ÖNTUDATOSSÁG

„Jöjjetek énhozzám.” Máté 11, 28.

Isten azt akarja, hogy jól kiegyensúlyozott életet éljünk Jézus Krisztusban, de vannak idők, amikor külső támadások érik ezt az életet és rátérünk a befelé tekintés olyan útjára, amelyről már azt gondoltuk, hogy túl vagyunk rajta. Az öntudatosság az első dolog, amely megzavarhatja az Istenben való életünk összhangját, és állandóan belső harcokat eredményez. Az öntudatosság nem bűn; lehet ideges vérmérséklet, vagy új körülményekbe való hirtelen belezuhanás következménye is. Isten sohasem akarja, hogy bármivel is kevesebbek legyünk, mint egészen tökéletesek Őbenne. Azonnal meg kell gyógyítani mindent, ami zavarná a Benne való nyugodalmunkat. Ezt a gyógyítást nem lehet elintézni tudomásul-nem-vétellel, hanem csak azzal, hogy Jézus Krisztushoz megyünk. Ha Hozzá megyünk és kérjük, hogy ajándékozzon meg minket Krisztus-tudattal, mindaddig megteszi ezt, míg megtanulunk Őbenne maradni.
Ne engedd a Krisztusban való életed feldarabolódni úgy, hogy szembe ne szállj vele. Óvakodj attól, hogy léket kapjon a hajód; óvakodj attól, hogy életedet a barátok, vagy a körülmények feldarabolják. Óvakodj mindentől, ami megosztaná a Vele való életed egységét, és azt láttatná meg veled, hogy elkülönültél Tőle. Nincs semmi fontosabb dolog, mint a lelki köteléket helyesen megőrizni. A nagy megoldás igen egyszerű: „Jöjjetek énhozzám.” Egyéniségünk próbája ez értelmi, erkölcsi és lelki tekintetben egyaránt. Minden esetben, amikor nem megfelelő az egyéniségünk, inkább vitatkozni fogunk e dolog felől, mint „jönni”.

TELJESSÉG

„... és én megnyugosztlak titeket.” Mt 11, 28.

Amikor valami romboló erő kezd dolgozni Krisztussal való életedben, azonnal fordulj Hozzá és kérd, hogy teremtsen békét. Sohase engedd, hogy megmaradjon valami, ami békétlenséget okoz. Minden romboló erőt úgy tekints, mint ami ellen harcolnod kell és nem szabad megtűrnöd. Mondd: ,Uram bizonyítsd meg a Te jelenléted bennem’ és akkor a magadban való bízásod el fog múlni és Ő lesz minden mindenekben. Vigyázz, hogy a magadban való bízásod tovább ne folytatódjék; mert lassankint magad feletti szánakozást fog benned ébreszteni, ami már sátáni dolog. ,Igen, nem értenek meg az emberek; ezért bocsánatot kell kérniök; tisztáznom kellett volna ezt a dolgot.’ Hagyj magukra másokat és kérd az Urat, hogy adjon neked krisztusi lelkületet, és Ő addig terhel téged, míg a krisztusi lelkület teljes nem lesz benned.
A teljes élet a gyermeki élet. Ha tudatos az öntudatom, valahol hiba van bennem. Csak a beteg ember tudja, mit jelent egészségesnek lenni. Az Isten gyermeke nem kutatja Isten akaratát, mert ő maga Isten akarata. Mikor csak egy kicsit is eltérünk Isten akaratától, azonnal elkezdjük kérdezgetni: ,Mi a Te akaratod?’ Az Isten gyermeke sohasem imádkozik azért, hogy bizonyos legyen Isten imádság-meghallgatásáról: ő feltétlenül biztos abban, hogy Isten mindig meghallgatja az imádságot.
Ha öntudatosságunkat valamilyen közönséges módszerrel próbáljuk legyőzni, óriási mértékben megnöveljük. Jézus azt mondja:”Jöjjetek én hozzám mindnyájan, és én megnyugosztlak titeket,” azaz a Krisztus-tudat foglalja el az öntudat helyét. Ahol Jézus megjelenik, nyugalmat teremt, olyan nyugalmat, amely magát elfelejtő, tökéletes tevékenységben áll.

