Én a ti tíz tagú családi teljesítményeteket is nagyra becsülöm.
üdv
ex

Igen, van miért hálát adnunk. Ha pedig a mulasztásokra,az elkövetett hibákra nézünk, akkor őszintén mondhatjuk: "Tiéd Uram a dicsőség,a miénk pedig orcánk pirulása".

Ide teszem,bár az alkotmány topicba is tehetném:

"Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a "jobboldaliság" címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint "keresztény magyar ember" előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert "keresztény magyar úriember", joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem "keresztény magyar" vagy "úriember", tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt 30 éves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. Talán megalkuszik fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva: bizonyára hajlong majd az új rend előtt, - értsd - de a szíve mélyén visszasírja a "jobboldali, keresztény, nemzeti" világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni, és aladárkodni a nagyvállalatokban képzettség és hozzáértés nélkül.
Ez a fajta soha nem változik meg, de amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet."

Na, ki írta ezt és mikor?
ex

Márai (gugli nélkül!)

Bingooo!
A szomorú viszont az, hogy ma is rettenetesen aktuális, valamint mennyire tartalom nélküli lufi nemzeti együttműködésről beszélni.
üdv
ex

hát aladárkodásból ma sincs hiány, de ami igazán bánt, hogy ez nem oldalspecifikus errefelé. a bal nem jobb.

ami igazából nem változott, az most DE JURE is bekerült a törvénybe:



(Werbőczy Hármaskönyvéről van szó)

tehát: RENDI alkotmányunk van, ami ETTŐL ELTÉRŐ született, az ezennel NEM LÉTEZŐNEK nyilváníttatik:



érccsük, no...

és igen, LEHET fokozni:

http://www.sinergo.de/magyarnyelv/Grespik.htm

Az aladárkodásnak a definícióját nem találtam meg, de ha az a teljesítmény nélküli előjogokon való élősködést, megélhetést jelenti, akkor valóban nem oldalspecifikus.
A keresztény magyar úriemberből pártitkár, káder és tészelnök lett, a kisnyilasból ávós. És bár nagy változások voltak a lényeg valahogy maradt.
Aztán a rendszerváltás megint csak köpönyegforgatást jelentett, a mi kommunistáinkból újra keresztény magyar úriemberek lettek, megint dörgölőzésből fakadó előjogokból megélhetési szakemberek és politikusok lettek, ismét mellőzve a teljesítményt, ismét megkerülve, hogy normális polgári magyarország alakuljon.
Jelenleg Péter nagy lelkesedése mellett komolyan keresem, van-e olyan dolog, amivel büszkélkedhetnék, ha akarnék?
üdv
ex

Áthoztam ezt ide az alkotmányos topikból, hogy ne legyen off.
Tényleg jó lenne megállni Isten előtt, és tisztességgel megkérdezni, miért tart itt a népünk, ahol. Én valóban nem gondolom, hogy a népünk többet érne, mint bármelyik másik nép, és akárhogy keresem magamban, nem érzek emiatt bűntudatot... Ez baj?

Én mielőtt hívő lettem, nagyon erős nemzeti érzelmeim voltak, Erdély-tüntetésre mentem stb. Mikor hívő lettem, akkor el kellett kezdenem megtanulni, hogy ha van pl egy náció amelyik nem szimpi, mert mondjuk mindig borsot tör az orrunk alá, vagy legalábbis úgy érzékeljük - ott vannak benne hívők, és ők tesók. Aki pedig itthon nem tesó, az nem tesó. Meg, hogy az ország, amit várunk, nem e világból való.
Ma már, hívő szemmel problémásnak látom a magyarkodást. Persze nyilván vannak fokozatok, lehet örülni a sikereknek, de nem emelném én se senki fölé. Nyilván ide kötődöm, mert ide születtem, és rosszul esik, ha kudarcos az ország. De érdekes volt látni más kis nemzeteknél, hogy némelyikük sokkal több történelmi kudarcot elszenvedett, pl Litvániának egy darab királya volt, aztán elnyomásban élt egész történelme során, hogy Belorusszia egynegyedét irtották ki a 2 vh-ban, és Csernobil sokkal többet ártott nekik mint Ukrajnának, mert feléjük ment a sugárzás. A fővárosukban nincs egy db 50 évnél régebbi épület, mert mindent porig bombáztak. És a mai napig diktatúrában élnek, egy sima tüntetésért kivégezhetik, vagy 20 évre börtönbe mehet egy ottani ember.

