JÉZUS KRISZTUS FÖLTÉTLEN VOLTA

„...Az engem dicsőít majd.” Jn 16, 14.

A mai kegyeskedő mozgalmak nem tudnak semmit az Új-Testamentumnak róluk mondott kemény tényeiről; nincs semmi bennük, aminek szüksége volna Jézus Krisztus halálára. Mindaz, amit megkövetelnek, a kegyes hangulat, imádság és áhítat. Ez a fajta élmény sem nem természetfölötti, sem nem csodálatos, nem Isten szenvedése árán kellett megszerezni, nincs átfestve a Bárány vérével és nincs megpecsételve a Szentlélek jegyével. Nincs rajta az a jegy, amely azt mondatja az emberekkel, amint csodálkozással és borzadással reánéznek: ,Ez a Mindenható Isten munkája!’ Éppen ez az és semmi egyéb, amiről az Új-Testamentum beszél.
Az Új-Testamentum szerinti keresztény tapasztalat a személyes, szenvedélyes odaszentelődés Krisztus Jézusnak. Minden másfajta, úgynevezett keresztény tapasztalat távol áll Jézus személyétől. Nincs újjászületés Isten Országa számára, melyben Jézus Krisztus él, csak egyetlen fogalom, az, hogy Ő a mi Mintaképünk. Manapság gyorsan elintézik Őt, mint egy vallás Főalakját, mint puszta Mintaképet. Ő ez is, azonban ugyanakkor végtelenül más is: - Maga a megváltás, Ő Maga Isten evangéliuma.
Jézus azt mondja: „Mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke . . ., az engem dicsőít majd.” (13-14. v.) Amikor rábízom magam az Új-Testamentumban adott kijelentésre, a Szentlélek ajándékát kapom Istentől, Aki elkezdi magyarázni nekem, amit Jézus cselekedett, és meg- cselekszi bennem mindazt alanyilag, amit Jézus Krisztus tárgyilag cselekedett értem.

- Hadd teljünk be házad javaival. Zsolt 65,5

- Egyet kérek az ÚRtól, azért esedezem, hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; hogy nézhessem az ÚRnak szépségét és gyönyörködhessem az Ő templomában. Zsolt 27,4
- Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. Mt 5,6
- Éhezőket látott el javakkal és bővelkedőket küldött el üresen. Lk 1,53
- Megelégítette a szomjazó lelkeket és az éhező lelket betöltötte jóval. Zsolt 107,9
- Én vagyok az életnek kenyere, aki hozzám jön, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz énbennem, meg nem szomjazik soha. Jn 6,35
- Milyen drága a Te kegyelmed, URam! Az ember menedéket talál szárnyad árnyékában. Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. Mert nálad van az életnek forrása, a Te világosságod által látunk világosságot. Zsolt 36,8-10

Ámen

ISTEN KEGYELME ÁLTAL VAGYOK, AKI VAGYOK

„Az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló.” l. Kor. 15, 10.

Az a mód, ahogy mi beszélünk folyton tehetetlenségünkről, megsértése a Teremtőnek. A hiányaink fölött való jajveszékelés Isten gyalázása, mintha Ő elhanyagolt volna minket. Tegyük szokásunkká, hogy Isten színe előtt vizsgáljuk meg azokat a dolgokat, amelyek megalázóaknak látszanak az emberek szemében, és akkor csodálkozni fogunk, milyen vakmerő kételkedések azok. ,Óh, én nem akarom azt mondani, hogy megszentelődött vagyok; én nem vagyok szent’. Mondd ezt Isten előtt, akkor ez azt jelenti: ,Nem, Uram, lehetetlen a Te számodra, hogy megválts és megszentelj engem; voltak olyan lehetőségek, amelyek nem állottak a rendelkezésemre; olyan sok a tökéletlenség az agyamban és a testemben; nem Uram, ez lehetetlen’. Lehet, hogy ez rendkívül alázatosan hangzik, de Isten előtt ez kihívó magatartás.
Azután azok a dolgok, amelyek talán alázatosan hangzanak Isten előtt, ellenkezően hangozhatnak az emberek előtt. Ha azt mondom: ,Köszönöm Istenem, tudom, hogy megváltottál és megszenteltél engem’, Isten szemében az alázatosság végző foka, mert azt fejezi ki, annyira tökéletesen átadtad magad Istennek, tudod, hogy igaza van Neki. Sohase törd a fejed, vajon alázatosan hangzik-e az emberek előtt, amit mondasz, hanem Isten előtt légy mindig alázatos, és hadd legyen Ő minden mindenekben.
Csak egy olyan viszony van, ami számításba jöhet, és ez a te személyes viszonyod a személyes Megváltóhoz és Úrhoz. Hadd vesszen minden más, de ezt az egyet tartsd meg minden áron, és akkor Isten valóra váltja célját a te életeden keresztül. Egyetlen egy élet is felbecsülhetetlen értékű lehet Isten célja szempontjából, és éppen a te életed lehet az.