AZ ÉSZREVEHETETLEN SZOLGÁLAT

„Boldogok a lelki szegények.” Mt 5, 3.

Az Új-Testamentum észrevesz olyan dolgokat is, amelyek a mi szempontunkból úgy látszanak, hogy egyáltalán nem számítanak. „Boldogok a lelki szegények”, vagy szóról-szóra: Boldogok a koldusok: rendkívül közönséges dolog! A mai prédikálás hajlandó hangsúlyozni az akaraterőt, a jellem-szépséget, szóval olyan dolgokat, amelyeket könnyű észrevenni. Az a mondás, amit oly gyakran hallunk: ’Dönts Krisztus mellett’, olyan dolognak a hangsúlyozása, amiben a mi Urunk sohasem bízott. Ő nem arra kér, hogy döntsünk Mellette, hanem hogy adjuk át magunkat Neki. A kettő nagyon különbözik egymástól. Jézus Krisztus királyságának alapja a mindennapi dolgok mesterkéletlen szeretetreméltósága. Szegénységem az, amiben boldog vagyok. Ha tudom, hogy nincs akaraterőm, nincs jellembeli nagyságom, akkor Jézus azt mondja: Boldog vagy; mert éppen ez a szegénységed az, ami által bejutsz Isten országába. Nem mehetek be az Ő országába úgy, mint jó ember, hanem csak úgy, mint teljesen koldus.
A szeretetreméltóság igazi lényege, aminek jelentősége van Isten számára, mindig tudatalatti. A tudatos befolyás önhitt és nem-keresztyén. Ha azt mondom: ,nem tudom, van-e valami, amivel használhatok’, azonnal lehullik az Úr érintésének virága. „Aki hisz énbennem, ... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből” (Jn 7, 38). Ha a ’kiömlést’ vizsgálom, elveszítem az Úr érintését.
Milyen emberek szoktak leginkább hatással lenni ránk? Nem azok, akik azt hiszik, hogy hatottak ránk, hanem azok, akiknek sejtelmük sincs arról, hogy hatást gyakoroltak reánk. A keresztyén életben a rejtett dolog sohasem tudatos; ha tudatossá lesz, elveszíti azt a mesterkéletlen szeretetreméltóságot, ami a Jézus érintésének sajátossága. Mindig tudjuk, amikor Jézus munkában van, mert a legközönségesebb helyen is valami olyat hoz létre, ami ihlet minket.

A LELKI FEGYVERZET


„Láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál.” Jn 1, 49.

Azt képzeljük, hogy nem volna semmi bajunk, ha valami nagy válság szakadna ránk; de a nagy válság csak azt teszi majd nyilvánvalóvá, hogy mi lakik bennünk, nem tesz semmi újat életünkhöz. „Ha Isten hív, természetesen élni fogok az alkalommal.” Nem fogsz élni vele, hacsak nem éltél az alkalommal munkahelyeden, ha csak nem élted ott is az igazi éned Isten előtt. Ha nem cselekszed azt, ami legközelebb áll hozzád, mivel Isten tervelte ki, amikor bekövetkezik a válság, ahelyett hogy alkalmasnak bizonyulnál, alkalmatlannak fogsz bizonyulni. A válság mindig megmutatja a jellemet.
A csendességben végzett istenimádásunk a leglényegesebb eleme későbbi alkalmatosságunknak. Eljön az idő, amikor a „fügefa alatti” életet nem lehet tovább folytatni, amikor ki kell állni nyíltan, ki a napvilágra, ki a munkába, és értéktelennek fogod magad találni, ha nem imádtad Istent az otthonodban is, amikor és ahogy éppen alkalmad kínálkozott erre. Imádd Istent életed magánviszonylataiban is és akkor, ha Isten kiküld a munkára, készen fogsz állni, mert abban az életedben, amelyet Istenen kívül senki más nem látott, teljesen alkalmassá váltál már, és mikor erőfeszítésre kerül a sor, Isten bízhat benned.
„Lehetetlen azt várni tőlem, hogy megszentelődött életet éljek olyan körülmények közepette, amilyenben élnem kell; nincs most időm imádkozásra, nincs időm Bibliaolvasásra, még nem jött el az alkalmam; amikor eljön, természetesen, egészen rendben leszek.” Nem, egyáltalán nem leszel rendben. Ha nem tartottál áhítatot, amikor arra alkalom kínálkozott, amikor munkába állsz, nemcsak magad leszel hasznavehetetlen, de rettenetes akadály leszel mindazok számára, akik kapcsolatban vannak veled.
Az Isten országa hadi fölszereléseinek műhelye a szent elrejtett, személyes áhítat-élete.

