TCsaba írta:
Nem tudom ismered-e a fagyott veréb történetét a lóval és a macskával.
Szóval ez a szegény pára fagyottan feküdt a földön, amikor egy ló arra járva megszánta és rápiszkított.
Kívülről nézve milyen kegyetlen szeretetlenség, nem elég a baja, még így le is alázza! Pedig éppen a fagyhaláltól mentette meg...
Aztán jött a macska, gyengéden kiemelte a lócitromból, s megtisztította, magához szorította.
Ez ám a szeretetteljes önzetlenség!-mondhatnánk. Csaképpen a következő mozdulattal felfalta!
Krisztus szerint sem egészséges a látszat után ítélni...
Kedves TCsaba, értem én a példádat, miszerint ha valaki kedves, látszólag jóindulatú velünk, annak lehetnek rossz hátsó szándékai. Míg, ha valaki durva velünk (finomítottam a példádat), az lehet jót tesz velünk.
Krisztusnak ezt a nagyon fontos példabeszédét, amivel a Nagy Parancsolatot magyarázza én nem sorolnám az általad felhozott esetek közé. Itt nem arról van szó, hogy a pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve. No meg arról sem, hogy a fejbeverés is lehet segítség.
Itt egy nagyon konkrét példabeszédről van szó, melyet nem kell, meg nem is szabad túlragozni. Mert az az ember, aki az irgalmasságot hátsó szándékkal teszi, az nem irgalmas. Az önző érdekű ellenség is lehet. Ha valaki durva velünk, még nem biztos, hogy aranyember, lehet szimpla, érzéketlen tuskó is az illető, nagy arccal.
Szóval szerintem Jézus példázata úgy igaz és úgy értendő, ahogy le van írva. Ha tovább bonyolítjuk ez a tisztasága eltűnik. Számítás és más durva dolgok jöhetnek ki belőle.