki igazságok továbbítására."

-Nem csodálatos ? Ez az az állapot, amikor VALÓSÁG az, hogy Krisztus bennem és én Krisztusban.- Nem kell erölködni, hogy krisztusi legyen gondolat,szó,cselekedet,... csak engedni uralkodni.

Cseri K. is hasonlót mondott egyszer: "Csak a befogadott igének van HATÁSA az életünkre."

---Úgy gondolom, hogy erről szól a 2.Kor.3,18 is, - a metamorfózis igéje.-

Idézet:

Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.

Engem nagyon megragad ez a tény és lehetőség,- hogy ez megvalósulhat, nagyon vágyom rá.--- Nem verejtékszagú az igyekezet, hanem "egyszerűen": ha "él bennem a Krisztus", akkor Krisztus kiáradás van.

Az Úr áldjon és őrízzen meg !

Szeretettel
Loisz

rosta

Loisz írta:

Igen, én is határozottan azt "gondolom", hogy ez a megállapítás: "A gondolkodás során a lélek magával beszélget", így nem áll meg. Mindaz, amit leírtál igaz.-

Kedves Loisz, sajnos nem derül ki, hogy a Platónnak tulajdonított idézet miért nem áll meg így, ahogy le van írva. Amiket olvasni lehet a hozzászólásodban fontosak, de magával az idézettel nem foglalkoznak. Légyszíves írd meg, hogy a beszélgetésetekben miként cáfoltátok meg ezt az idézett platóni feltevést, illetve hogyan is gondolkoztok erről. Tényleg érdekel. Köszönöm!

Loisz

rosta írta:

Loisz írta:

Igen, én is határozottan azt "gondolom", hogy ez a megállapítás: "A gondolkodás során a lélek magával beszélget", így nem áll meg. Mindaz, amit leírtál igaz.-

Kedves Loisz, sajnos nem derül ki, hogy a Platónnak tulajdonított idézet miért nem áll meg így, ahogy le van írva. Amiket olvasni lehet a hozzászólásodban fontosak, de magával az idézettel nem foglalkoznak. Légyszíves írd meg, hogy a beszélgetésetekben miként cáfoltátok meg ezt az idézett platóni feltevést, illetve hogyan is gondolkoztok erről. Tényleg érdekel. Köszönöm!

Kedves rosta!
Igazad van,- de egyben túl hosszú lett volna,- én meg -önzően- a saját gondolataimmal voltam tele, amit leírtam...
-Íme az előzmény:

Idézet:

Ezt a mondatot nem látom igazán helytállónak. A gondolkodásom (ha pl. kívülállóként szemlélem) sokat elárulhat a lelkemről. De amikor gondolkodunk valamiről, nem feltétlenül tudatosul bennünk, hogy mit árul el a lelkünkről az, amit éppen gondolunk. Tehát nem biztos, hogy információkat nyerek közben a lelkemről. Márpedig a BESZÉLGETÉS jó esetben kölcsönös információáramlást jelent.

Vannak olyan gondolatok is, amelyek még csak nem is árulnak el semmit a lélekről. Ha pl. el akarom adni a házamat, s azon gondolkodom, hogy vajon mennyit érhet – ez nem árul el semmit a lelkemről. És ez nem is beszélgetés a lelkemmel.

De amikor árulkodik a gondolatom a lelkemről (pl. azon gondolkodom, hogy jó lenne több időt tölteni Istennel), ez akkor sem BESZÉLGETÉS, KOMMUNIKÁCIÓ a lelkemmel, legfeljebb MONOLÓG.

Eszembe jutott, hogy a fenti gondolat megfogalmazója talán azért vont le ilyen következtetést, mert előfordul, hogy gondolatban vitatkozunk. Gondolunk valamire, de van egy belső hangocska, egy másik gondolat, ami ellentmond, és az oda-vissza gondolatok végén kialakul egy lezárás, egy döntés, amiben természetesen a lelkünk tevékenyen részt vesz.