A LELKI FEGYVERZET

Szolgálat, amikor arra alkalom adódik.

„Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.” Jn 13, 14.

Szolgálni, amint arra alkalom adódik, nem azt jelenti, hogy magunk válogatjuk meg az alkalmat, hanem azt, hogy mindenek előtt Istenéi legyünk bármilyen környezetben, amelyet Ő tervel ki számunkra. Jellemvonásaink, amelyek megmutatkoznak közvetlen környezetünkben, sejtetik, hogy milyenek leszünk más környezetben.
Amiket Jézus cselekedett, a lehető legszolgaibb és legközönségesebb dolgok voltak. Ezek sejteni engedik, hogy Isten teljes erejének kell munkálkodnia bennem, ha a legközönségesebb dolgokat úgy akarom végezni, amint Ő végezte. Képes vagyok-e a törülközőt úgy használni, amint Ő használta? Törülközők, mosdótálak, papucsok, az élet megannyi közönséges, szennyes dolgai azt teszik nyilvánvalóvá, hamarabb, mint bármi más, hogy milyen lelkületűek vagyunk. A Mindenható Istennek testet kell bennünk öltenie, hogy a legcsekélyebb kötelességeket is úgy végezzük, amint végezni kell.
„Példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.” (15. v.) Figyeld meg azokat az embereket, akiket Isten köréd hoz, és meg fogsz alázkodni, amikor észreveszed, hogy így mutatja meg neked Isten azt az arcod, amit mutattál Vele szemben. Most pedig, mondja, láttasd meg azzal pontosan mindazt, amit én mutattam neked.
„Óh - azt mondod erre - én meg fogom azonnal tenni mindezt, amint kijutok az idegen munkamezőre”. Ez a beszéd éppen olyan, mint ha a háborúhoz szükséges lőszeranyagot a lövészárkokban akarnák gyártani. Megölnek, amíg annak a gyártásán fáradozol.
El kell mennünk a „második mérföldre” is Istennel. Némelyek közülünk félreállnak már az első tíz méter után, mert Isten olyan helyre kényszerít minket, ahol az utat sem látjuk, és azt mondjuk: „Várok, míg közelebb jutok a nagy válsághoz.” Ha nem futunk állhatatosan kicsiny útjainkon, a válságban sem teszünk semmit.

LELKI ZAVAR

„Nem tudjátok, mit kértek.” Mt 20, 22

Vannak korszakok a lelki életben, amikor zavar áll be, és nem megoldás az, ha azt mondjuk, hogy nem kellene zavarnak lennie. Nem arról van szó, hogy helyes-e ez, vagy pedig rossz, hanem arról, hogy Isten olyan útra vezet, amelyet egyelőre nem tudsz megérteni, és csak a zavaron való átjutás után érsz el oda, ahová Isten el akar juttatni.

Isten barátságának leplezése. Lk. 11, 5-8.
Jézus arról az emberről veszi példáját, aki úgy látszott, nem törődik a barátjával, és azt mondja, hogy a Mennyei Atya is így jelenik meg nekünk időnként. Azt gondolod, hogy Ő szívtelen barát, de emlékezz rá, nem az: eljön az idő, amikor mindent tisztán fogsz látni. A szív szerinti barátságot néha felhő árnyékozza be, és gyakran éppen a szeretetnek magának kell fájdalmak és könnyek között várnia a teljesebb közösség áldására. Amikor Isten egészen leplezetten jelenik is meg neked, tudsz-e akkor is bizalommal ragaszkodni Hozzá?

Árnyék atyai arcán. Luk. 11, 11-13.
Jézus azt mondja, hogy a ti Atyátok néha úgy jelenik meg, mintha mostoha atya volna, mintha érzéketlen volna irántatok, és nem törődnék veletek, de jusson mindig eszetekbe, hogy Ő nem ilyen. Megmondtam néktek: „Aki kér, mind kap” (Luk. 11, 10). Ha pillanatnyilag van is kevés árnyék az Atya arcán, figyeld meg, hogy végül mégis csak megadja tiszta kijelentését Önmagáról, és igazolja Magát mind-arra nézve, amit cselekedett.