- Maga a békesség URa adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az ÚR legyen mindnyájatokkal! 2Tesz 3,16

- Békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő. Jel 1,4
- És Istennek békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban! Fil 4,7
- Maga Jézus állt meg közöttük és így köszöntötte őket: Békesség nektek! Lk 24,36
- Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek: nem úgy adom nektet, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen. Jn 14,27
- A Vigasztaló, ... az igazság Lelke. Jn 15,26
- A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség. Gal 5,22
- Maga a Lélek tesz bizonyságot lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Róm 8,16
- Megnyugtat téged, ha orcám megy veletek? Mózes azt mondta: Ha nem jön velünk a Te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! Mi másból tudnánk meg, hogy én és a Te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? 2Móz 33,14-16

„Maga az Úr megy előtted, Ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5Móz. 31:8)

Ha egy nehéz munka vagy nagy küzdelem előtt állunk, ez az igehely segít, hogy megerősödjünk. Ha maga az Úr megy előttünk, akkor nem lesz nehéz Őt követni! Ki gátolhatná meg előrehaladásunkat, ha az Úr vezet minket? A hit harcában álló testvéreim gyertek, induljunk sietve tovább! Miért haboznánk, amikor a győzelemhez visz az út?
Az Úr azonban nemcsak előttünk megy, hanem velünk is lesz. Felettünk, alattunk, körülöttünk és bennünk van a Mindenható és mindenütt jelenlévő Isten. Mindenkor, még az örökkévalóságban is velünk akar lenni, ahogy eddig is mindig velünk volt. Mennyire megerősítene minket ez az ígéret, ha igazán tudnánk hinni Benne! Higgyünk hát, és törjünk előre bátran, kereszt katonái, mert a Seregek Ura velünk lesz!
Mivel velünk és előttünk megy az Úr, soha nem tagadja mg segítségét tőlünk. Az Ő karja nem lankad el soha, akkor sem, ha minket kell vezetnie. Mindig tovább segít minket, amint éppen szükségünk van rá, még utolsó óránkban is. Nem hagy el soha, sem el nem marad tőlünk. Ő mindig tud és akar segíteni, erőt adni nekünk; mellettünk áll, amíg csak véget nem ér földi harcunk.
Ne féljünk, és ne rettenjünk meg hát, mert a Seregek Ura jön velünk a harcba, Ő viseli a küzdelem nehezét, és Ő adja a győzelmet is.

Hála és dicsőség az ÚRnak végtelen hűségéért, vezetéséért és szeretetéért!

Köszi Boglárka, hogy a fentit bemásoltad.

TÖRVÉNY ÉS EVANGÉLIUM


„Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.” Jakab 2, 10.

