Reagan szoboravatás: ‎"Ő volt az, aki kiállt azért a meggyőződéséért, hogy a rosszal nem lehet együtt élni, a Gonosszal nincs békés egymás mellett élés, és nincs kompromisszum. Legyen bármilyen nagy és félelmetes a gonosz, meg kell küzdeni vele, és le kell győzni”– fogalmazott a miniszterelnök. a múlt hétvégén mintha nem erről lett volna szó. ......
Sztalker hozzászólásából töröltem az utolsó mondatot.
Felőlem folytathatjátok ilyen stílusban is a vitát, - mondjuk az "Indexen" - vagy akár meg is szüntethetjük ezt a témakört.
Szerintem jót tenne a fórumnak.
(Vagy legalábbis már rosszabb nem lenne, de az is eredménynek számítana.)
fony

...törölve...

Kína nem dobott atombombát civilekre, nem mobilizálta gyarmatainak erőit saját háborúiban, nem hazudta azt a kormányfő, hogy tömegpusztító fegyverek vannak Irakban, hogy bevonulhassanak az országba, nem tart fenn „hardly legal” támaszpontot Guantanamo-ban és nem háborúzik jelenleg is a világ több pontján. Ha viszont mindez a demokrácia és a szabad világ kiteljesedése, akkor én kérek elnézést. Legfeljebb azért gondolják olyan sokan mégis így, mert a nyugati világ még a hadszíntereknél is durvábban él vissza erőfölényével a médiában. Ahol pedig ezt nem tudja korlátlanul megtenni, ott „veszélyben a sajtószabadság és a demokrácia”… Ismerjük a nótát.
Azzal is rendszeresen riogat a nyugati sajtó, hogy Kína a legdurvábban környezetkárosító ország. Ehhez képest például tény, hogy a világon messze a legjelentősebb szélenergia-felhasználó. Ugyanazzal az elképesztő lendülettel kezdte el az innovatív fenntartható technológiák alkalmazását, ami korábbi iparosítását jellemezte.

Az anglomán globalizációval kapcsolatban lehet persze anyanyelvünket is félteni, de közben már régóta identitásunk és kultúránk a tét. Cikkemben a fő kérdés végső soron mégis az angolszász globalizáció civilizációs felelőssége volt. Vegyük már észre végre, hogy a sokak által ünnepelt globalizációs modell nem más mint világgyarmatosítás. Ezért érdemes felhívni a figyelmet az angol mintára. A „jóléti államról” és a nyugati típusú fogyasztói társadalomról mára szépen kiderült, hogy valójában bolygófogyasztói társadalom, világgyarmatosítás és ökodespotizmus. A történelmi felelősség sajátos műfaj és valakinek egy szép napon el kell vinni a balhét a „globális válságnak” becézett ökokrízisért, az angolszász világfelfogásra épített globális gazdasági és civilizációs modell egyre nyilvánvalóbb és egyre kevésbé fenntarthatónak bizonyuló rendszerhibáiért. Ugyan ki más felelhetne érte, mint aki zászlóvivője és fő haszonélvezője volt hosszú időn keresztül. Úgy tűnik, a történelem végső elszámolásban mintha mégis igazságos lenne, csak közben tűnik olykor rettentően igazságtalannak.

A többi gyülekezet között vegyes visszhangot váltott ki a demonstráció: sokan elítélték a dolgot, mondván, hogy semmi értelme konfrontálódni a hatalommal, míg mások a szolidaritásukat fejezték ki a bajba jutottak mellett.

Úgyhogy most – akár ezután a cikk után – kicsit nehezebb lesz szabadnak és kereszténynek maradni. De érdemes!

S a történteknek, más szempontból, örülni is lehet; olyan szépen elválik manapság a micsoda a micsodától, hogy csak na. A hatalom és a pénz – akárcsak az üldözés és a nyomorúság – mindig megmutatja: ki hová tartozik valójában.

Kínával az a gond, hogy egy keresztyénüldöző hatalom uralkodik, aki ezt nyíltan nem vállalja fel.
Kínában az ún földalatti egyház képviseli hamisítatlanul az evangéliumot.

http://hvg.hu/velemeny/20110630_hallo_lengyelorszag_soros_elnokseg#rss

"Z. P.: Mit szól ahhoz, hogy nekünk viszont új szövetségesünk van: Kína? Ezzel talán egy sor, főként égető gazdasági, pénzügyi problémánk megoldódhat.

