http://katolikus-honlap.freeweb.hu/0610/menny.htmKorinthus 3. 9.-16.
Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá.
Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.
Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra;
Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.
Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.
Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.
Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Jelentős különbség, hogy az Ige arról beszél, hogy nem a cselekedeteink szerint kapunk jót, vagy rosszat. Nem ezen múlik az, hogy hova kerülünk és mennyi ideig.
Az Ige egyébként ha jól emlékszem arról tanít, hogy valami féle alvási állapotban van az ember. Itt várja az ítéletet, amit Jézus Krisztus fog az egész világon beteljesíteni.
Amikor Ő dicsőségében megérkezik, akkor tűzzel érkezik. Ezen a tűzön a hívő ember átmegy, de nem minden megy át, amit tett, mert nem minden az Úr dicsőségére "épült". Ez elég, semmivé lesz.
("Jézus mondja: Nélkülem semmit sem cselekedhettek")
Ugyan akkor ez az ítéletben történik, és maga Jézus Krisztus fogja ezt megtenni.
Az a tűz, ami Vele érkezik, égeti le a hívő ember életéről azokat a tetteket, amik szemétnek bizonyulnak.
Én azt hiszem, az Ige kapcsán, hogy az embernek van egy döntési ideje, amíg válaszolhat Istennek, amíg elfogadhatja a bűnei bocsánatát és azt is hiszem, hogy ez a bocsánat elégséges arra nézve, hogy már ne kelljen tisztábbnak lennie. A fenti Ige is arról beszél, hogy a hívő ember
munkája lesz megpróbálva, mert abban bizony vannak "saraink".