Szóval jó dolog kontextusba helyezni a dolgokat, becsülni a többi népet, és igyekezni a saját ország felemelkedéséért is persze.

Kedves Nemosinex!

Nem gondolom, hogy más néppel kellene összehasonlítanunk magunkat és eldönteni, hogy többet ér a mi népünk másoknál. Ezt én is elvetem, ez nem hoz békességet!

Amire kiakadtam, hogy ennek a népnek nincs mire büszkének lennie, nincs mivel dicsekednie.
Ennek a bűne még megtérésem előtt szakadt rám. Állandóan csak fikáztuk a magyarságot a haverokkal.
Hogy "ez egy bunkó nép, Ausztriába is csak lopni jár ki, minden dolog működik más népeknél, csak a magyaroknál nem", stb...
Aztán rájöttünk a barátaimmal, hogy mi is Magyarok vagyunk és ez így hatalmas gáz.

Amikor azt jelentem ki, hogy semmi büszkeségre való nincs ebben a népben, semmi becsülni való, dicsekedésre semmi oka, akkor olyanná válik ez a nemzet, mint a milpengő, amit a szél hordott az utcán.
Innen kezdve meg eladni ezt a "pénzérmét" 1,- forintért, egyenesen hőstett.

A korrupció megmagyarázása, a nép kiárulása és ennek a megideológizálása ebből a gondolatból ered.
Ha nincs értéke valaminek, akkor nem bűn annak az elárulása.


Krisztust akik elárulták, (Júdás, Péter) utólag látták meg, hogy milyen érték volt Ő, akit kiszolgáltattak az ellenségnek!
Sajnos Júdás nem is tudta megtalálni már a bocsánat helyét.
Péter viszont olyan szeretet forrásra talált ennek a bocsánatában, amiből sokak élete gyógyult.

Szia Péter!

Nagyon megfogott a hsz-ból, hogy neked is a megtérésed formálta a magyarságról kialakított gondolataidat Olyan jó látni, hogy nem egyenformálás van. Kinek ebbe, kinek abba az irányba kell változnia.

Remélem, nem én mondtam, hogy nincs semmi jó a magyarokban: viewtopic.php?f=24&t=183&start=480. A "büszkélkedés", "dicsekedés" kifejezések keresztényként picit kényelmetlenek nekem, jobb talán, ha hálát adunk a sikerekért, áldozatokért stb. Én nagyon szeretem ezt a tényt, ajándéknak tekintem, hogy magyar vagyok, gyönyörűnek találom az anyanyelvünket, és megtéretlenül sem cikiztem soha a magyarokat. Magyartanár is vagyok, a Ceausescu-rendszer legvégén szereztem a diplomámat -hátha mond ez valamit. Nem voltunk hősök, persze, de mást jelentett ott, akkor magyarnak lenni, mint itt, most.
Szavakban ugyanakkor nehezemre esik büszkének lenni, annyian visszaéltek ezzel az érzéssel. A magyarsághoz való hűség fokmérője számomra az ünnepélyes szavak, meg a másik magyarságának kétségbevonása helyett ilyen egyszerű tények, hogy tudunk-e helyesen írni, ismerjük-e a kultúránkat, vagy hogy hogyan állunk hozzá a munkánkhoz, a közterhek viseléséhez, adózáshoz stb.

kissé skizofrénnek érzem azt az állapotot amikor a nagygyűlésen büszke magyarok vagyunk a templomban meg hittel valljuk hogy Istené minden dicsőség, mienk pedig csak orcánk pirulása. el kéne dönteni melyik oldalon áll az ember, mert ez a két dolog üti egymást! amúgy is vicces, hogy egy nép általában épp azokra a tagjaira a legbüszkébb akik eltértek a többségtől, vagyis nem hasonlítanak az átlagra. ez szerintem mifelénk is így van, ráadásul rengeteg az olyan magyar példakép aki vérszerint nem is volt magyar. ha jó fej akkor magyar, ha rosz, akkor meg büdös ....