Farkas Attila Márton
Hazai neoliberális közhelyszótár
Avagy:
a jelenlegi rendszer politikusai, üzletemberei, publicistái, közéleti bölcsei és hivatásos nevettetői által használt közhelyek, frázisok, klisék, szlogenek és sablongondolatok kisenciklopédiája
(A teljesség igénye nélkül. Folyamatosan bővíthető és korrigálható!)
http://gondola.hu/kozhelyszotar.php?order=abc
Kis ízelítő:
Felnőtt gondolkodás, felnőtté válás
A neoliberális beszédben eredeti jelentésével éppen ellentétes tartalommal bíró kifejezés. Egyfelől az egoista és antiszociális, másfelől az önállótlan, a kiszolgáltatottságra és tanult tehetetlenségre alapozó, beletörődő, nem civil gondolkodásformákat jelöli, s vele az „osztogató államtól függetlenedett”, a „maga lábára álló”, vagyis a társadalomtól elidegenedett, atomizálódott egyén nem demokratikus és nem szolidáris felfogását propagálja. (Ld. még belátás, ill. bölcs és józan)
Belátás, Belátni a nehézségeket
Az ország gazdasági és/vagy politikai alávetettségének össztársadalmi elfogadtatását, s ezzel összhangban a politikai és gazdasági elit érdekeinek az ország érdekeként való elfogadtatását jelölő kifejezés. Az elit és a társadalom között zajló, főként a publicisztika és a szakértő által közvetített diskurzusban a fő érvelési fundamentum a kiszolgáltatottság, az elmaradottság, az alávetettség érzésére való apellálás: „nem tehetünk mást, mert ezek a realitások”, „kényszerpályán vagyunk”, „nem engedhetjük meg magunknak, azt a luxust, hogy”, „be kell látnunk, hogy”, „nem lehet csak úgy ugrálni” stb. Ide sorolhatók az olyan frázisok, szófordulatok, mint a „különben nem jönnek ide a befektetők”, „az ország gazdasága szempontjából”, a „veszítünk a versenyképességünkből”, stb., A belátásra apellálás a valamikori „dolgozz és imádkozz” mai változata: „Lásd be a gazdasági nehézségeket”, „ne dőlj be a felelőtlen demagógoknak”, stb. A belátást hivatott erősíteni a neoliberális közgazdászhalandzsa is. (Ld. még szakértő)
Bölcs és józan
A magyar nép gyakori jelzői, leginkább akkor és azoktól, amikor és akik becsapják és megkárosítják. E beszédmód jellegzetes technikai eleme, hogy a konformizmust, a szolgalelkűséget, a tanult tehetetlenséget kvázi nemzeti karakterjegy gyanánt erényként állítja be. A magyar ember azáltal, hogy nem szervezkedik, nem sztrájkol, nem áll ki a jogaiért, nem bojkottálja az extra profit érdekében gyárakat bezáró cég termékeit, nem követeli az idegen tőke megadóztatását, az arányos közteherviselést, nem pereli munkaadóját vagy a hivatalt, ha az jogait vagy érdekeit sérti, nem védi vizeit, földjeit, levegőjét, stb. nem elnyomott vagy kellő öntudat híján levő, hanem éppen ellenkezőleg: „bölcs”, „józanul gondolkodó”, „belátó”, sőt: „felnőtt gondolkodású”. A magyar ember „reálisan látja a dolgokat”, vagyis azért tűr mindent, mert „tisztában van vele, mi az ország érdeke”. Igen régi panel, ehhez hasonló érvelést találunk az 1920-as években is, a titkos választójog megvonásának magyarázataként: a magyar ember azért szavaz nyíltan, mert egyenes jellemétől idegen a titkolódzás. (Ld. még jövő és belátás)
Hosszú, de érdemes végigolvasni!