Az is eszembe jutott, hogy a mai világban sokan mindenféle zajt csapnak maguk körül (rádió, tévé, zene), hogy ne legyen csend, mert a csendben előjöhetnének olyan gondolatok, amire nem akarnak gondolni.

A gondolatainkban sokszor megjelennek a lelki problémák is…mindaz, ami foglalkoztatja a lelkünket – s itt újra kilyukadunk oda, hogy a gondolataink a lelki folyamatainkról „beszélhetnek”, árulkodhatnak adott esetben.

Talán a fenti idézet kigondolója ezt akarta megfogalmazni egy frappáns mondatban.
Érteni vélem, mit akart megfogalmazni, de szerintem nem igazán találó.

Ugyanakkor ilyesmiről vitatkozni szerintem felesleges, mert egyáltalán nem lényeges.

És Te, mit gondolsz erről, engem is érdekel és nem tartom lényegtelennek, bár nem gondolom, hogy vita-téma lenne.

Üdv.
Loisz

rosta

Kedves Loisz!
A Platontól idézett mondatot azért mertem beírni, mert semmit sem mond a lélek lényegéről. Csak annyit mond, hogy a gondolkodás során a lélek magával beszélget. Nem mond semmit az ő lélek elméletéből, szimbolikájából, nem mondja ezzel azt, hogy a lélek örök, vagy mulandó, gyakorlatilag semmi lényegit nem mond a lélekről, ami például egy keresztyént hitbélileg érdekelne. Csak azt, amit tapasztalunk, hogy a bennünk ülő kisember (valaki így fogalmazta meg a lelket) folyamatosan dumál bennünk. Te ezt sokkalta finomabban fogalmazod meg:

Loisz írta:

Eszembe jutott, hogy a fenti gondolat megfogalmazója talán azért vont le ilyen következtetést, mert előfordul, hogy gondolatban vitatkozunk. Gondolunk valamire, de van egy belső hangocska, egy másik gondolat, ami ellentmond, és az oda-vissza gondolatok végén kialakul egy lezárás, egy döntés, amiben természetesen a lelkünk tevékenyen részt vesz.

A kisember által, aki pőrén üldögél ott bent a jelen pillanatban, amely máris a múlt idővé válik és őszintén kitárgyalja a gondolatokat, véleményeket, képesek vagyunk átérezni ennek a kisembernek az érzéseit, akár videoklip szerűségeket látunk a szemével, illatok idéződnek fel és érzések hasítanak belénk a múltból. Ahogy írod akár kellemetlen dolgokat is elüt ez a kisember mondjuk amikor valamit kényszeresen csináltat velünk, filmeket nézünk, vagy pótcselekvést végzünk.

Ami miatt felfigyeltem erre a gondolatra az amiatt volt, mert szerintem Pál, majd ő alapján Kálvin is erre a kisemberre gondolhatott akkor, amikor arról beszél, hogy milyen bűnös, rossz természetünk van. Merthogy ez a kis ember azért elég nagy disznó tud lenni. Megítél másokat, a maga hasznát nézi, kineveti a kisebbet, önző módon félti a tulajdonát és a többi jómadárságról ne is beszéljünk.

Nehéz dolga is lehet persze, hiszen megszólalhat az ő ismerete, az un. lelkiismeret, aki vitába szállva vele, mint valami angyal kisebb-nagyobb hatásfokkal megrója őt és helyes utat mutat neki. Aztán a kisember arrafelé veszi az útját amerre ennek a lelkiismeret nevű angyal lelkifröccsének hatására sarkallva lesz. Már ha egyáltalán figyelembe veszi az ő lelkiismeretének a szavát.

Loisz

Igen, értelek.- Azt emeled ki, amikor az ember "gondolatban önmagával beszélget". Persze, van ilyen nagyon is sokszor.- De az idézet úgy fogalmazódott meg, mintha minden gondolkodás ezt jelentené.- Ez pedig nem áll meg. Sokféle gondolat átfut rajtunk,- sőt kifejezetten kívülről jövő, nem tőlünk való, nem Istentől való, hanem MÁS szellemi hatalmaktól,- melyeket el kell utasítanunk és nem foglalkozni velük, mert rossz felé visznek. -
Pál mondja:"Nem test és vér ellen van a mi tusakodásunk, hanem erők és hatalmak, a sötétség világának urai, a gonoszság lelkei ellen..." és bizony sokszor akaratunk ellenére is az uralmuk alá kerülünk.