Jézus hűségének idegenszerűsége. Lk 17, 1-8.
„Az Embernek Fia, mikor eljő, avagy talál-e hitet e földön? Fog-e olyan hitet találni, amely Reá bízza magát a zavaros állapotok közepette is? Állj erősen a hitben, bízva abban, hogy amit Jézus mondott, az igaz, bár pillanatnyilag nem érted is, amit Isten cselekszik. Sokkal fontosabb következményeket tart Ő szem előtt, mint azok az apró dolgok, amiket kérsz.

Mi következik az átadás után?

„Elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt:” Jn 17, 4.

Az átadás nem a külső élet, hanem az akarat átadása; ha ez megtörtént, minden el van intézve. Nagyon kevés válság van az emberéletben; a nagy válság az akarat átadása. Isten nem zúzza össze az emberi akaratot, hogy az átadja magát, sohasem könyörög neki érte, hanem vár mindaddig, míg az ember maga ajánlja fel Neki az akaratát. Ezt a csatát sohasem kell még egyszer megharcolni.

Átadás szabadulásra. „ Jöjjetek énhozzám . . . és én megnyugosztlak titeket.” (Máté 11, 28.) Miután van már némi tapasztalatunk arról, hogy mit jelent a megváltás, csak akkor adjuk át az akaratunkat Jézusnak, hogy nyugalmat találjunk. Bármi nyugtalanítja is a szívet és a lelket, az az akaratnak szóló felhívás: „Jöjjetek énhozzám ...” Ez önkéntes odajövés.

Átadás odaszentelődésre. „Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát . . „ (Mt. 16, 24.) Itt a magam Jézusnak való átadásáról van szó, az énem átadásáról, amely Jézus nyugalmát hordozza már szívében. ,Ha az én tanítványom akarsz lenni, add át a magadhoz való jogod Nekem.’ Ha megtörtént egyszer a magunk átadása, nincs szükségünk többé semmiféle föltételezésre. Nem kell törődnünk azzal, hogy milyenek a körülményeink: mert Jézus mindenre bőségesen elégséges.

Átadás halálra. Jn 21, 18-19. , .. más övez fel téged.’ Megtanultad-e, mit jelent halálra szántnak lenni ? Óvakodj olyan átadástól, melyet lelkesedés közben teszel: az ilyet hajlandó vagy visszavonni. Arról van szó, hogy Jézussal kell egyesülnöd az Ő halálában mindaddig, míg semmisem érdekel többé, ami nem érdekelte Őt.
Mi következik az átadás után? Az átadás után egész életünk nem egyéb, mint vágyakozás az Istennel való zavartalan egységre.

FÉLELEM NÉLKÜL
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. (Zsolt 23,4)

Ma meglátogattam egy haldokló férfit. Miután felolvastam az ágyánál a Zsolt 23-at és a Jn 14-et, kezemet a fejére téve imádkoztam érte. A felesége és a lánya zokogva simogatták a karját, már se beszélni, se a szemét kinyitni nem tudta. Amikor utoljára beszéltem vele, elmondta, hogy fél a haláltól, ezért kihangsúlyoztam a zsoltár negyedik versét.
Amikor visszamentünk a nappaliba, a felesége azt mondta: "Tudja, lehet, hogy még kijön ebből."
Nagyon meglepődtem. Arra gondolt, hogy talán még meggyógyul, és teljesen felépül. Én úgy gondoltam, hogy a halála már megváltoztathatatlan tény. Azt válaszoltam, amit igaznak hittem: "Isten kezében van." A felesége egyetértett.
Mivel minden, ami minket ér Isten kezében van, reménységünk van a jövőre. Nemcsak ennek az embernek az egészsége, gyógyulása van Isten kezében, hanem az én családom, az anyagi körülményeim, a munkába vezető utam, az egész jövőm is. A zsoltáros emlékeztet rá, hogy Istennél van a sorsunk. Bármilyen jónak, vagy esetleg borzalmasnak is tűnik az élet, sohase higgyük semmiről, hogy lefutott ügy. Akármit is hozzon a jövő, Isten megígérte, hogy velünk lesz.

