Raron barátom írta:
Húsvéti gondolatok Délkelet-Ázsiából
Közel egy hónapja tartózkodom Kambodzsában illetve Thaiföldön, két olyan délkelet-ázsiai országban, melynek lakossága túlnyomó többségben - 95% felett - buddhista. Keresztényként érdekes látni a vallásukat, s elgondolkodtató tanulmányozni azt, hogy hogyan gyakorolják a hitüket. Lehetne teológiai eszmefuttatásba bonyolódni arról, hogy az az út amin járnak hova vezet, de én nem szeretnék most ilyesmibe belemenni. Egyetlen dolgot szeretnék, meglátni azt, hogy keresztényként mi mit tudunk tanulni a buddhistáktól.
Már a repülőtérről a szállásomig vivő taxiban megfigyeltem néhány apró Buddha szobrocskát, de igazán csak akkor kóstoltam bele a buddhista mindennapokba, amikor másnap rövid sétára indultam a városban. Lépten-nyomon amerre csak jártam kisebb nagyobb oltárokat láttam, szinte minden ház előtt, utcasarkon, strandon, étteremben vagy éppen internet kávézóban. Látszólag a vallás teljesen átjárja az itt élők mindennapjait, természetes dolog például, hogy míg az egyik utcai árusnál zöldséget és gyümölcsöt lehet venni, addig a mellette lévőnél pedig arany Buddha szobrokat - a néhány centiméterestől a néhány méteresig.
Az utcai oltárok mellett szép számmal vannak templomok is, ahol füstölők kellemes illata mellett gyülekeznek a hívek, s letérdelve imádkoznak isteneikhez a hatalmas szobrok árnyékában. Az oltárok sem üresek, minden nap friss étel és ital van kitéve, s nem feledkeznek meg az olyan apróságokról sem, hogy a kirakott üdítőhöz szívószálat is mellékeljenek. Az ételek mellett sok egyéb áldozat is látható egy-egy ilyen oltáron, legutóbb például egy játékteherautót láttam, lehet egy kisfiú éppen legkedvesebb játékát adta oda istenének.
Lehet mosolyogni mindezen, lehet tűnődni azon, hogy ez hiábavalóság-e, de lépjünk most túl ezen, mert van egy dolog, ami úgy gondolom nagyon megszívlelendő. Ez pedig egy nagyon egyszerű dolog, mégpedig az, hogy az itteniek komolyan veszik a hitüket. Nem csak hetente egyszer, nem csak amikor baj van fordulnak az istenekhez, hanem átjárja mindennapjaikat, s nem szégyenlenek akár egy zsúfult utcán sem megállni, letérdelni és imádkozni.
Ha te kereszténynek tartod magad, akkor vajon ez mit jelent számodra? Megéled a mindennapokban, vagy megelégszel azzal, hogy karácsonykor és húsvétkor, vagy jobb esetben akár minden hétvégén templomban/gyülekezetben vagy? Vajon törekszel arra, hogy szüntelen kapcsolatban légy Istennel, vagy csak akkor szólítod meg amikor valamilyen baj van vagy valamire szükséged van? Vajon csak egy üres vallásosság a hited, vagy egy élő kapcsolat a világot teremtő Istennel?
Húsvét van, mint keresztény kultúrkörből származók nagyjából tudjuk mit jelent ez az ünnep. Jézus kereszthalálára és feltámadására emlékezünk, aminek a Biblia szerint azért kellett megtörténnie, hogy ezáltál az emberek megváltást kaphassanak bűneikből és örökké élhessenek. Jelent ez valamit számdra, vagy csak egy furcsa sztori a Bibliából ami túl mesés ahhoz, hogy igaz legyen? Vagy ha jelent is, megéled a kegyelemnek örömét minden nap vagy már újjászületettként is belefásultál a hitedbe?
Még nem késő dönteni és komolyabban venni a hitünket. Még nem késő elhatározni akár először akár sokadjára, hogy odaszánjuk életünket Istennek. Még nem késő, de ne halogasd tovább, legyen ez a Húsvétod különleges, amire úgy fogsz majd visszaemlékezni, hogy valami nagy változás történt az életedben!