Gondolj azokra is akik nincsenek rajta a facebook-on.

Lófejek az ágynemű közt

A hitelminősítők ténykedése persze nemcsak a torz piacszerkezet miatt aggályos. Maga a szolgáltatás is igazán furcsán működik: a hitelminősítést ugyanis nem a befektető, hanem a minősített fél finanszírozza, évente legalább öt, de inkább hat számjegyre, vagy még többre rúgó dollárösszegekért. De miért is vásárolna valaki ilyesmit? Mint láttuk, sokszor nem is nagyon van választás. A szisztéma felett folyamatosan ott lebeg az összejátszás gyanúja. Miért is venné meg a szolgáltatást egy vállalat, ha nem azt akarná elérni, hogy a lehető legjobb besorolást kapja?

A piaci erő konkrét és agresszív visszaélésekre is lehetőséget nyújt a hitelminősítő részéről, a finom összejátszáson túl. A Moody’s például a 90-es évek végén megkeresett egy vállalatot (a Hannover Rückversicherung AG esete), és felajánlotta a szolgálatait, amelyet az utóbbi udvariasan elutasított, hiszen volt már partnere hasonló célokra. A hitelminősítő azonban ennek ellenére egyoldalúan felvette a figyelt cégek listájára (a szakma ezt unsolicited rating-nek, vagyis kb. „keresetlen minősítésnek” nevezi), majd folyamatosan rontotta annak besorolását. Amikor a vállalat ezt szóvá tette, a Moody’s azzal védekezett, hogy megállapodás híján a nyilvánosan elérhető adatokra kénytelen hagyatkozni, melyekből ez az értékelés következik.

Mikor aztán a Hannover Re papírjai kiestek a befektetésre ajánlott kategóriából, a cég tőzsdei kapitalizációja közel 180 millió dollárt esett. A piaci erővel való visszaélésnek persze más módjai is vannak, a S&P és a Moody’s jelenléte Ázsiában és Dél-Amerikában (ahol az egyik sok vállalati ügyféllel bír, ott a másik feltűnően kevéssel) például legalábbis gyanús. Ha a piaci erővel való visszaélést teszik szóvá előttük, a hitelminősítők rendszerint azt válaszolják, hogy ők csak információt, gyakorlatilag véleményt közölnek, ezért nem vonhatók felelősségre. Ez alapvetően igaz is lenne, ha a különböző szabályozó szervezetek nem támaszkodnának olyan szélesen a hitelminősítők szolgáltatásaira, ezzel hallgatólagosan regulátori jogaik és felelősségeik bizonyos hányadát is átruházva.

A túlzott piaci erő azt is eredményezi (és ez bármilyen piacra érvényes, nem a hitelminősítők ördögi természetéből következik), hogy tulajdonosa inkább a fölényéből igyekszik jövedelemre szert tenni, nem pedig tevékenységének minőségéből vagy fejlesztéséből. Vagyis pusztán a verseny hiányából következően a hitelminősítők egyszerűen rosszabbul végezhetik a dolgukat, mint amúgy tennék. A megengedőbb elemzők ennek tudják be például, hogy a kétezres évek elején a hitelminősítők az Enront összeomlása előestéjén is a legmagasabb kategóriákban értékelték (a cégről egyik napról a másikra kiderült, kiváló mutatóit kizárólag a kreatív könyvelésének köszönheti, és egyik napról a másikra csődöt jelentett), és a jelzáloghitelek értékpapirosításáról sem volt egy rossz szavuk sem a mostani válság kitörésének hajnalán, mindkét esetben az események után loholtak.

A szakmaiságot érintő kritikák az országkockázati besorolásokkal kapcsolatban is rendszeresen érik a hitelminősítőket, kétségbe vonva azt, hogy bármiféle hozzáadott értékük volna az egyes államok pénzügyi helyzetének előrejelzésében. A kritikusok legtöbbször a kilencvenes évek végének ázsiai krízisét említik, amikor a nagy minősítők egyértelműen az események után látszottak rohanni (hasonló lehet a helyzet most is), utólag beszámítva mindazt, amit a piaci szereplők már rég beáraztak. A szakmai konszenzus hiánya a kérdésben önmagában sem fest jó képet a minősítői tevékenységről. Ahogy az sem, hogy bár a hitelminősítők közlik ugyan, milyen változókat vesznek figyelembe egy-egy ország értékelésekor, de az egyes változók súlyával vagy a számítás pontos módszerével adósak maradnak. Arról nem is beszélve, hogy némely változó eléggé puhán definiált – hogyan lehet például lemérni a politikai környezet stabilitását?

Már többször ajtót akartunk mutatni a hitelminősítőknek
BL

2011. november 05., szombat 05:13

Többször felmerült már, hogy Magyarország ne vegye igénybe mind a négy hitelminősítő „szolgáltatásait” – tudta meg a Magyar Nemzet egy neve elhallgatását kérő forrástól.