Luther erre mondta egyszer nagyon találóan: "Azt, hogy a madár átszálljon a fejünk felett, nem akadályozhatjuk meg. De, hogy fészket rakjon a kalapunkon, azt már igen."

-Persze, erre csak a keresztyén hívő képes igazán: "Ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek." A döntés és megvalósítás erejét Jézustól kaphatjuk, csak hát nagyon sokszor kiesünk az Ő hatalmi köréből, és olyan gondolatnak engedünk, amit később megbánunk...

üdv
L.

Loisz

Idézet:

HATÁSTALAN FEGYVEREK

"Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak,
meghazudtolsz minden nyelvet, amely törvénykezni mer veled..."
(Ézs 54,17).

Az ellenség táborában nagy a csengés-bongás: fegyvereket kovácsolnak a hívők legyőzésére.
Nem tehetnék azonban ezt sem még, ha a hívők Ura nem engedné meg nekik, hiszen Ő teremtette a kovácsot is, aki az izzó parazsat éleszti.
Lám, milyen szorgalmasan dolgoznak!
Mennyi kardot és dárdát készítenek!
Hadd csinálják csak, úgysem mennek velük semmire, mert minden fegyveren ott a felirat: "Célt téveszt".

Most pedig figyeljünk egy másik lármára: a szidalmazó beszédre.
A nyelv félelmetesebb fegyver, mint amit üllőn kikalapálnak, és mélyebb sebet vág a kardnál és a dárdánál.
Mi lesz velünk most?
Rágalmazás, hamisság, gyanúsítgatás, gúny - a nyelv megannyi mérgezett nyílvesszője; ki állhat meg velük szemben?
Az Úr, a mi Istenünk megígéri, hogyha nem is tudjuk elhallgattatni ezeket, Ő megszabadít, hogy a csúf nyelvek tönkre ne tegyenek minket.
Most ugyan kárhoztatnak minket, de végül ők fognak kárhoztatni, éspedig mindörökre.
A hazugságokat szóló szájak elnémulnak, és valótlanságaik csak dicsőségére válnak majd azoknak, akik annyit szenvedtek miattuk.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

rosta

Loisz írta:

Igen, értelek.- Azt emeled ki, amikor az ember "gondolatban önmagával beszélget". Persze, van ilyen nagyon is sokszor.- De az idézet úgy fogalmazódott meg, mintha minden gondolkodás ezt jelentené.- Ez pedig nem áll meg. Sokféle gondolat átfut rajtunk,- sőt kifejezetten kívülről jövő, nem tőlünk való, nem Istentől való, hanem MÁS szellemi hatalmaktól,- melyeket el kell utasítanunk és nem foglalkozni velük, mert rossz felé visznek. -
Pál mondja:"Nem test és vér ellen van a mi tusakodásunk, hanem erők és hatalmak, a sötétség világának urai, a gonoszság lelkei ellen..." és bizony sokszor akaratunk ellenére is az uralmuk alá kerülünk.

Igen, ez így van szerintem is, no meg egyes teológusok szerint is. A hgy-s kollégám például katolikus precizitással sorolja fel a gondolatok fajtáit. Az értelmezésük szerint négy féle gondolat van. A rosszabb felől kezdve az ördögi, a testi, a lelki, a szellemi gondolatokat különböztetik meg a hgy-sek. Ezzel voltaképpen egyet lehet érteni, ha a szellemi helyére a Szentlélek inspirálta gondolatokat helyettesítjük be.