Zsid 12,1-3.
1 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. 3 Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.


"KITARTÁSSAL FUTNI
Kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért! (Zsid 12,1)

Évekig helytelenül idéztem a Zsid 12,1-et. Emlékezetből mindig azt írtam, hogy "Kitartással fussátok az elétek állított pályát." De az igében valójában "fussuk" van, nem pedig "fussátok". Hogyan érthettem félre? Ez az egész értelmezésemet megváltoztatja arról, hogyan változunk Krisztus képmására. Egyéni fejlődésre gondoltam, amely a magányban bontakozik ki, pedig a növekedés egyszerre személyes és közösségi is. Az pedig, hogy közösen futjuk a pályát, azt jelenti, hogy mind egyszerre futunk, vagyis addig nincs vége, amíg az utolsó ember is el nem éri a célvonalat.
Mostantól, amikor erre az igére gondolok, a "versenyfutás" egy futó csoportként jelenik meg bennem, és nem egy emberről szól, aki először ér célba. Elképzelek érett vezetőket, akik a többi futó között bemutatják, hogyan lehet hatásosabban futni. A csoportban levő bátorítók ösztönzik a küszködőket. Hátul vannak azok a bölcs résztvevők, akik segítik a botladozó és eleső futókat. Mindenkinek van szerepe abban, hogy mindenki befejezhesse a versenyt. És akkor fejezzük be, amikor mindannyian megtettük a magunk részét."

Fil 3,12-16.
12 Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. 13 Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, 14 de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.
15 Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; 16 ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk.


KONCENTRÁLJ!
De egyet teszek... futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,14)

Nemrégiben a feleségemmel egy hétnapos hajókiránduláson vettünk részt Vancouverből Alaszkába. Egyik nap a tenger nagyon viharos volt, 10 méteres hullámokat hányt. A korábban stabil hajót most dobálták a hullámok. Még a hajón is csak a korlátokba kapaszkodva tudtunk mozogni. Néhány utas tengeri beteg lett. A kabinunkban olvastam, amikor izzadni kezdtem és hányingerem lett - ezek a tengeri betegség tünetei.
Eszembe jutott, hogyan lehet megbirkózni a tengeri betegséggel: menj ki a fedélzetre, és koncentrálj a horizont egy pontjára távol a hajótól. Ezt tettem, és rögtön jobban éreztem magam. Valahogy a messzi dologra való koncentrálás miatt a hajó mozgása kevésbé hatott rám. A hajó még mindig hányódott, én mégis stabilabbnak éreztem magam.
A körülményeink és problémáink is felkavarhatnak. Ezek feszültségében néha elfelejtünk az Úrban bízni. Bármilyen erős vihar is van az életünkben, tudhatjuk, hogy ha az Úr szeretetére és hűségére koncentrálunk, akkor helytállhatunk.

Imádság: Drága Istenünk, hozzád fordulunk, hogy biztonságban vezess bennünket. Segíts, hogy meglássuk akaratodat, és kövessük azt. Ámen.

Hogy az élet viharaiban megálljunk, Istenre kell néznünk!
David Warne (Ontario, Kanada)

Jn 13,3-17.
3 Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: 4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; 5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. 6 Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: "Uram, te mosod meg az én lábamat?" 7 Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted." 8 Péter így szólt hozzá: "Az én lábamat nem mosod meg soha." Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám." 9 Simon Péter erre ezt mondta neki: "Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!" 10 Jézus így szólt hozzá: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind." 11 Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."
12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek? 13 Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. 14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. 16 Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. 17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek."


SZERENCSE A SZEMÉTBEN
Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5,16)

