Ezért linkeltem be az egész igehirdetést.Újra írom tehát:NEM ERRŐL VOLT SZÓ,CSAK MINT EMBERI RAJONGÁSRÓL.

Eddig érthető?


http://www.refpasaret.hu/pasaret/pred.php?id=1844

legalábbis érthetőBB, mint a hit=engedelmesség képlet!

a dicsőítés kimerülése egy színpadi műsorban nekem a rajongás téves megnyilvánulása és ez a rajongás az élet kísértéseiben, próbáiban kevés, ahogy Péter esetében látjuk. Rajongani a megfeszitett Jézusért, de Ő érte csak az tud, akinek az Ő halála többet adott minden másnál

cca. 35 év ilyen "színpadi műsoros" dicsőítő múlttal köszönöm szépen a nagyrabecsülésedet! ({)

/egy szkeptikus rajongó

- Ej, ej,- nagyon jól csűröd, csavarod,- ezt már ismerjük.
Károly idézetét teljesen kicsavarod,- pedig a "betű megöl, a Lélek pedig megelevenít". Ha csak a betüket rakjuk ide-oda, lélektelenül vitázva, abból nem lesz semmi.- A rajongás lelke NEM a Biblia szótárában, hanem pld. a korinthusiak lelkületében szerepel. - "Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én Kéfásé, én meg Krisztusé"... - Manapság: "Én nyelveken szólok, tehát én vagyok az igazi hívő !...

-És bizony Péter bizonygatása is csak "rajongás" volt! "Soha meg nem tagadlak" !!!
Emberi fellángolás,- és hiányos önismeret!
********************



-Tehát mégis van ilyen ? - Te mondod !

sziasztok.
a reformáció idejében lévő rajongó testvérek (paraszt próféták Münzer Tamásék) fegyvert ragadva gyakorlatilag forradalmat "szítottak" az akkori társadalmi berendezkedés ellen.

A karizmatikus reformátusok nem akarnak forradalmat
Egyetértek azzal, hogy nem csak a nyelveken szólás ajándéka létezik és elég rossz, ha csak ez van kiemelve.
Sz id rossz, ha a karizmatikusságról csak a "szinpadi zene" jut eszünkbe.

Nem gondolom, hogy a karizmatikus reformátusok - reformátusok fekete fehér felosztás lenne.

Számomra a karizmatikus reformátusság azt jelenti, hogy tudom, hogy csak hit által, kegyelemből van üdvösség, vallom a Sola Scriptura elvét, tudom, hogy ISten kiválasztott elkezdte bennem a jó dolgot és be is fejezi, ezen kívül a Szent Lélek az olvasott Igét megeleveníti és gyakorlatiassá teszi a hitéletet.

Hidd el testvérem, hogy nem tartom magam senkinél sem különbnek azért, mert nyelveken szólok. Nem hiszem azt, hogy ez üdvözítené az embert, illetve azt, hogy aki nem szól nyelveken alábbvaló hívő lenne.

A hitvallásunkat szeretném megélni a gyakorlatban:
Mit hiszel a Szentlélekről?
F.: Először, hogy Ő az Atyával és a Fiúval egyenlő valóságos és örök Isten. Másodszor, hogy Ő nekem is adatott; hogy igaz hit által engem Krisztusban s minden Ő jótéteményében részeltessen, vígasztaljon és mindörökké velem maradjon.
Ámen

net, eddig úgy ismertelek meg, mint akinek a dicsőitése jóval túlmutat a szinpadon

kedves Shalom, vannak kevésbé látványos, de sokkal hasznosabb ajándékai a Lélek által Jézusnak, de a nyelveken szólást is megélheted úgy ahogyan az Ige mutatja

Nehogy úgy értsd, hogy a fekete vagy a fehér egyben értékítélet is. Arra gondoltam itt, hogy ez annyira két út, hogy nem nagyon tudom "egy csárdában" elképzelni. Persze lehet, hogy én vagyok földhöz ragadt. Illetve asszem, a nyelveken szólóknak könnyebb lehet elfogadni, hogy valaki nem szól, mint az elvi alapon elutasítóknak elfogadni, hogy valaki meg szól. De ezzel csak a helyzet nehéz voltára akartam utalni.

Ezek a szálak szerintem csak a mennyben tudnak már kigubancolódni.

ellenpéldálózok!

teszem azt: TE ... el tudsz fogadni ENGEM?

nohátakkor!

(oké, nem vagyunk ELÉGGÉ reformátusok, de ez a dolog lényegét nem érinti )

Azt hiszem, más dolog elfogadni egy reformátusnak egy karizmatikus reformátust, mint egy reformátusnak egy karizmatikust. Persze, simán el tudom képzelni, hogy "szidást" fogunk kapni a mennyben, amiért ennyi felekezet lett. De igazából nem tudom. Erre mondtam, hogy az egyik tűz a másik víz. Nem vallhatom egyszerre a kettőt. Persze lehet, hogy valaki nem látja ezt ilyen élesen különválni.

Én konkrétan sokkot kapnék, ha egy közös imádkozásunk alkalmával elkezdene valaki nyelveken szólni. Ettől még elfogadom, hogy ezt teszi, ha nem vagyok ott. Na de ezt összehozni egy tető alatt? Ez nem tűnik működőképesnek, nekem.

(most nyáron élésben is kipróbálhattam - és csak azért nem tudtam kiszaladni a szituációból, mert előtte azt mondták, hogy álljunk körbe és fogjuk egymás kezét - így nem akartam botránkoztatni, de onnantól egy szóra se tudtam figyelni, csak a szívverésemre, meg, hogy legyen már vége - mert ezt előre nem mondta senki, hogy lesznek valakik, aki nyelveken szólnak.)

mucáj vagyok Államtitkár Urat idézni (még egyszerű egyorrú billentyűs korából, a Jubilátéból)

amikor megtudta, hogy én is KARIZMATIKUS vagyok, így reagált:

"Úristen, te is? Pedig te olyan normálisnak néztél ki!"

Mennyivel erősebb az előítélet a tapasztalatnál, a tényeknél?!!!
üdv
ex

Tulképpen én sem ismerek egyetlen egy karizmatikust se, aki gáz lenne, sőt... (pedig biztos van ) de ez mélyebb gyökerű probléma, mert hitelveket érint, amit barátságból nem szabad feladni. (zsidónak zsidó, karizmatikusnak karizmatikus ) de tényleg...

én két embert is ismertem, az egyik amikor nem értelemmel imádkozott a közös imádság alatt, akkor bazi ideges voltam, hogy nem tudok miatta az Úrra fihgyelni, mert azt hallgatom, hogy hát ha valamit megértek a motyogásból, meg az is idegesített, hogy nem hallok miatta másokat

a másik Attee volt, aki egyáltalán nem zavart, mert igazából csak ámmeneket mondott menet közben, meg mint ha hümmögött volna, de ez nem zavart

mik azok az értékesebb ajándékok, amik ugyan nem ilyen "reflektor fényűek" önmagamra mutatva és egy karizmatikus ref. gyüliben benne vannak?