exrefis írta:
Idézet:
„Megtiltjuk a laikusoknak, hogy akár az Ószövetség, akár az Újszövetség bármely könyvét birtokolja. Megparancsoljuk: akiket rajtakapnak azon, hogy Szentírás van a tulajdonukban, azoknak házai, avagy nyomorúságos kunyhói, vagy földalatti rejtekhelyei romboltassanak le. Ezeket a személyeket üldözni kell, még ha az erdőkben vagy a barlangokban bujdosnak is, és szigorúan meg kell büntetni őket. Úgyszintén azokat is, akik az ilyeneknek menedéket nyújtanak.”
Ilyen szellemiségű katolikus "kereszténységre" alapozódott a magyar államiság.
…. tehát a magyarság nem találkozott anno az evangéliummal, hanem egy addigra velejéig megromlott katolikus egyházzal.
Géza és István részéről egy pragmatikus döntés volt a "kereszténység" felvétele és ráerőszakolása az országra, mert más állami működési módot nem ismertek.
Erre nem tudok büszke lenni. Arra tudnék büszke lenni, ha mondjuk ezután a kényszer döntés után "szent" királyaink elolvasták volna hitül alapjait és rájönnek, hogy annak semmi köze a regnáló, Jézus nevét bitorló egyházhoz, és önállóan elindulnak az igaz úton.
- Ha István nem találkozott az evangéliummal, akkor - sok egyéb gondolat mellett - honnan vette pl. ezt:
Idézet:
„AZ IGAZ ÍTÉLET ÉS A TÜRELEM GYAKORLÁSÁRÓL
A türelem és az igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása. Dávid király és próféta mondja:
"Isten, a te ítéletidet add a királynak."
És ugyanő másutt:
"A királynak tisztessége szereti az igaz ítéletet."
A türelemről így beszél Pál apostol: "Türelmesek legyetek mindenki iránt."
És az Úr az evangéliumban:
"A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket."
Ehhez tartsd magad, fiam: ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy.
Valahányszor, kedves fiam, ítéletet érdemlő ügy kerül eléd, vagy valamely főbenjáró bűn vádlottja, türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel se erősködjél, hogy megbünteted; bizony ez ingatag lenne és mulandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az ember; és ne is ítélkezz te magad, nehogy királyi méltóságodban a hitvány ügyben forgolódva folt essék, hanem az efféle ügyet inkább bírákhoz utasítsd, az ő megbízatásuk, hogy a törvény szerint döntsenek.
Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni.
A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak.
Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes.”
Vagy:
Idézet:
„A KEGYESSÉGRŐL ÉS AZ IRGALMASSÁGRÓL,
VALAMINT A TÖBBI ERÉNYRŐL
Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a királyok királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból.
Kell hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse.
Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni.
Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul.
Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz.
Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: "Irgalmasságot akarok és nem áldozatot."
Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz.
Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson.
Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass.
Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen.
Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess.
Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét.
Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni. Ámen.”
exrefis írta:
De nem ezen az úton mentek, hanem a fülbeólomöntős, felnégyelős testvérgyilkosságos hatalmi harcos úton mentek.
A királyokat, uralkodókat a rend fenntartására rendelte Isten, ha kell erőszak alkalmazásával is - az anarchia ellenében.
Istvánt is erre választotta ki Isten, szerintem a lehetőségekhez képest nagyon jól tette a dolgát.
Döntött, az ország és az országban a keresztyénség a mai napig létezik. Akkor járt volna el helytelenül, ha megtagadja ezt az elhívást, s átengedi a hatalmat a pogányoknak.
Jól csőbehúztál.