|
A cikk valójában egy könyvajánló, címe: Gyerekhatárok (Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend).
„A pszichológus és családterapeuta szerzőpáros szerint a gyereknevelés egyik legfontosabb célja a sikeres jövőhöz nélkülözhetetlen jellem kialakítása, hiszen az ember jelleme nagyon befolyásolja a sorsát. A mai társadalom számos mentséget kínál az emberek viselkedésére, ezért sokan nem értik, hogy miért nem boldogulnak az élet különböző területein. Az emberek hajlamosak lerázni magukról a sorsukkal és önmagukkal kapcsolatos felelősséget, és inkább másokat vagy a körülményeket hibáztatják. Problémáink jelentős része azonban saját jellemünk hiányosságaiból fakad.
….
A családterapeuták elemzik a tisztelet, a motiváció, a mérlegelés az irigység, a felelősségvállalás, valamint a vetés és aratás törvényeit, és ezek alkalmazásához adnak gyakorlati segítséget.
Az egyik legfontosabb alapelv a vetés és aratás törvénye. Fontos megértetni a gyerekekkel, hogy minden tettüknek van következménye, viszont problémákhoz vezethet, ha a szülők nem tesznek különbséget a pszichológiai és kapcsolati következmények, valamint a valóság következményei között. Utóbbival nap mint nap találkozhatunk az életben: például, amikor valaki rendszeresen nem készül az órára, rossz jegyet kap, vagy tiszteletlenül viselkedik másokkal, nem lesznek barátai. A következmények azt tanítják a gyerekekkel, hogy döntései befolyással vannak az életére, és hogy a saját viselkedése okozza a problémát. ….
A következő fontos alapelv a felelősségvállalás. Az érett ember egyik jellemzője, hogy felelősséget vállal az életéért, a vágyaiért és a problémáiért. Nem hivatkozik a közlekedésre, ha elkésik, nem a tanárt hibáztatja, ha rossz jegyet kap év végén, és nem az egészségtelen ételeket okolja az elhízásért. Az éretlen emberek ezzel szemben áldozatként élik le életüket, és mindig mások nyakába próbálják varrni a gondjaikat. Az a gyermek, akit a nehézségek elkerülésére tanítanak azáltal, hogy mindig kimentik belőle, sokkal több nehézséggel fog találkozni felnőtt korában.
…
Nehéz lenne olyan jellemvonást találni, amely minden problémáért felelős, a jogosultság érzését azonban kétség kívül a legártalmasabb tulajdonságok közé sorolhatjuk. Aki jogosultnak érzi magát valamire, azt feltételezi, hogy mások tartoznak neki. Úgy érzi, jár neki mindaz, ami másoknak megvan. Irigy, követelőző embernek nem érdemes adni, mert csupán azt fogja érezni, hogy végre megfizettük, amivel tartozunk neki. Egy hálátlan szívű gyermek feltételezi, hogy jár neki a jó jegy az iskolában, és megilletik bizonyos előjogok vagy akár az ajándék is. A hálás ember ellenben örül annak, amit kap.”
Mint mondtam a cikk, illetve a könyv a gyereknevelésről szól, de mintha a magyar társadalom betegségei lennének felsorolva.
üdv
ex
|