Itt a börtönben megbíztak egy munkával. Szemeteszsákkal és kesztyűvel felszerelkezve cigaretta csikkeket, ételmaradékot és más kellemetlen szemetet szedek össze. Elég irritáló, amikor a bentlakók, és az őrök gondolkodás nélkül dobnak el valamit a földre, néha éppen mögém, miközben a munkámat végzem.
Egyik nap szemétszedés közben a járda szélén egy papírdarabot vettem észre. Ez egy szerencsekártya volt egy kínai süteményből. Majdnem a zsákba dobtam, de úgy döntöttem, hogy először elolvasom. Ez volt rajta: "A te példád másokat fog inspirálni." Ezek a szavak gondolkodásra indítottak.
Amikor Jézus magára tekert egy törülközőt, és letérdelt, hogy megmossa a tanítványai lábát, akkor alantas munkát végzett - olyasmit, amit egy szolga szokott. De fontosabb volt a hozzáállása. Jézus szolgálta a barátait, csakúgy, mint ahogy én is szolgálom az őröket és a bentlakókat. Milyen példa vagyok én? Örömmel végzem a rám bízott feladatot - ahogyan Jézus tette -, vagy pedig kelletlenül? Amint ezeken a kérdéseken gondolkodtam, a munkához való hozzáállásom megváltozott.
Az a papírdarab a mai napig a Bibliám lapjai között van emlékeztetőként.

Imádság: Istenünk, emlékeztess, hogy mindenféle munkával megmutathatjuk szeretetedet az embereknek. Ámen.

Az emberek figyelnek. Mire buzdít az én példám?
Bruce W. Glover (Florida, USA)

5Móz 5,6-21.
6 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 7 Ne legyen más istened rajtam kívül! 8 Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. 9 Ne imádd, és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. 10 De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. 11 Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! 12 Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR. 13 Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! 14 De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálód, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálód hozzád hasonlóan! 15 Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az ÚR, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a nyugalom napját. 16 Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! 17 Ne ölj! 18 Ne paráználkodj! 19 Ne lopj! 20 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! 21 Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!


TILOS AZ ÁTJÁRÁS!
Utasításaid értelmessé tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt. (Zsolt 119,104)

Egy falu melletti út menti táblára a következő van írva: "Tilos az átjárás és a fák kivágása! Védjük környezetünket!" Néhány falubeli figyelmen kívül hagyta ezt a tiltást. A területet átjáróként használták a szomszéd településre, valamint fákat vágtak ki, hogy tüzet rakjanak. Szakadó esős hetek után, a kivágások miatt keletkezett ösvények veszélyes patakot képeztek, teljesen járhatatlanná téve ez által az utat.
Az engedetlenség - a szabályok áthágása - károkat okozhat a kapcsolatokban is. Amikor Ádám és Éva ettek a tiltott gyümölcsből (1Móz 3), engedetlenségük szakadást okozott Istennel való kapcsolatukban.
Isten nekünk adta a tízparancsolatot. Miközben az engedetlenségről elmélkedtem, rájöttem, hogy a tízparancsolat az életünkben olyan, mint a helyes utat mutató út menti táblák, amelyet követnünk kell, valamint figyelmeztetnek az elkerülendő utakra.

Imádság: Atyánk, köszönjük a tízparancsolatot és Jézus Krisztust, aki mutatja nekünk a helyes utat. Segíts engedelmeskednünk igéd iránt, és egyedül téged követni. Ámen.

Istent követni mindig a helyes utat jelenti.
Charlotte Mande Kasongo (Nyugati Fok, Dél-Afrika)

2Kor 4,8-18.
8 Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; 9 üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; 10 Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. 11 Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. 12 Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek. 13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk! 14 Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. 15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. 16 Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18 mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.


FEKVŐRENDŐR
A mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk. (2Kor 4,17)

Az orvosom aggódó szavai váratlanul értek: "Mike, az eredmények pozitívak. Prosztatarákja van." A diagnózis miatt összezavarodtam és megszédültem. Amikor elmondtam a feleségemnek és gyerekeimnek, sírtak. Engem is félelem töltött el.
A 22 éves fiam megrendülésemet látva vigasztalt: "Apa, tekints erre úgy, mint egy fekvőrendőrre." A rák csupán egy bukkanó az élet útján? Napokig mérlegeltem a szavait, majd rájöttem, hogy van bennük valami bölcsesség. A diagnózis arra ösztönzött, hogy "eresszem vissza a gázpedált", hogy lelassítsak, és arra figyeljek, ami igazán fontos, és gondoljam át a magától értetődőnek tűnt dolgokat: az Úrral való kapcsolatomat, a házasságomat, de még a holdfényes égbolt szépségét is.
Egy bibliai igeszakasz vigasztalást adott: "Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk." (2Kor 4,16-17) Ez az ige földi megpróbáltatásokat helyez kilátásba. Nem számít, mennyire komoly vagy hosszú egy megpróbáltatás. Amikor az örökkévalóságból tekintünk majd vissza rá, akkor csak egy-egy fekvőrendőrnek (bukkanónak) látszik majd a hazafelé vezető úton.