Mint a lap szombati számában írja, ezzel hazánk megspórolná a kifizetett díjak egy részét. Ráadásul ez nem jelentené azt, hogy megszűnnének a minősítések, elvileg ugyanis a nagy házak fizetés nélkül is elkészítik azokat, ha az adott ország területén van olyan vállalat, amely megrendeli a szolgáltatásukat. Ezt a gondolatot azonban eddig mindig elvetették, félve attól, hogy minősítés hiányában a befektetők elmaradnának az állampapírpiacról. A Magyar Nemzet úgy tudja, az árak megállapításánál nincs alku, a minősítők „mondanak egy összeget”.

Mint ismert, az Államadósság Kezelő Központ az egyik internetes lap kérdésére tette közzé, hogy 2010-ben majdnem 120 millió forintot fizettek a Fitch Ratingsnek, a Moody’s-nak, a Standard & Poorsnak és a JCRA intézetnek. Erre reagálva Bogár László a Magyar Nemzetnek úgy fogalmazott, hogy ez olyan, mintha az elítéltnek kellene állnia a kivégzés költségeit. A közgazdász szerint az egész hitelminősítői rendszer nonszensz. Tevékenységüket senki nem ellenőrzi, és ha a nagyspekulánsok érdeke azt kívánja, a magyar besorolás lerontásában semmi sem fog akadályt jelenteni – tette hozzá.

Hát lehet, hogy már régen ajtót kellett volna ezeknek a görényeknek mutatni:

Majd minden paraméterben nyerők vagyunk, nem is ezeket hozzák fel a leminősítés okaként.

A leminősítők, amelyek különben magáncégek, ....

Az offshore lovag MNB elnökünk Európa legmagasabb, 7 %-os kamatát produkálja, amellyel gyakorlatilag megfojtja a jövő évi növekedési lehetőségeinket.

Te tényleg nem hallottál róla, hogy 15 ország leértékelése folyamatban van? Ha hallottál róla azért, ha nem hallottál róla, akkor meg azért nem kellene a Matolcsyt piszkálnod. ..

kedves Ex!

kivételesen minden szavaddal egyetértek! köszönöm hogy nem adod fel és még mindíg veszed a fáradtságot a kommenteléshez. sok embernek itt te vagy az egyetlen aki közvetíti a valóságot ebben a kérdésben. Áldott ünnepeket!

Legalább elolvasnád az újságban, hogy milyen okokat sorolnak fel a S&P leminsősítése okán.:

"azon kormányzati döntések eredménye, amelyek megkérdőjelezik a függetlenségét a felügyeleti szerepet ellátni képes jegybanknak és Alkotmánybíróságnak, valamint veszélyeztetik a befektetési környzetet. Mindezekért megvonta a befektetési ajánlású államadós-osztályzatot Magyarországtól szerdán a Standard & Poor's."

Remélem nem lesz semmi olyan balhé, ami miatt itt kellene Karácsony előtt társalognunk! A közeli ünnep miatt nem válaszolok most a tényeket nélkülöző beírásodra...

Szerinted egy nyugati befektetőnek mennyire barátságos terep, mondjuk Azerbajdzsán, vagy Kazahsztán? Mert ebbe a társaságba kormányozza Magyarországot ez a kormány.
A politikai helyzet nagyon is érdekli a befektetőket, úgyhogy egy kicsit érthetetlen a meglepődésed.

Nézzük például az Európai Központi Bankot, amelyik nem azt tartja az MNB-ről szóló törvény legnagyobb hibájának, hogy így annak múltja és működése továbbra is titkos marad az összes demokratikus nemzeti intézmény előtt. Nem azt tartja „a jogbiztonság elvével összeegyeztethetetlennek”, hogy bár a monetáris politika alapvetően befolyásolta és befolyásolja a magyar társadalom életét, ennek ellenére az állampolgárok továbbra sem tudhatnak meg semmit az MNB-ben zajlott és zajló folyamatokról. Hanem azt, hogy a jegybank esetleg összeolvad a pénzügyi rendszereket felügyelő szervezettel, a PSZÁF-fal. Nahát, micsoda dolog!

Vagy itt van az EKB múlt heti bejelentése is, amely szerint 500 milliárd eurót (!) adott egyetlen százalékos kamatra (!) bankoknak. Vagyis nem az európai társadalmak működéséért felelős nemzeti kormányok kapták meg ezt a hatalmas összeget ilyen olcsón, hanem a pénzintézetek, amelyek a leginkább ludasak a válságban.S amelyek javára 2008 és 2010 között épp e kormányok vállaltak óriási összegű kötelezettségeket, illetve amelynek következtében ez a több ezer milliárd euró az Európai Unió tudtával és áldásával került polgárainak vállára. Kitapintható tehát, hogy egészen másról van itt szó, mint demokráciáról meg szociális biztonságról. Baj lesz belőle.