Fontos számunkra, hogy ezek elől a gondolatok elől nem lehet elbújni, ezek a gondolatok megtalálnak bennünket, bármennyire is akarunk például elefántcsont toronyban létezni. Ahogy az általad idézett Pál igét értelmezem, a bennünk üldögélő kisembernek alapból testi, lelki gondolatai vannak és bizony az ördögi gondolatokat is megforgatja magában ez a kisember, amikor magában beszélget. És ezért válik fontossá, hogy ez a kisember milyen elkötelezettséggel, milyen hittel forgatja ezeket a gondolatokat, amelyek elől nem lehet elrejtőzni.

Természetszerű lenne, hogy a Krisztusba vetett hittel társalgó kisember jó gondolati döntéseket hoz, automatikusan a lelkiismeretére hallgat. Pedig ez távolról sincs így, merthogy ezer és egy oka van annak, hogy nem jó gondolatok mentén mérlegel és dönt ez a kisember. Tömören az ördög nem alszik soha, sosem mond le róla, hogy bepalizzon, befűzzön bennünket...

Loisz

Idézet:

négy féle gondolat van, - az ördögi, testi, lelki, szellemi

Tulajdonképen egyet lehet érteni ezzel a kategorizálással,- ha az ördögibe beleértjük mindazt, amit Pál úgy fejez ki, hogy a "sötétség urai, a gonoszság lelkei, amelyek a mennyei magasságban vannak".
-Engem mindig megdöbbent, ha ezt az igét olvasva, belegondolok: milyen erőknek vagyunk k i t é v e. Való igaz, hogy Isten gondviselése nélkül nem maradhatnánk meg.-
-A test "kívánságai" is egyértelműek, - a lelki alatt pedig az "érzelmi világunkat" értjük, ami még mindig a testünkhöz tartozik, tkép. az indulat, akarat világa, de nem tartozik bele az Istennel való kapcsolatunk.- És - hova tartozik az értelem, az ész ?
ami a tudomány, művészet stb. világa, talán a "testhez".

-Azért soroltam fel, mert az utolsón - a "szellemin" Te is megálltál,- hogyha a "Szentlélek által inspirált" gondolatokat értjük.- Így igaz.- A szellemi kifejezés nem a legszerencsésebb, mert a magyarban a "szellem" szónak sokféle tartalma lehet,- de nincs jobb egyelőre, viszont nagyon fontos megkülönböztetni a testhez kapcsolódó "lelkit",- az isteniből származó "lelkitől". -

-A "kisember" analógiája nagyon tetszik, jól kifejezi a valóságot...

, de a következő mondattal már nem értek egyet.

Idézet:

Természetszerű lenne, hogy a Krisztusba vetett hittel társalgó kisember jó gondolati döntéseket hoz, automatikusan a lelkiismeretére hallgat.

-A lelkiismeret nem azonos a Krisztusba vetett hittel.- Az én tudásom szerint a lelkiismeret - a teol. fogalmazásában: "Istennel való együtt tudás", - és minden emberben működik, jól, rosszul; abban is, aki nem hisz Krisztusban.-

A Krisztusba vetett hithez újjászületés kell, akkor kerülhet valaki élő kapcsolatba vele, és akkor lesznek valakinek "Szentlélektől inspirált" gondolatai.

Loisz

Idézet:

ÁLLHATATOSSÁGRA NEVEL

"De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az Úr" (5Móz 7,22).

Az Úrért való küzdelmünkben ne várjunk egy csapásra győzelmet.
A gonosz gondolatok és cselekedetek szívósak.
Vannak vidékek, ahol évek szívós munkája kell ahhoz, hogy csak egy is eltűnjön az ott élő embereket beszennyező számos bűn közül.
Ezért teljes erőnkkel tovább kell küzdenünk, még akkor is, ha egyelőre kevés a látható eredmény.

A feladatunk ebben a világban az, hogy Krisztus számára nyerjük meg az embereket.
Ne megalkuvásokba menjünk bele, hanem a gonosz ellen küzdjünk.
Ne népszerűségre törekedjünk, hanem harcoljunk komolyan minden bűn ellen. Hitetlenség, iszákosság, tisztátalanság, elnyomás, világiasság, tévelygés: mindezek "kiűzendők".

