Még nem írtam be ide a jó híreimet, így most megteszem.
A három fiú közül a két kisebb a keresztfiunk lesz. - Ez régi nagy álmom. A nagy csak azért nem lesz keresztfiunk, mert ő már meg van keresztelve, de megmondtuk neki, hogy szívünkben ő is ugyanúgy keresztfiunk, mint az öccsei, de őt már nem kell megkeresztelni, mert ő már meg van keresztelve és Isten sosem felejti el azt a szövetséget, amit akkor vele kötött.
Az anyukával is nagyon jót beszélgettem négyszemközt az anyáknapi találkozó után. Nagyon aranyos, és most elszánt, hogy szeretné visszakapni fiait. Tudom, hogy hullámzó az anyuka lelkileg, de remélem sokáig kitart ez a lelkesedése. Úgy néz ki 20-án megyünk a kékkereszt bibliakörére. Jó lenne ha megtalálná ott a helyét.

Szeretném megkérdezni, hogy van-e köztetek, aki örökbefogadással kapcsolatosan érdemi tanácsokat tudna szolgálni. Nem a hivatalos menetre vagyok kíváncsi, hanem a kulisszatitkokra, ha vannak. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy a statisztikák szerint nagyjából ugyanannyi befogadó család lenne, mint örökbeadható gyerek, és mégis a többség nevelőszülőknél, vagy intézetben van. Évente megyénként alig 20 örökbefogadás realizálódik. Ugyanakkor legalább 100-an állnak sorba.