"Mit mond a külsejükről? Azt mondja, amit Károli olyan szépen fordít, hogy Lea pedig gyenge szemű volt. Nagyon nehéz ezt a szót visszaadni az eredeti szövegből, hogy gyenge szemű, inkább a negatívumokkal tudnánk elmondani. Azt jelenti ez, hogy nem voltak tüzes, nagy kirívó, élő, eleven, fényes ragyogó szemei Leának. Gyenge szemű volt. Ennyit tudunk a külsejéről.
Ráhel viszont szép termetű és szép tekintetű vala. Ráhel nagy tüzes fekete eleven ragyogó szemei mellett Lea szemei nem ragyogtak úgy és ez elég volt Jákóbnak ahhoz, hogy ahogy tegnap tanultam valakitől ezt az új kifejezést, hogy valakibe szerelmesnek lenni, azt jelenti, hogy bele zuhanni az illetőbe. Jákób meglátta Ráhelt és belezuhant. Teljesen bele szeretett. Ismerte Ráhelt? Nem ismerte. Hogy lehet beleszeretni abba, akit nem ismer az ember? Hogy engedheti meg magának, egy gondolkodó felelős ember, hogy beleszeressen valakibe, akit nem ismer? Akinek csak a külsejét ismeri csak is főleg a szemein akadt meg a szeme. És ez elég lenne ahhoz, hogy összekösse az életét vele? Sajnos sokszor elég. Ugyan úgy, mint Jákób ma is sokszor csinálják, hogy elég csak a külsejét nézni, annak is csak egy részét, azt is csak egy pillanatra. És azt hiszem, hogy őtőle lesz boldog az életem. Nem véletlenül mondja nagyon szigorúan, Isten az öreg Sámuel prófétának, amikor Isai fiai közül válogat, hogy vajon melyik az, amelyiket az Úr kiszemelt királynak, nézi hogy melyik a magasabb, melyik a vállasabb, melyik a pirosabb, és az Úr mindig mondja neki, hogy nem, ez se, ez se, ez se, ez se egyik sem. És elfogynak a fiúk, és Sámuel tétován kérdezi az Urat, Uram, hát nincs több gyermeke már, de kiderül, hogy van még egy. Aki éppen kint van a mezőn és vigyáz a juhokra. És akkor mondja ezt Isten Sámuelnek, aki akkor már nagyon gyakorlott és alázatos szolgája volt, akkor az Úrnak, hogy az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, az Úr viszont azt nézi, ami a szívben van. Ne nézd az ő külsejét, se termetének nagyságát, adja tanácsul Isten Sámuelnek.
Bizony mi sokszor a külsejét nézzük, meg a termetének nagyságát, meg a származását, meg a hozományát, meg a képességeit meg a szellemességét. Az már valamelyest belső tulajdonság. De még mindig nem a szívet. A szíve milyen, pontosabban a szíve kié? Ezt kellett volna néznie Jákóbnak, de ő csak ennyit látott meg, hogy ő csak gyenge szemű, meg szép termetű, és szép tekintetű. A külsőt nézte.
Rettenetesen nagy kísértésünk ez nekünk, hogy a külső lesz hangsúlyossá, vagy csak a külsőre adunk. És e mögött sokszor nagyon szegényes belső van. Mert elég hamar kiderül az, hogy Lea noha gyenge szemű volt, mégis nagyon mély alázat volt benne. Hihetetlen belső teherbírása volt, tűrőképessége volt. Nagyon hosszú türelemmel tudott várni. Istenfélő volt. Majd látni fogjuk, hogy Ráhel milyen babonás volt. Rendkívül világosan kitűnik ez a történetből. Lea nem volt babonás. Lea csak az Úrban bízott, de benne bízott. Csöndes párbeszédben élt az ő Istenével. Neki adott hálát, ha kapott valamit tőle kérte, amit szeretett volna kapni. Előtte vette tudomásul, ha nem kaphatta meg, amit szeretett volna. Nagyon érett hitű leány volt Lea. De hát gyenge tekintetű volt és nem volt olyan szemre való, mint Ráhel.
Ráhelről pedig megtudjuk, hogy noha szép termetű és szép tekintetű vala, de rettenetesen erőszakos természete volt és követelőző volt. Nem csak emberekkel szemben, hanem még Istennel szemben is követelőző volt. Olyan csúnyát mond a férjének házasságuk elején Istenről, hogy beleborzong az Istenfélő ember háta. Majd fogom olvasni a következő fejezet elejéről. Amilyen különbség volt köztük első ránézésre, olyan különbség volt a szívük tartalma között is. Csak hát ezt nem lehet egy tekintettel fölmérni és meglátni. És mi sokszor elakadunk a külsőnél, és nem megyünk a mélyre vagy nincs is képességünk ahhoz, hogy egymás szívébe lássuk vagy nincs is igényünk erre."
_________________ „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)
|