De ezt csak az Úr tudja véghezvinni, éspedig hűséges szolgáin keresztül.
Legyen áldott a neve, hogy megígérte, hogy meg is fogja tenni: "elűzi előled ezeket a népeket".
De apránként cselekszi ezt meg, hogy állhatatosságra neveljen bennünket, növelje hitünket, éberségre tanítson és arra, hogy ne legyünk testünk kívánságának a rabjai.
Ezért adjunk hálát Istennek minden kis sikerért, és könyörögjünk nagyobbakért.
Ne dugjuk vissza "hüvelyébe a kardot", míg teljesen be nem fejeztük, amit az Úr rajtunk keresztül akar elvégezni.

Végy bátorságot, én lelkem! Haladj csak apránként mindig előbbre, és meglátod, a sok kis lépésből milyen nagy egész lesz a végén!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Loisz

2010.nov.28. Az év első ÁDVENTI vasárnapja.

Idézet:

-Mit is jelent az "Advent" szó?

Advent, Adventus Domini = az Úr eljövetele, röviden: Úrjövet.
Advent az Úr kegyelemhozó eljövetelére való felkészülés időszaka.

-Milyen Úrjövetről emlékezünk meg Adventben?

1. Történelmi Úrjövet. Az Ószövetség várakozása Krisztus első (alázatos) eljövetelére "az idők teljességében".
2. Kegyelmi Úrjövet. A hívő lélek várakozása Krisztus folytonos (lelki) eljövetelére a Karácsonyban.
3. Eszkatologikus Úrjövet. Az Egyház virrasztó várakozása Krisztus második (diadalmas) eljövetelére az Utolsó Napon.

Kik az Advent lelki mesterei?

1. Ézsaiás próféta, a vágyakozás tanítója: "Harmatozzatok, egek, onnan felülről!" (Iz 45,8)
2. Keresztelő Szent János, a felkészülés tanítója: "Készítsétek az Úr útját!" (Mt 3,3)
3. Szűz Mária, az önátadó, alázatos várakozás tanítója: "Legyen nekem a te igéd szerint!" (Lk 1,38)

-Mi jellemzi az Adventi lelkületet?

1. Saját gyengeségünk, megváltásra való rászorultságunk tudata, mert "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak megkegyelmez" (Jak 4,6).
2. Bűnös múltunk elutasítása, fohászkodás Isten irgalmáért: "Mutasd meg nekünk, Urunk, irgalmasságodat!" (Zsolt 84,8).
3. Figyelmes, éber várakozás, reménykedő virrasztás: "Virrasszatok, mert amely órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia!" (Mk 13,35).

-Melyek az Advent sajátos gyakorlatai?

1. Csönd, elmélkedés, imádság.
2. Készülés Karácsonyra.
3. Bűnbánat.

-Melyek az Advent szimbólumai?

1. A viola szín: az összeszedettség, szent fegyelem és bűnbánat színe.
2. A visszafogottság, a várakozó komolyság jelei.
3. Nem liturgikus jelkép, - de segítheti elmélyülésünket az újabb korban divatba jött Adventi koszorú. Mintegy élő naptár mutatja a családnak, a templomi közösségnek a Karácsony közeledését.

Loisz

Idézet:

AZ ÚRRA FIGYELJ ÉS MEGSZABADULSZ !

"Rám figyeljetek a föld legvégéről is,
és megszabadultok,
mert én vagyok az Isten, nincs más!"
(Ézs 45,22).

Ez az ígéretek ígérete, szellemi életünk alapja.
Az üdvösség akkor kezdődik el számunkra, amikor először felnézünk az igaz és szabadító Istenre.
Milyen egyszerűen jelöli meg Igénk a tennivalónkat:
"Rám figyeljetek!"
Mennyire józan ez a követelmény.
A teremtménynek teremtőjére kell figyelnie.
Elég sokáig figyelgettünk már másfelé, itt az ideje, hogy most már csak az Úrra figyeljünk, aki magához hív és üdvösséget kínál nekünk.

