Kedves Literaty!
Csodálkozom rajtad. Eddig értelmes, hasznos hozzászólásaid voltak, de ez a mostani kötözködésnek vagy gondolkodásmentes fundamentalizmusnak tűnik.
Ha a Biblia nélkülözné, sőt éppenséggel károsnak tartaná az összefüggések felfedezését (Ige Igét magyaráz!), a tanulságok levonását – az a legsötétebb és legterméketlenebb fatalizmust hozná a hit helyébe. Ilyen tévútra a katolicizmus vagy az iszlám se keveredik…
Hiszem, hogy a Szentírás Isten Beszéde hozzánk, nemcsak mindennel rendelkezik, ami a jámbor élethez szükséges (vö. 2Tim 3,16kk), de végtelen kincsesbánya is. A kincs kitermelése nem passzív tudomásulvétel. (Még az sem „szimpla elszenvedés”, ha az Ige önmaga végez valamit, közreműködő nélkül. Pl. egy-egy Ige hozott számtalanszor mindennemű előkészület nélkül megtérést, vagy csodás gyógyulást). Elkerülhetetlen, hogy a Biblia állításaira is érvényesek legyenek a tézis-antitézis törvényei, különben megalapozatlan, ellenőrizhetetlen, babonás hiszékenység lenne, nem több. (A világ fiai, Sátán elkötelezett hívei számára nem is más az egész „Isten-ügy” vagy akár a Biblia megbízhatósága. De ebben sincs semmi meglepő, maga az Ige állapítja meg örök érvénnyel: „Lelki ember nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, hiszen ostobaság neki. Nem is ismerheti meg, mert szellemileg vizsgálhatók meg.” 1Kor 2,14 Csia ford.)
Az ÚR üzenete, levele a Biblia az ember felé. Ihletett, szent írók rögzítették, észrevehetően és tapasztalhatóan a maguk személyiségének, stílusának jegyeit rajta szerepeltetve írásaikon.
Vegyünk egy alapvető példát, a hit mibenlétének megközelítését.
„Aki hisz és bemeritkezik, az üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik.”(Mk 16,16). Márk elégséges tartja e kijelentő mondatot, feltételezi, hogy tudja az olvasó: mit jelent a hit. Ám, ha valaki erre építené hitét, nem tanulmányozva az egész Írást – mondhatná; én nem kételkedem, elhiszem a Szentháromság egy Istent. (Súlya kb. annyi ennek a „hitnek”, mint a jósnőé, aki hiszi a boszorkányok, tündérek létét, a kártyavetés igazmondását, és hogy a szerencsepatkó megőriz a szemmel-veréstől).
Jakab apostol felteszi a költői kérdést: „Te hiszed, hogy egy az Isten. Nemesen teszed, Az ördögi szellemek is hisznek ennyit, és borzadályban élnek.” Az apostol arra teszi a hangsúlyt, hogy a hit nem egy információ igaznak tartása, hanem annak gyakorlati megnyilvánulása van; cselekedetekben érhető tetten.
János apostol viszont nagyon is konkretizál, félreérthetetlenül megadja a meghatározást tartalmilag: Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem fog életet látni, hanem Istennek a haragja marad rajta.” Ebből tudjuk meg határozottan: Krisztus parancsának engedelmeskedve nyertük/nyerjük el az üdvösséget. (Vö. „Új parancsot adok néktek. Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”).
Az általad kifogásolt következtetésemhez (= aki nem tart ki mindvégig, az nem üdvözül), nézzük meg két verssel korábbról már; mi szerint jut el Jézus az inkriminált kfejezéshez! (a világ végének jeleiről beszél): „Akkor lesz majd, hogy nyomorúságra adnak s megölnek titeket, és az én nevemért az összes nemzetek gyűlölete ér titeket. Akkor sokan megbotlanak majd, s tőr fogja meg őket, egymást árulják majd el, és egymást gyűlölni fogják. Sok hamis próféta is támad, és sokakat eltévelyítenek. Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül a szeretet. De, aki mindvégig állhatatos marad, megmenekül.”(Mt 24,9-13). Úgy tűnik, még az én „vaslogikám” se kell hozzá, hogy megállapíthassuk: aki nem tart ki végig, az nem üdvözül – hiszen ott van előtte a felsorolás, kikkel, mi minden esik majd meg. A „de” ellentétes kötőszó, azaz aki nem ide tartozik, az ennek az ellenkezőjébe…
szeretettel köszöntelek.
_________________ "Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )
|