A hiábavaló Isten - a dialógusból kiszorult Atya.
Isten nevét hiába fel ne vedd - ez azt jelenti, ne ejts ki egyetlen mondatot sem felőle, amit ne neki mondanál, amit nem vele együtt mondasz, amiben ne lenne benne ő.
A hiábavaló Isten - elszigetelt Úr.
A hiábavaló Isten - mindenhatóságától megfosztot teremtő.
A hiábavaló Isten - korlátozott mozgásterű cselekvő.
A hiábavaló Isten - cenzúrázott Logosz.
A hiábavaló Isten - egy (bármilyen!) ideológia vitorlájába kényszerített szélfúvás. Ami, meglehet, elviszi hajónkat oda, ahová akartuk, de ez a hely rettentően távol esik attól, ahol Isten lakozik. A célt csak az úttal együtt választhatjuk, az igazság csak a hozzá vezető, vele összekapcsolódó út feltételével található meg. "A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod - mondja Jézus Nikodémusnak -, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született." (Jn 3,8) Így van - hogy? Aki Lélektől született, az az engedelmesség útján halad a még mélyebb engedelmességen át a keresztfának haláláig engedelmes Fiú révén az Atyához. Engedelmesnek lenni azt jelenti - kiszolgáltatni magam az út megpróbáltatásait ismerő, de engem magáénak tekintő Istennek. Az engedelmesség útja a hité: amely mindenkor csak annyira homályos, hogy szükségem legyen a magát útnak (is) mondó Krisztusra.

Létezésünk a Való és a hiábavaló egymásnak szegülése.
A valóságos Név színrehozatalakor élet fakad. A valóságos név a szabadító Istennek a neve. Szent név. Mielőtt leírnánk vagy kiejtenénk, újfent meg kellene tisztulnunk, amiképpen kultikus megtisztulás-rituálét gyakoroltak azok, akik a szent tetragrammatonhoz jutottak a szent szövegek másolásakor.
A Név kimondása lehetetlen a név kimondása nélkül. Mikor hiábavaló tehát? Mikor marad meg az elvontságban? Amikor a nevét úgy tudom kiejteni, hogy a magamé nem tapad hozzá. Amikor az üdvbizonyosságom - magabiztosság és nem bennelétel. Ami, persze, nem ugyanaz.

A Nevet az egész lényével mondja ki az ember. Lénye híján a hiábavalót mondja, aminek azonban nincs semmi köze a valóhoz. A hiábavaló az a személytelen létezés, amely kirekeszti magából a Személyt, aki azt mondja: Én vagyok. Lenni azt jelenti: benne lenni. Mert a Szeretet nem akar egymaga lenni, hiszen lényegénél fogva együtt lakozik. Azokkal, akik nem fogadták be őt. Akik el tudják gondolni a létet rajta kívülinek, noha Ő a létet, mint vele-létet alkotta meg. Az Én nem önmagában van - a másikkal határos. Amiképpen életünk princípiuma a másik ember léte, ugyanúgy életünk szomszédságában Isten van. Nélküle nem lehet lenni, csak hiába-lenni lehet.
A hiábavaló Isten - magányos Isten.
A hiábavaló Isten - várakozó Atya.

Márk Evangéliuma Elmélkedések:

"AZ EVANGÉLIUM KEZDETE
Márk 1.1-4

Arról a "kezdetről" szól az evangélista írása, amelyből azóta olyan csodálatos nagy dolgok nőttek ki. És ki tudja elképzelni, mik bontakoznak még ki belőle ezután! Isten megajándékozta ezt a világot "a Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának Evangéliumával" s egyszer annak folyama elborítja majd az egész földet. Áhítattal keresem fel itt a forrását! (1)

Voltak már előzmények, amelyek megelőzték ezt a "kezdetet". Jézus Krisztusnak megvolt az előfutára, aki meghirdette jövetelét és "megtérésre" hívogatta az embereket, hogy elnyerhessék Őáltala a "bűnöknek bocsánatát." Ez csak előkészítő munka volt. De Jézus Krisztus mindig ott jelenik meg, ahol ez az előkészület megtörtént! (4)

Sőt voltak már évszázadokra visszanyúló előzmények is. Régi próféciák szóltak az utat egyengető "kiáltó szóról" is és arról a "követről", aki az Úr "orcája előtt" járva, közelgetését bejelenti. Régtől fogva megígérte Isten, hogy Ő el fog jönni. Ez vált valósággá végül és ezért indult világgá az Evangélium. Nincs ennél nagyobb örömhír! (2-3) "

/Dr. Victor János/

Kedves nemosinex!

Kérheted, hogy ne itt folytassam tovább.
Akkor majd keresek más témát, ha úgy érzed hogy "aki olvassa, mintha Visky András és Victor János folyton egymás szavába vágnának, ráadásul két malomban őrölve."

Véleményem szerint elfért volna egymás mellett a két "féle" írótól az "elmélkedések".
Tudod, sok jó ember kis helyen is elfér.

De természetesen, nem bántasz meg kéréseddel, keresek neki más témát.