Csak figyelmet kér.
Miért ne tennénk ezt meg azonnal?
Nem kell semmit magunkkal vinnünk, csak nézzünk Krisztusra, aki kereszthalála után a mennyei trónra ült.
Nem kell ehhez sem előkészület, sem kínos erőfeszítés: nem szükséges hozzá gazdagság, bölcsesség vagy erő.
Mindent megtalálunk az Úrban, a mi Istenünkben, amire szükségünk van, és ha mindent Tőle várunk, akkor minden a miénk is lesz és üdvözülünk.

Jöjjetek, távollévők, figyeljetek reá!
A föld legvégéről is irányítsátok Krisztusra tekinteteteket.
Ahogy a legelhagyottabb vidéken élők is látják a napot és élvezhetik fényét, úgy ti is, akik talán a halál kapujában vagy a pokol küszöbén éltek, egy pillantás által befogadhatjátok Isten világosságát, a mennyei életet és az Úr Krisztus szabadítását.
Ő Isten, és ezért tud megmenteni minket.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Loisz

Idézet:

A HELYES MAGATARTÁS

"Aki feddhetetlenül él, biztonságban él" (Péld 10,9).

A feddhetetlen talán lassan halad előre, de biztosan jár.
Aki siet meggazdagodni, nem bizonyos a dolgában.
Az állhatatosan becsületes ember esetleg nem gazdagszik ugyan meg, de békessége lesz, az biztos.
Ha mindig azt tesszük, ami igaz és helyes, akkor szilárd talajon járunk és tudhatjuk, hogy minden lépésünknek biztos alapja van.
Viszont a kétes ügyletek által elért legnagyobb siker is csalóka marad mindig, és aki a sikert elérte, annak állandóan félnie kell, hogy egyszer csak számadást kell adni a dolgairól, és akkor nyeresége kárhoztatni fogja őt.

Ragaszkodjunk ezért inkább az igazsághoz és a becsületességhez.
Isten kegyelme által kövessük Urunkat és Mesterünket, akinek szájában nem találtatott csalárdság.
Ne féljünk a szegénységtől. sem attól, hogy megvetnek bennünket.
Soha, semmilyen körülmények között ne tegyünk olyasmit, amit lelkiismeretünk helytelenít.
Ha elveszítjük lelkünk békességét, többet veszítünk, mint amit pénzen meg lehet vásárolni.
Ha viszont megmaradunk az Úr útján, és soha nem vétkezünk lelkiismeretünk ellen, biztos úton járunk, bármi jöjjön is.
Mert ugyan, ki árthat nekünk, ha a jót követjük?
A bolondok tartsanak bár bolondnak következetes becsületességünk miatt, de a tévedhetetlen Bíró ítélete egykor nekünk fog igazat adni.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Loisz

Ádvent 2. vasárnapja
2010.12,05

Idézet:

SZABADÍTÓ

"Ő szabadítja meg népét bűneiből" (Mt 1,21).
****************************************

Uram, szabadíts meg bűneimből!
Az Úr Jézus neve bátorít fel arra, hogy így merészeljek imádkozni.
Ments meg korábbi bűneimtől, hogv ne legyek egyiknek se a rabja.
Szabadíts meg kedélyhullámzásaim bűnétől, hogy ne legyek gyengeségeim rabszolgája.
Szabadíts meg az állandóan szemem előtt folyó bűnöktől, hogy ne szűnjek meg utálni azokat.
Szabadíts meg rejtett bűneimtől, amelyeket még nem is ismerek fel, mivel nincs bennem elég világosság.
Szabadíts meg a hirtelenül és váratlanul rám törő bűnöktől, ne engedd, hogy a nagy hevességgel feltámadt kísértések magukkal ragadjanak.
Óvj meg Uram minden bűntől.
Ne engedd, hogy bármiféle vétek eluralkodhasson rajtam.