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy a veled való kapcsolatunk megtart minket, bármit hozzon is az élet. Ámen.

A bajok csak bukkanók az életutunk során.
Michael Lewis (Virginia, USA)

Zsid 12,1-11.
1 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. 3 Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.
4 Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig, 5 és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: "Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, 6 mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad." 7 Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? 8 Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. 9 Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? 10 Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. 11 Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.


MOST ÉS KÉSŐBB
Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa. (Zsid 12,11)

Fiaink gyakran és szinte biztosan az azonnali örömökre összpontosítanak. Azt kérdezik, miért kellene egészséges ételt enniük, amikor tulajdonképpen jól érzik magukat a zsíros étel után is; miért kellene későbbre tartogatniuk a pénzt, amikor elkölthetik valamire, amire éppen most van szükségük. Azonnali jutalmat várnak minden jó cselekedetért, éppen úgy, mint ahogyan azonnali büntetésre számítanak, ha igazságtalanságot látnak a világban. Csodálkoznak, hogy mi vajon miért nem a "most"-ra, hanem gyakran inkább a "később"-re figyelünk.
Gyakran halljuk, hogy a jelenben kellene élnünk; a prédikációk és az énekek arra emlékeztetnek, hogy csak a mával számolhatunk. Mégis tudjuk: míg arra figyelünk, mit tehetünk ma Isten kedvéért, legnagyobb jutalmunk e földi világon túlról érkezik. Így tehát Istennek való engedelmességünk olyasvalami, amiért nem várunk azonnali jutalmat. Inkább követjük Isten iránymutatását, aki majd elhozza a jót a maga idejében.
Néhányan azt gondolják, hogy a keresztyéneknek különös áldásokban kellene részesülniük, mivel kapcsolatban vannak Istennel. Isten áldásai nem mindig anyagiak vagy mérhetők, és nem is mindig földi életünk idején kapjuk meg azokat.

Imádság: Atyánk, kérünk, segíts akaratodat tennünk, nem jutalomért, hanem mert ez igaz és jó dolog. Ámen.

Istent szolgálni a jelenről és a jövőről is szól.
Andrew C. Billings (Dél-Karolina, USA)

Róm 13,11-14.
11 De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: 12 az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. 13 Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, 14 hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.


A FÉNY
Az éjszaka múlik, a nappal pedig egészen közel van. (Róm 13,12)

Közel éjfél volt, amikor feleségemmel egy kanyargós, hegyi úton autóztunk. Amint egy kanyarba értem, és egy hepehupán zökkentünk, kiment az autónk világítása. 90 km-es sebességgel mentünk a kanyarban, teljes sötétségben.
Isteni kegyelemből valami arra indított, hogy a lámpakapcsoló felé nyúljak, és elkezdtem ki-be kapcsolgatni. A reflektor újra működött, mi pedig képesek voltunk az úton maradni.
Magától értetődőnek vesszük a fényt, ritkán találjuk magunkat teljes sötétségben. Pál azt mondja: "itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Tegyük le, tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit" (Róm 13,11-12). Buzdít minket, hogy oly módon éljünk, hogy szégyen nélkül mindig nyíltak lehessünk.
Rendszerint nem az a baj, hogy nincs fény, hanem hogy nem használjuk. Olyanok vagyunk, mint az a fiú, akit apja az istállóba küldött. Felemelte a lámpást, és azt mondta: "Apám, nem látom az istállót." Erre az apa azt felelte: "Csak annyi utat tégy meg, amennyit látsz. Amikor odaérsz, akkor távolabbra fogsz látni. Hamarosan meglátod majd az istállót is".
Ha Isten fényében élünk, és használjuk ezt a fényt, és addig megyünk, ameddig látunk, akkor mindig megpillantjuk majd a következő célt. Mindig használjuk a nekünk adott fényt!

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy világosságoddal vezetsz minket. Segíts, hogy lássuk az előttünk álló utat! Ámen.

Nem kell félnünk a sötétségtől, ha Isten fényében járunk.
G. William Kilday (Tennessee, USA)