Az erkölcsi törvény egyáltalában nem tekint minket gyarló emberi lényeknek, nem veszi számításba örökségünket és gyengeségeinket, hanem azt követeli, hogy legyünk egészen erkölcsösek. Az erkölcsi törvény nem változik, sem az előkelőek, sem a gyengék számára, hanem öröktől fogva örökké ugyanaz. Az Istentől rendelt erkölcsi törvény nem enged követelményéből a gyenge ember számára, nem szépítgeti hibáinkat, hanem megmarad feltétlennek minden időre és örökké. Ha nem tudjuk ezt elfogadni, ez azért van, mert még nem élünk egészen; mihelyst az élet megkezdődik bennünk, az élet tragédiává válik. „Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn, én pedig meghalék” (Róm. 7, 9-10). Amikor ennek a tudatára ébredünk, Isten Lelke meggyőz minket a bűnünk felől. Amíg eljut az ember ide és meglátja, hogy nincs reménység, addig bolondság néki Krisztus Keresztje. A bűnről való meggyőződés mindig magával hozza a törvény kötelező erejének érzését, és reménytelenné teszi az embert: „Én testi vagyok, a bűn alá rekesztve” (Róm 7, 14). Mint bűnös ember, sohasem tudok jó viszonyba kerülni Istennel, lehetetlen. Csak egyetlenegy út van erre: Jézus Krisztus halála által. Meg kell szabadulnom attól a kísértő gondolattól, hogy valaha is jó viszonyt teremthetek Isten és magam közt engedelmességem által; kicsoda az közülünk, aki teljes tökéletességgel engedelmeskedni tudna Istennek!
Csak akkor látjuk tisztán az erkölcsi törvény erejét, amikor „ha”-val közelít hozzánk. Isten nem kényszerít minket. Egyik pillanatban azt szeretnők, ha kényszerítene minket a dolgok megtételére, a másikban szeretnők, ha magunkra hagyna. Amikor Isten akarata diadalmaskodott bennünk, vége minden kényszerítésnek. Ha azt választjuk, hogy engedelmeskedünk Neki, mindenható hatalmával munkába állítja a legtávolabb eső csillagot és a legkisebb homokszemet is és segít minket.

KERESZTÉNY TÖKÉLETESSÉG

„Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék...” Fil 3, 12.

Veszedelmes azt képzelni, hogy Isten tökéletes példányaivá akar minket tenni mindannak, amit Ő tenni tud: Isten célja az, hogy eggyé tegyen minket Önmagával. A szentségi-mozgalmak azt látszanak hangsúlyozni, hogy Isten a szentség minta-példányait csinálja belőlünk, hogy azután a múzeumába tegyen minket. Ha a személyes szentség ilyen gondolatából indulsz ki, az ilyen halálszagú élet nem lesz jó Isten számára, legfeljebb csak arra, hogy Isten kijelentse magát életedben. ,Nem lehet Isten akarata, hogy beteg legyek.’ Ha Isten akarata volt, hogy összetörje saját Fiát, miért ne zúzhatna össze téged is? Amit számba vesz Isten, nem az, hogy ragaszkodsz egy eszményképhez, amilyennek a szent embernek lennie kellene, hanem igazi, élő viszonyod Jézus Krisztushoz és életed Reá bízása, tekintet nélkül arra, hogy jól vagy-e, vagy beteg vagy.
A keresztény tökéletesség nem emberi tökéletesség, és sohasem lehet az. A_keresztyén tökéletesség az Istenhez való viszony tökéletessége; amely az élet csekély dolgai közepette is megmutatkozik. Amikor engedelmeskedsz Jézus Krisztus hívásának, az első dolog, ami megragad, a reád váró dolgok csekély volta, a második az, hogy más emberek tökéletesen következetes életet látszanak élni. Az ilyen életek látása arra a gondolatra vezethet esetleg, hogy akkor nincs is szükség Istenre, mert emberi erővel és áhítattal is el tudjuk érni azt a színvonalat, amit Isten akar. Egy elesett világban ezt sohasem lehet megtenni. Az a hivatásom, hogy tökéletes viszonyban éljek Istennel úgy, hogy életem más életekben is vágyakozást ébresszen Isten iránt, ne pedig csodálatot magam iránt. A magamról való gondolatok csak akadályozzák Isten számára való hasznosságom. Isten nem arra törekszik, hogy annyira tökéletessé tegyen, hogy minta-példány lehessek a kiállítási csarnokában: Ő arra a helyre akar engem tenni, ahol hasznos szolgálatot tehetek Neki. Engedjük Őt azt tenni, ami Neki tetszik.