Szeretettel: Golgotavirág

Kedves Golgotavirág!
Kérhetem tőled, hogy Victor János Elmélkedéseit ezentúl a Hitmélyítő írások rovatba írd be? Nem azért, mintha az ideírogatás az én kizárólagos előjogom lenne, hanem mert így az az érzése lesz annak, aki olvassa, mintha Visky András és Victor János folyton egymás szavába vágnának, ráadásul két malomban őrölve.
Remélem, nem bántalak meg ezzel a kérésemmel.
Szeretettel:
nX

"A Te kegyelem által találkozik velem - hiába keresném, hogy megtaláljam. De az, hogy kimondom az alapszót neki [ti. Én-Te], lényem cselekedete. A Te találkozik velem. De én lépek közvetlen kapcsolatba vele. Így a viszony választás és választatás, szenvedő és cselekvő egyben. Hiszen az egész lényünkkel végzett cselekedetet szükségképpen csak elszenvedjük, ugyanis az ilyen cselekedet minden - a részcselekvések határán ébredő - cselekvés-érzet megszűnését jelenti.
Az Én-Te alapszót csak egész lényével mondhatja az ember. Önmagam egész lénnyé koncentrálódása és összeolvadása soha nem történhet nélkülem. A Te által leszk Énné. S hogy Énné leszek, mondom: Te. Minden valóságos élet - találkozás." (Martin Buber)

Márk Evangéliuma Elmélkedések

akit érdekel, tovább olvasható:

"A 12 tanítvány" témában.


Szeretettel:

Golgotavirág

Köszönöm.
Üdv
nX

A MÁSIK OLDAL

Mentsétek meg a szegényt...
Zsoltárok 82,4

A szegény az, aki egyedül van. Magánya a világ formája, szerteárad benne, a világban, és összetartja. A világ a szegényre nézve van: megpillantva őt, a szegényt, megtudhatunk valamit a fundamentális törvények mérhetetlen egyszerűségéről. Megtudhatunk valamit a szeretetről.

A szegény megközelíthetetlen; közelsége voltaképpen azt teszi nyilvánvalóvá, milyen messze van tőle az, aki a társaságát keresi. Hiszen nem legyőzendő távolság van, hanme megtehető lépések vannak, amelyek közelebb visznek. A szegény a másik oldalon van. A másik oldal egyetlen személyre méretezett hely csupán: ott lenni nincs mód különállva. A rámutatás is különállás, elhatárolódás máris - "Nem ismerem azt az embert." (Péter) -, másutt-létt, távolság.

A szegény ott van; messze, de láthatóan mindig; közel, de észrevehetetlenül. Messze, de nem elhárítható idegenségben; közel, de sohasem annyira, hogy a vele való közösségvállalás, vagy annak a kísérlete konszolidálja az ott meg az itt, az ő meg az én különállását. Láthatóan, de sohasem akkora ragyogásban, hogy ne lehetne félárnyékba húzódni előle. Homályban van, de sohasem átláthatatlan sötétségben, sohasem körvonalak nélkül, hogy ne lehessen immár aki van. Aki a van.

A szegény jelen van. A szegény a jelen idő. A folyamatos jelen. "Szegények mindig lesznek tiköztetek..." Botrány, amennyiben nem lehet tőle elfordulni úgy, hogy ez végleges elszakadás legyen egyszersmind. Botrány, mert a hozzá való viszonyt azonnal személyessé teszi, "meleggé". Ez az "azonnal" módfelett illetlen. Belevegyül a személyesbe. Nincs lepel, amelyet reáborítván ne őrizné képmását; nincs ruha, amelyet magára öltvén ne maradna mezítelen "a meztelenség szent szegény-mezében" (Rilke).

A szegény: botrány. Sohasem csak problematika.

Ki az, aki hozzá tartozik? Az "övéi"? "Róluk" tudjuk, hogy "közéjük jött, de nem fogadták be őt". Az tartozik hozzá, aki senkihez nem tartozik, csak hozzá. A szegény "féltőn szerető", féltékeny szerető. Mert mindig az élete forog kockán, és sorsa váltig egyetlen ember döntésétől függ.

A szegény az Ítélet maga. A nagy egyetemes-emberi tehetetlenség láthatóvá tétele. Ott áll, és menthetetlen. Nem lehet megvédeni őt, mert ez védekezés tőle. Védekezés ellene. Személyének elhárítása. Lehet kiáltozni - mellette, ellene -, ám e kettő mindaddig egyet jelent, amíg a szegény ott van, mint befogadásra váró idegen, a kiáltozó(k), mely tömeg mindig, szemtől szembe vele. Vele és szemtől szembe; vele és másutt; ahol ő nincs.
A "Mentsétek meg"-ből csak az nem következik, hogy megmenthető. "Nem tudnak, nem értenek, sötétségben járnak; a földnek minden fundamentuma inog"(5.v.) A felszólított ember nem tudja megmenteni a felszólító Istent. A szegény a felszólító. MIképpen menthető mégis? Csak amennyiben a megszólított "tudja", "érti", "látja", hogy ő maga menthetetlen, s elveszettsége mindenestől a szegényre hárul. "Tudható"? "Érthető"? "Látható"? Nem, valószínűleg nem. Már nem, bizonnyal. Akkor? Megszólítható. A methetetlen - megszólal. A menthetetlen - szegény. S ha szegény, máris ott van, ahol a Szegény van. Ahol csak egyetlen hely van, egyetlen személyre szabott. Ott, benne.

