"Egy olyan eseményről szeretnék beszámolni, ami 1993-ban történt. Lányom, Erzsébet Ágasegyházán szolgált, amikor telefonon felhívott, hogy tanácsra lenne szüksége. Jön a faluba egy angol hipnotizőr természetgyógyász. Az egész falu tele van plakátokkal, minden gyógyításra vállalkozik, minden betegséget rendbe tud hozni. Azt kérdezte tőlem, hogy elmenjek -e. Azt válaszoltam neki, hogy ne menjen el, mert majd azt gondolják, hogy ő is ahhoz a lelkülethez tartozik. Befejeztük a beszélgetést, de nyugtalan lettem. Eszembe jutott egy olyan Ige, amit olyan kevesen szoktunk mi jó református emlegetni:"Kígyókon és skorpiókon fogtok taposni." Visszahívtam és azt mondtam neki, hogy imádkozva készüljön fel, lelkileg erősödjön meg, és ütközzön meg ezzel az emberrel. Azt mondtam neki, hogy győznie kell. Ezzel befejeztük a beszélgetést. Napokig nem telefonált, pedig nagyon vártam már a beszámolóját. Azt gondoltam, hogy talán mégsem ment el, vagy vereséget szenvedett, azért nem hív. Felhívtam és kiderült, hogy azért nem hívott, mert nem akarta, hogy esetleg dicsekedésnek tűnjön, ami vele történt. Az történt, hogy megérkezett elég nagy kísérettel. Egy rendkívül intelligens, sugárzó karakterű ember. A kíséretén bemutatta, hogy mit fog csinálni. Felsorakoztatta őket, és mindegyikük arcát tenyerébe fogta, és a szemükbe nézett. Néhány pillanat múlva már mindegyik a földön feküdt, mint egy élettelen fadarab. Állította, hogy már gyógyultan fognak itt feküdni azok a betegek, akik kijönnek, és mire felkelnek, már teljesen rendben lesz az egészségük. Már az első jelentkezőket megszédítette, de az újabb csoport első tagja a lányom volt. Nem tudhatta róla a hipnotizőr, hogy lelkész és Isten Igéjével áll ott. Erzsi így számolt be:Édesapám, amikor a tenyerébe fogta az arcomat, és a szemembe nézett, mintha a Vezúv tombolt volna abban a tekintetben. Óriási erőfeszítéseket tett, hogy hatalmába kerítsen. Én összekulcsoltam a kezem és álltam a tekintetét. Szólt a tolmácsnak, hogy ne kulcsoljam össze a kezemet. Akkor már tudtam, hogy győztem. Ha ez az ember azért gyengült le, mert a kezem össze van kulcsolva, akkor már baj van nála. Ha én nem kulcsolom össze az Isten akkor is ugyanúgy velem van, ugyanaz a Krisztus. Sokáig tartott ez a tusakodás, én pedig szüntelen imádkoztam. Egyszer csak azt éreztem, hogy remeg a keze, és az egész ember egy remegés volt. Leengedte a kezét és kért egy széket. Le kellett ülnie, mert minden ereje elment.
Megkérdezte a tolmácson keresztül, hogy " kicsoda Ön?" . Azt mondtam a tolmácsnak, hogy pontosan tolmácsoljon, mert én is értek annyit angolul, hogy megértsem, ha mást beszél. Mondja meg neki, hogy én az Úr Jézus szolgája vagyok, ő pedig a Sátáné. A tolmács így adta át, mert az angol utána kiment az udvarra friss levegőt szívni. Visszajött és annyit mondott: Amíg ez a nő itt van, nem tudok tenni semmit, elment az erőm. Azért még odalépett a következő asszonyhoz is, de az meg sem rezdült. Már semmiféle hatása nem volt. Mégegyszer mondta a lányomnak, hogy menjen el, de ő azt válaszolta, hogy ő itthon van, menjen el ő. Összecsomagolt és elment."
/Zimányi József Életrajzi betekintés forrás
http://www.zimanyi.hu/ éltrajzi betekintés/
)