Egyedül Te teheted ezt meg.
Én képtelen vagyok lerázni belső láncaimat, legyőzni természeti emberemet.
Te ismered a kísértést, hiszen Te magad is megkísérttettél.
Te ismered a bűnt, hiszen elhordoztad annak terhét.
Te tudsz egyedül nekem segíteni a kísértés órájában.
Te meg tudsz óvni, hogy ne vétkezzem, és Te vagy egyedül segítségem, ha már megtörtént a baj.
Már a neved is prófécia volt arról, hogy Te leszel a Szabadító.
Kérlek, add, hogy megtapasztalhassam a mai napon is, hogy ez így igaz.
Add, hogy ne engedjek az indulatnak, a büszkeségnek, a csüggedésnek vagy bármilyen más gonoszságnak.
Szabadíts meg engem, hogy szentül élhessek, és neved megdicsőítessék bennem!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Loisz

ADVENT 3. vasárnapja

Idézet:

ISTEN FÉNYE A SÖTÉTSÉGBEN

Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból;
hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak,
hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára." Lk 1,78-79

"Mert Te gyújtasz nekem mécsest Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben" (Zsolt 18,29).

Megtörténhet, hogy lelki sötétségben ülök, és ha ez egyben szellemi sötétség is, akkor semmilyen emberi erő nem adhat nekem világosságot.
De áldott legyen az Isten, aki képes megvilágítani életemet és meggyújtani "mécsesemet".
Még ha akkora is körülöttem a sötétség, hogy már szinte tapintható, az Ő fénye át tudja törni a feketeséget, és képes azonnal világosságot támasztani körülöttem.

Az a nagy kegyelem ebben, hogy ha Isten gyújtja meg a lámpásomat, azt senki el nem olthatja, nem is fogy ki belőle az olaj, sem nem alszik el magától.
A fény, amelyet az Úr a világ hajnalán teremtett, még ma is árad. Isten olykor talán tisztogatja lámpásait, de kialudni sohasem hagyja őket.

Ezért énekelhetek a sötétben is, mint a fülemüle.
Vágyakozásom dallamot formál, reménységem adja a hangot.
Hamarosan örvendezhetek az Isten által meggyújtott lámpás fényének.
Most még komor és elcsüggedt vagyok. Talán az időjárás okozza, talán testi gyöngeség, vagy egy hirtelen támadt baj.
Bármi is okozta sötét hangulatomat, tudom, hogy egyedül Isten gyújthat ebben a sötétségben világosságot.
Csak Őrá nézek.
Nemsokára itt lesz lámpása, és az Ő világosságában ítélhetem meg a dolgokat. Egyszer pedig, ha majd eljön az ideje, ott leszek, ahol nem lesz már szükség sem lámpásra, sem napfényre; mert az új Jeruzsálemet Isten dicsősége fogja megvilágítani (Jel 21,23).

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Loisz

Üres várakozás helyett: adventi szolgálat.

Gyökössy Endre: SZERESS MOST ! c.könyvéből részlet.

"A szeretetszolgálathoz soha nem lehetünk elegen. Ha te csak ülsz, és úgy olvasol a szeretetszolgálatról és azt gondolod, hogy ez főleg mások dolga, - nos, akkor szívleld meg az alábbi történetet:

-Egyszer egy öreg, fáradt, beteg lelkipásztor a szeretetszolgálatról prédikált és azzal fejezte be:
-Testvéreim, imádkozzatok azért, hogy küldjön az Úr munkatársakat, mert nagyon kevesen vagyunk, akik résztveszünk a munkában!

-Néhány nap múlva az egyik híve felkereste és azt mondta neki:
Tiszteletes úr, én egy hétig imádkoztam, hogy küldjön magának valakit, aki besegít a szeretetszolgálatba.- Aztán a hét végén egyszerre azt mondja nekem az Úr:
"Hát mit nyafogsz ? Indulj és te jelentkezz a papodnál, kérj tőle valami feladatot !"
-Mivel megfelelő embert nem tudtam kiimádkozni a tiszteletes úrnak, hát itt vagyok én.
--Hadd kérjelek: imádkozz, testvér, hátha neked is azt sugallja a Gazda: Mondd, hogy "Itt vagyok, és használj engem a szeretetben - szolgálatra!"

LEGYÜNK KRISZTUS CSELEKVŐ KEZE!