B. N.: Véleményem szerint elcsúszhat minden olyan európai ország, amely most Kínában látja a megváltót. Tudja, mi lengyelek tényleg megelőztük a többieket a kínaiakkal kapcsolatos illúzió kergetésben: azt mondtuk országnak-világnak, hogy „Lengyelország lesz Kína európai hídfőállása”. Aztán egy sor hatalmas horderejű államközi és magánjogi szerződést kötöttünk Pekinggel. Hát, kérem: éppen most voltunk kénytelenek visszamondani az autópálya építésére vonatkozó megbízásunkat, mert az egyik legnagyobb kínai cég minden téren így vagy úgy átvert bennünket. Az ő állami támogatóiról nem is szólva. Egy sor más alapvető megállapodás esetén a kínai fél elkezdte zsarolni lengyel partnereit, eleve késedelmesen teljesítenek, munka közben emelik az áraikat és így tovább. Ennél nagyobb csalódás kevés érte az utóbbi évtizedekben Lengyelországot. Nem csoda, hogy az első negyedévben az előző év hasonló időszakához képest csaknem húsz százalékkal esett vissza a két ország közötti kereskedelem, az exportunk szenvedte el igazán a nagy veszteségeket."

ex

Orbán felismerte az esélyt

Nem hivatalos értesülések szerint a kínaiak arra a következtetésre jutottak, hogy jobb, ha otthagyják Lengyelországot – írta a lap. Annál is inkább, mert a varsói stratégia a rövid távú együttműködésen alapul, a kínaiakban csupán olcsó kivitelezőket lát, nem célja a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztése, amelyeknek az A2 csak előjátéka lett volna.

Mindezen a legtöbbet Orbán Viktor nyert – írta a lap. Látván, hogy Lengyelországot nem érdekli a stratégiai partnerség Kínával, felismerte, hogy nem adódik még egy ilyen esélye. Ven Csia-pao a COVEC-szerződés felmondása után azonnal magyarországi látogatást javasolt. Orbán csak erre várt. Megmutatta, hogy van víziója, és ez nagyon fontos számára. A magas rangú vendéget üdvözölve arról beszélt, hogy Kína jelentőségének növekedése és azok a változások, amelyekkel ez a világgazdaságban együtt jár, nem átmenetiek, hanem tartósak. Ezért Pekinggel hosszú távú stratégiai partnerségre számít, hosszabbra, mint amennyit ő várhatóan a hatalomban tölt.

Megvalósított vízió

Orbánnak nemcsak bátor és hosszú távú víziója van, de ezt profi módon meg is tudja valósítani – írta a Rzeczpospolita. Mindamellett, hogy Lengyelország Magyarországon a legutóbbi időkig stratégiai partnernek számított, Orbán már tavaly kinevezett egy, a kínai kapcsolatokkal foglalkozó kormánymegbízottat. Nem engedte, hogy a dalai láma hívei Ven Csia-pao látogatása ellen tüntessenek, viszont lehetővé tette, hogy a Budapesten élő kínaiak nemzeti színekbe öltözve üdvözöljék a kínai miniszterelnök konvoját a magyar főváros utcáin.

Orbán egymilliárd dolláros külön hitelt kapott magyar beruházásokra Kínában, továbbá kínai ígéretet a kereskedelmi forgalom megduplázására 2015-ig és magyar államkötvények pekingi vásárlására. Emellett a látogatás idején 12 kétoldalú megállapodást írtak alá, egyebek között a magyar vasúthálózat korszerűsítéséről és egy különleges kínai–közép-európai kereskedelmi és logisztikai övezet létrehozásáról, valamint arról, hogy Magyarországon lesz két nagy kínai konszern, a Huawei és a Sencsen (Shenzhen) Tanyi Technology Co. európai központja.

A lengyel Kína-szakértő emlékeztet, hogy miközben „Orbán a Pekinggel való együttműködés körül sürgölődött”, a varsói kormány a Merkel-kabinettel tartott együttes varsói kormányülésen nyilvánította ki, hogy Lengyelország legbiztosabb stratégiai partnere Németország. A cikk szerint – bár a magyar kormány döntésének vannak kockázatai és egyelőre nem látható következményei – nem kétséges, hogy a varsói és a budapesti kormány közül melyiké volt a jobb választás. Mert nincs kétség, hogy itt nemcsak egy 50 kilométeres autópálya-szakaszról, hanem jóval többről volt szó – fejeződik be a Rzeczpospolita című lengyel napilap írása. (da)

MTI