Nem megy neked ez a pszichoizé, Rosta.
Tudod, ha a kis "analízisednek" lenne is valami köze a valósághoz, az én hozzáállásomtól teljesen független az, hogy ott mit tanítottak.
ex

..., vagy hogy ott mire volt nyitva a füled?

Óhh!
Már ketten is vagytok, akik jobban tudjátok nálam, hogy mi volt ott velem.
Bravó!

még egy dolog, ami eszembe jutott, ezen sírtam is, eljött hozzánk egy volt refis osztálytársa, aki konkrétan ateista, ezután kifejtette nekem, hogy erősen gondolkodik rajta, hogy lelkész szeretne lenni, mert hogy az milyen jó, meg megbecsült dolog lenne az ő falujában. Mikor könnyes szemmel, döbbenten néztem rá, meg is kérdezte, hogy te most rajtam sírsz? Igen, meg a falun, ha te leszel ott a lelkész. (egyelőre még nem az)

:'(

Ti pedig a saját tapasztalataitokra alapozva tudjátok, hogy "általában" kollektíve milyenek is a "refisek"?
Vagy esetleg most ti "démonizáljátok" a reformátusokat?

ezt a "ti"-t külön is köszönöm...

pedig ... pár napja már majdnem beszélgettünk... :'(

Ha nem inged, miért veszed magadra?

rá volt írva a nevem...

(amúgy ha nem rám, KIRE gondoltál?)

Nem szedjük inkább csokorba, milyen jót tud mondani a karizmatikusokról egy antikarizmatikus református, illetve a reformátusokról egy vadkarizmatikus?
Biztos vannak jó élmények is.

kezdhetem (bár magam se tudom melyik oldalon állok )

fent emlegetett Államtitkár Úrral kapcsolatos az egyik legkedvesebb emlékem akkoriból:

adódott egy kis nehézség (a feleségem kórházba került Esztóval a pocakjában, valami laboreredményt benéztek, utóbb kiderült, hogy semmi gond, de ezt akkor nem lehetett tudni)

az egész csapat imádkozott érte (én meg napi 360 km-t ingáztam a próbatábor és a kórház között)

az imájára máig emlékszem, legalábbis az elejére (és komolyan, most is megmelegíti a szívemet): "Uram, Te tudod, hogy utálok hangosan imádkozni, de most..."

komoly "előnye ennek a kormánynak" (legalábbis számomra), hogy 3-4 "méltóságban levő" emberért nem csak "kötelességből" tudok imádkozni az I. Timóteus 2:2 alapján, hanem szív szerint is

Net és Ex, amikor karizmatikus alkalmon voltam (kevés volt ilyen, én 4 évet nem jártam oda SULIBA) nekem a rajongás jött le elsőnek. A zene, a tánc, az élmény. Ez megtörtént még a ref. előtt és után is.
Engem inkább taszított, mint vonzott, mert alapból "Péter típus" vagyok, azaz érzelmi ember, aki sokszor úgy szól, hogy nem gondolkodik.
Ezért hiszem, hogy az Atya "gyártott nekem" egy olyan közösséget, ahol ebből is gyógyítani akar.
Amit Ex-ből megismertem, neki meg szükséges ez a fajta érzelmi töltet a száraz logikus gondolkodása helyett, vagy mellé.

A keresztyén iskolákban kemény harc folyik. Az elvárások is nagyon magassak, ha pl. valaki már dohányzik a suli előtt, akkor FÚÚÚJJJJ, "ez itt a pokol"! (magamról beszélek)

Miközben más iskolák előtt ritkaság a nem dohányzó.
De értem én, a keresztyén suli legyen makulátlan. Ha ez a képlet, akkor én szívem szerint minden iskolát megszüntétnék, ahol még szól az Ige. (Hollandiában pl. nincsennek is keresztyén sulik)

Ex, én NEM HISZEM EL, hogy a refis-be nincsennek megtért hívő emberek. Te nem rájuk néztél, nem vállaltál VELÜK kapcsolatot, nem kerested őket. Pedig segítség kell oda is, vagy még akkor nem voltál megtérve? Az ő hibájukból? Őket hibáztatod?


Én nem is arról beszélnék, amit Nemosinex írt, hanem arról a csodálatos Istenről, aki hagyta szétszakadni felekezetekre a testét, csak is azért, hogy még többen mehessenek Hozzá és hogy a MEGTÉRT gyermekei ne öljék meg egymást.

Senki nem "démonizált" itt refiseket, vagy akkor SEÁ is azt tette.
Viszont ti konkrétan démonizáltátok a karizmatikusokat, mondván, hogy ők csak valami idegen "lelket" vesznek, nem Isten Szellemét. Pedig, de!
üdv
ex