"Mentsétek meg...!" - mentené az Atya a Fiút. És menthetetlen. Mert megmentő.

TAMÁS HOL VAN?

... boldogok, akik nem látnak, és hisznek
János 20,29

Vajon hol van Tamás, amikor a Feltámadott Krisztus megmutatja magát a tanítványoknak? Nem tudjuk, de ahol van, egyedül van mindenképpen. Látta a kereszt alatt rogyadozó Isten-fiát, látta a felállított keresztet a KOponyák hegyén, látta a dolgukat hideg szakértelemmel végző pribékeket és a lelkesedő tömeget. És mindenek felett látta a fán függő, vérző Mestert. Nem a Mestert látta, hanem a a leroskadó embert, a tehetetlen embert, a szomjúhozó embert. Amit látott, külön-külön, az több volt annál akit nézett. Egyfelől a vérző Krisztus, aki a bűnért való egyetemes és tökéletes áldozatot celebrálókért könyörög - "Atyám, bocsásd meg nékik; mert nem tudják, mit cselekesznek." (Lk 23,34) - másfelől a maga útján töretlenül haladó világ. S a kettő - a töretlen világ és a megtöretett testű - mintha nem találkoznék, bár láthatóan egy helyütt van. A haldokló Isten - a világtörténelem szemétdombján felállított kereszten.
Jézusnál az, amit lát - a tárgyak agresszív célszerűsége és a test mérhetetlen erőtlensége - nem függeszti fel a szeretetet. Könyörög. Ő az Atyán keresztül szemléli azt, ami vele történik. Ha a tekintet a kereszt vízszintes fáját követi, akkor , ami történik, gyilkosság, a mindenkori hatalom vérszomjas, önmagát féltő erődemonstrációja. Ha pedig ennyi, értelmes a felszólítás: "Szállj le a keresztről!" (Mt 27,41) Ha a tekintetet a kereszt függőleges fája irányítja, akkor, ami történik, áldozatbemutatás, s a Golgota - oltár.

Tamásnál a látvány helyettesíti a szeretetet. Simone Weil írja. "A szeretet meglátja a láthatatlant." Aki pedig nem látja a láthatatlant - nem szeret. Ha nem szeret, kétségbeesésbe kergeti az, amit lát. És léte leszoríttatik a puszta látás törvénye alá. Látnia kell, tekintetét el nem foríthatja. Akkor is azt kell látnia, mikor már elkövetkezett a harmadik nap. Tamás nagypénteki ember, ám az Ember Fia nem ennyi. Tamás a sebeket szemléli, amikor a feltámadásnak örülhetne. A feltámadás dicsősége nem tünteti el a sebeket, hanem együtt-láttatja a feltámadás győzelmével: az ötsebből vérző Krisztust a halált legyőző Krisztussal.
Mert mindkét út el-vezet: a feltámadást látni az áldozat nélkül, és a szenvedést látni a feltámadás nélkül. Nagypénteket látni Húsvét nélkül és Húsvétot Nagypéntek nélkül.

Fodorné Ablonczy Margit- Bölcsföldi András

Törekedj állhatatosságra!

Zsid.12,1-15

Az állhatatosság azt jelenti, hogy megmaradok valami mellett, akkor is, ha nehéz. Ez különösen olyankor probléma, ha körülöttem mindenki másként gondolja. Itt az igében hatalmas biztatást kapnak a hívők azáltal, hogy láthatják maguk előtt hithősökként emlegetett elődök példáját.Az igében a "bizonyságtevők fellege"/Zsid. 11/olyan tömeget jelez, akik a "lelátón szoronganak", s szurkolnak azoknak, akik lenn a stadionban még a versenypályán küzdenek.
A rossz ellen való küzdelemben legnehezebb az állhatatosság, mert olyan könnyen válaszolunk a rosszra rosszal. Ha valaki lusta, kiabálva hozzuk tudtára, ha valaki csúnyán beszél, lehurrogjuk, ha valaki bánt, azt tervezzük, hogyan adhatnánk vissza. Elfelejtjük, hogy a "gonoszt jóval győzd meg"/Róma 12,21/
Az állhatatosság jelentése még: elhordozok valamit. Az eredeti szó "aláhajlást" is jelent, amit képben talán úgy lehet elképzelni, mint amikor valaki egy hátizsákot vesz fel. Odatartja a hátát a tehernek. Egy gyalogtúrán nagyon sokat lehet tanulni a teher-hordozásból,pl. azt is, hogy a teher jelenti a létfenntartást. Abban vannak a hálóeszközök, az étel, a meleg ruha. Ha nincs teher, nincsenek tartalékok sem. Az állhatatosság is ilyen aranyfedezetet jelent.