„És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában.” I. Kor. 2, 4.
Ha igehirdetésedben az üdvösség útjáról való tiszta ismereteddel helyettesíted az evangélium erejébe vetett bizodalmad, megakadályozod, hogy az emberek eljussanak a valóság megértésére. Vigyáznod kell, hogy miközben az üdvösség útjáról való ismereted hirdeted, hiteddel te magad is Istenben gyökerezz, és Reá építs. Ne bizakodj abban, hogy világos a magyarázatod, hanem amikor a magyarázatot adod, vigyázz, hogy te magad is a Szent Lélekbe vesd bizodalmad. Isten megváltó hatalmának bizonyosságára építs, és akkor Ő maga teremti meg a Maga életét a lelkekben.
Ha egyszer belegyökereztél a Valóságba, semmi sem fog megrendíteni. Ha élményekbe veted hited, bármi, ami történik, felforgatással fenyegetheti a hited. De semmi sem rendítheti meg Istent, vagy a Váltság mindenható valóságát. Vesd a hited ebbe, és akkor éppen olyan örökké bizonyos alapon állsz, mint Isten. Ha személyes kapcsolatba kerülsz egyszer Jézus Krisztussal, nem rendülsz meg soha. Ez a megszentelődés értelme. Isten nem helyesli azt az emberi élményt, ha ahhoz a megszentelődés-fogalomhoz kezdünk ragaszkodni, hogy a megszentelődés csak élmény, és megfeledkezünk arról, hogy a megszentelődésnek magának is meg kell szenteltetnie (I. Jn 17, 19). Nagy elhatározással oda kell adnom megszentelt életem Isten szolgálatára, hogy úgy használhassn engem, mint saját kezét és lábát.

AZ ELLENSÉGESKEDÉS TÖRVÉNYE

„A győzedelmesnek...” Jel 2, 7.

Lehetetlen az életet háború nélkül elképzelnünk, akár a természet, akár a kegyelem világában. A természeti, értelmi, erkölcsi és lelki élet alapja egyaránt az ellenségeskedés. Ez az élet nyilvánvaló ténye.
Az egészséges egyensúly a testi élet és a külső természet közt csak a belső erőknek a külső világ ellenében való elégséges életereje révén tartható fenn. A testi életemen kívül eső minden dolog halálra akar engem adni. Azok a dolgok, amelyek fönntartanak az előrehaladásban, míg életben vagyok, szétroncsolnak, amikor meghalok. Ha van elég erőm a harcra, meg tudom teremteni az egészség egyensúlyát.
Ugyanez áll az értelmi életre vonatkozólag is. Ha eleven értelmi életet akarok élni, harcolnom kell, és ilyen módon jön létre az értelmi élet egyensúlya, amit gondolatnak nevezünk.
Ugyanígy van erkölcsileg is. Mindaz, ami nem egyezik az erény természetével, ellensége bennem az erénynek, és erkölcsi fejlettségemtől függ, hogy legyőzöm-e és kitermelem-e magamban az erényt. Amikor harcba szállok, abban a pillanatban erkölcsivé lettem abban a bizonyos dologban. Nem azért erényes az ember, mert nem tehet róla: az erényt úgy kell megszerezni.
És lelkileg ugyanígy áll a dolog. Jézus azt mondta: „E világon nyomorúságtok lészen”, azaz minden, ami nem lelki, ellenem tör, hogy legyőzzön engem, „de bízzatok: én meggyőztem a világot” (Jn 16, 33). Meg kell tanulnom visszaverni az ellenem törő támadásokat, és ilyen módon megteremteni a szentség egyensúlyát; akkor azután csupa öröm lesz az ellenállással szembeszállni.
A szentség egyensúly az én adottságom és Isten törvénye közt, úgy, amint az kifejezésre jutott Jézus Krisztusban.

- Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet. Zsolt 119,71

- Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet. Zsid 5,8
- Vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt dicsőüljünk is meg. Azt tartom, a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Róm 8,17-18
- Ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany. Szorosan járok a nyomában, az Ő útján maradok, nem térek le róla. Jób 23,10-11
- Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az ÚR, a te Istened, immár negyven esztendeje a pusztában, hogy megalázzon és megpróbáljon téged, hogy nyillvánvaló legyen, mi van a szívedben, vajon megtartottad-e az Ő parancsolatait, vagy sem? Gondold meg azért szívedben, hogy amiképpen megfenyíti az ember a gyermekét, úgy fenyít meg téged az ÚR, a te Istened. És őrizd meg az ÚRnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az Ő útján járj, és Őt féljed! 5Móz 8,2.5-6

A SZENT LÉLEK TEMPLOMA

„Csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá.” I. Móz. 41, 40.

Számadással tartozom Istennek azért, hogyan kormányozom a testem az Ő uralma alatt. Pál azt mondta, hogy ő nem tette hiábavalóvá Isten kegyelmét (Gal. 2, 21), azaz nem tette azt hatástalanná. Isten kegyelme föltétlen, Jézus váltsága tökéletes, örökre elvégzett. Nem most vagyok a váltság folyamatában, hanem meg vagyok már váltva; a váltság éppen annyira örök, mint Isten trónja; az én feladatom csak annyi, hogy valósítsam meg azt, amin Isten munkálkodik. „Vigyétek véghez a ti idvességteket” (Fil 2, 12.): felelős vagyok azért, hogy ez megtörténjék. Azt jelenti ez, hogy meg kell jelenítenem ebben a testben az Úr Jézus életét, nem titokzatosan, hanem valóságosan és kifejezetten. „Megsanyargatom testemet, és szolgává teszem” (I. Kor. 9, 27). Minden keresztény ember Isten föltétlen ellenőrzése alatt tarthatja testét. Isten arra teremtett minket, hogy teljes hatalmunk legyen a Szentlélek templomán, a képzelet és az érzések felett egyaránt. A legtöbben sokkal szigorúbbak vagyunk másokkal szemben, mint önmagunkkal szemben: a magunkban lévő hibákra találunk mentségeket, míg másokban elítéljük azokat a tulajdonságokat, amelyek nem felelnek meg a mi természetünknek.
„Kérlek azért titeket, atyámfiai” mondja Pál apostol, hogy „szánjátok oda a ti testeiteket élő... áldozatul „ (Róm 12, 1). A döntő fontosságú kérdés: Megegyezem-e az én Urammal és Megváltómmal abban, hogy testem az Ő temploma legyen?’ Ha igen, akkor számomra testemet illetőleg az egész törvény ebben a kijelentésben van összefoglalva: az én testem a Szentlélek temploma.

.. a főoldalról:
- Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat és magam tudakozódom utána. Ez 34,11

.. és néhány mai fénysugaras Ige:
- Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Jn 6,44
- Az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azokban járjunk. Ef 2,10
- Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor. Jer 32,39
- URam! Te adsz nekünk békességet, hisz minden dolgunkat megcselekedted értünk. Ézs 26,12
- Isten az, aki munkálkodik bennetek. Fil 2,13

Úgy legyen!

AZ ÍV A FELHŐKBEN

„Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.” I. Móz. 9, 13.

Isten akarata az, hogy az emberi lények erkölcsi viszonyban legyenek Vele, és ezt a célt szolgálják Isten szövetségei. ,Miért nem vált meg engem Isten?’ Ő megváltott már engem, de én nem léptem még Vele kapcsolatba. Miért nem cselekszi meg Isten ezt vagy azt a dolgot? Ő megtette, de a dolgok lényege ez: Szövetségi viszonyba lépek-e én is Vele? Isten nagyszerű áldásai elvégeztettek és teljesek, de addig nem lesznek az enyéim, míg kapcsolatba nem lépek Vele szövetsége alapján.
Arra várni, hogy Isten jelt ad, megtestesült hitetlenség, mert azt jelenti, hogy nincs Benne hitem; várom, hogy tegyen valamit értem, hogy azután bízhassam abban. Isten nem fogja ezt megtenni, mert nem ez az alapja az Isten és ember közti viszonynak. Az embernek ki kell lépnie önmagából Istennel való viszonyában, amint Istennek is ki kell lépnie Önmagából az emberrel való szövetségében. Az Istenbe vetett hit kérdése ez, tehát a legritkább dolog; hitünk rendszerint csak saját érzéseinkben van. Nem hiszek addig Istenben, amíg a kezembe nem ad valamit, amiről tudhatom, hogy az valóban az enyém. És csak akkor mondom: Most már hiszek.’ Valójában ez nem hit. „Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok” (Ésaiás 45, 22).
Amikor valóban megkötöttem a szövetséget Istennel és egészen Rá bíztam magam, nincs abban semmiféle gondolat az érdemről, nincs benne semmi emberi elem, csak annak a mindent fölülmúló érzése, hogy egyességre jutottam Istennel és egész életemet öröm és béke sugározza be.